Az Egyesült Államok elnökválasztása régóta a két nagy párt, a republikánusok és demokraták harcáról szól. Szinte minden évben feltűnnek azonban a színen a kisebb, tulajdonképpen esély nélküli politikai pártok, mozgalmak jelöltjei is, akik lelkesen, persze hiábavalóan próbálják megdönteni a rendszert. Az idők során rengeteg színes egyéniség, különös, sőt botrányos alak próbált bejutni a Fehér Házba: ufóhívő, vámpír és holokauszttagadó konteós is volt a bizarr elnökaspiránsok között – összegyűjtöttük a tíz legérdekesebbet.
#1 Dr. Benjamin Spock, a pacifista gyerekorvos
Az orvos és pszichológus végzettségű dr. Spock gyereknevelési szakkönyvek szerzőjeként lett világhírű, de a politika sem állt távol tőle. A híresen liberális nevelési módszereket valló szakember a politikában is hasonló irányt képviselt. A ’60-as években nyíltan ellenezte a vietnámi háborút, és a nukleáris leszerelés mellett kampányolt. Számos rendezvényen, tüntetésen vett részt, bekapcsolódott a polgárjogi mozgalomba, és arra biztatta a fiatalokat, hogy égessék el a katonai behívójukat. Ezért a bíróság két év börtönre ítélte, de büntetését végül nem kellett letöltenie.
A gyerekgyógyász bestsellerszerző 1972-ben indult az elnöki székért a New Party (Új Párt) elnevezésű mozgalom színeiben, melynek Gore Vidal íróval közösen töltötte be tiszteletbeli pártelnöki tisztét. Spock azt ígérte, ha elnök lesz, minden külföldi országból kivonja az ott állomásozó amerikai csapatokat, legalizálja a marihuánafogyasztást és az abortuszt, bevezeti a családi minimálbért, és ingyenessé teszi az egészségügyi ellátást. Szavai mégis süket fülekre találtak: mindössze tíz államban tudott elég számú ajánlást összegyűjteni a jelöltséghez, és alig 78 ezer szavazatot kapott a választáson.
#2 Jonathon Sharkey, a vámpír pankrátor
Az 1964-es születésű Sharkey karrierje kezdetén bokszolóként, később hivatásos pankrátorként kereste a kenyerét, de rockzenészként is próbálkozott. Ez még nem is lenne annyira különös, hősünk azonban saját bevallása szerint a vámpírizmus követője, és rendszeresen iszik emberi vért, de kizárólag nőkét, mert ők „gyönyörűek, szép nyakuk és karjuk van”. Sharkey emellett Lucifer híveként aposztrofálja magát. Az „Impaler” („Karóba húzó”) becenevű férfi a 2000-es években erősen kritizálta George W. Bush külpolitikáját, aztán miután – nevéhez híven – karóba húzással fenyegette az elnököt, meglátogatta őt otthonában a titkosszolgálat. De nem ez volt az egyetlen összeütközése a törvénnyel: többször ült börtönben hasonló fenyegetések miatt, és tizenéves lányok elcsábításával, megrontásával is vádolták már.
Sharkey 2004-ben és 2008-ban független jelöltként, 2012-ben pedig republikánus színekben szeretett volna indulni az elnöki székért, de egyszer sem jött össze neki a jelöltség. Legutolsó alkalommal saját maga szállt ki a versenyből, ugyanis – mint mondta – inkább hollywoodi színészi karrierjére akar koncentrálni. Politikai nézeteit tekintve hősünk a libertariánus eszmék, vagyis a szabad piac és az egyéni szabadságjogok mellett állt ki. Emellett szorgalmazta, hogy a bűnözőket börtönbüntetés helyett kínozzák meg, majd húzzák karóba. Ez a javaslata nem aratott osztatlan sikert.
#3 Jello Biafra, a punkikon
A legendás punkzenekar, a Dead Kennedys egykori frontembere, Jello Biafra sohasem zárkózott el a politikától, sem a polgárpukkasztástól. A ’70-es évek végén elindult San Francisco polgármesteri székéért, 2000-ben pedig a Fehér Ház meghódítását tervezte, mégpedig a Zöld Párt színeiben igyekezett kiharcolni az elnökjelöltséget. Biafra az ígérte, teljes egészében megszünteti a hadsereget, és kivonja az USA-t az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezményből és a Kereskedelmi Világszervezetből. Szorgalmazta a teljes drogliberalizációt (a fűtől a heroinig), a választási korhatárt pedig öt évre csökkentette volna. A Zöld Párt nevéhez híven a környezetszennyezéssel is felvette volna a harcot: a légszennyezőket arra kényszerítette volna, hogy saját mocskukban fulladozzanak.
Potenciális alelnökjelöltjeként hősünk Mumia Abu-Jamal politikai aktivistát jelölte meg. Ezzel csupán annyi gond akadt, hogy Abu-Jamalt évekkel korábban halálra ítélték egy rendőr megöléséért, és a felkérés idején éppen az ítélet végrehajtására várt a rácsok mögött (2011-ben büntetését életfogytiglanra változtatták). Nem csoda, hogy a Zöld Pártnak túl sok volt Biafra, így végül más kapta a lehetőséget, hogy színeikben elinduljon az elnökségért.
#4 Gabriel Green, az intergalaktikus jelölt
Az iskolai fényképészként dolgozó Gabriel Green az ’50-es években azzal vált ismerté, hogy állítása szerint többször is találkozott az Alfa Centauriról hozzánk látogató, repülő csészealjjal közlekedő földönkívüliekkel. Később már azt állította, telepatikus kapcsolatot tart fent az idegenekkel, akik segítőkészek, és szívesen megosztják tudásukat az emberiséggel. A földlakók szerencséjére Green – aki az Egyesített Amerikai Repülő Csészealj Klubok Szövetségének is alapító elnökeként funkcionált – úgy döntött, a megszerzett csillagközi bölcsességet a közjó érdekében kamatoztatja. 1960-ban elindult az elnökválasztáson az Univerzális Repülő Csészealj Párt színeiben „Amerikának egy űrkorszakbeli elnökre van szüksége” szlogennel.
A terv nem jött össze, Green hoppon maradt. Két évvel később Kalifornia állam képviseletében megpróbált bejutni a szenátusba, 1972-ben pedig Iowa színeiben ismét elindult a választáson. A szavazókat nem győzte meg a jelölt intergalaktikus tudása: hősünk mindössze kétszáz szavazatot kapott.
#5 Joan Jett Blakk, a szabadszájú nőimitátor
A Terence Smith néven született transzvesztita előadóművész a ’70-es évek óta ismert figurája volt az amerikai meleg underground szcénának, jelentősebb ismeretségre azonban csak a ’90-es évek elején, politikai ambícióival sikerült szert tennie. Blakk 1991-ben elindult Chicago polgármesteri székéért, egy évvel később pedig a Queer Nation Party (Queer Nemzet Pártja) színeiben elnökjelöltként lépett fel. A szabadszájú drag queen kampányszlogenje a hivatalban lévő elnökre utaló „Lick Bush in ’92!” volt (lefordíthatatlan szóvicc, ami dupla jelentéssel bír: „Nyald ki Busht ’92-ben!” és „Rúgd ki Busht ’92-ben!”). Blakk alaposan leszerepelt, de nem adta fel a küzdelmet. Négy évvel később ismét ringbe szállt, ezúttal az akkori elnökre, Bill Clintonra utalva a „Lick Slick Willie in ’96!” szlogennel felvértezve. Három évvel később ismét polgármester szeretett volna lenni, ezúttal San Franciscóban.
Extravagáns személyisége dacára Blakk teljesen korrekt kampányígéretekkel lépett fel, tervbe vette például a mindenkire kiterjedő egészségbiztosítási rendszer bevezetését. 2019-ben a Steppenwolf független társulat Ms. Blakket elnöknek címmel színpadi darabban dolgozta fel hősünk 1992-es kampányát.
#6 Earl Browder, a szovjet kém
A kansasi gazdacsaládból származó Browder fiatalkora óta elkötelezett baloldali mozgalmár volt, aki 1930-tól az Amerikai Kommunista Párt főtitkáraként tevékenykedett. Úgy gondolta, érdemes lenne az USA-ban is elhinteni egy bolsevista állam alapjait, ehhez viszont nem forradalom, hanem demokratikus választás útján érdemes hozzálátni. 1936-ban és 1940-ben is elindult pártja színeiben az elnöki székért, az amerikaiak viszont nem lelkesedtek túlságosan a marxista eszmékért: mindkét alkalommal kevesebb mint százezer szavazatot vihetett haza. Browder közismerten jó viszonyt ápolt a Szovjetunióval, és ezt sohasem titkolta. Az utókorra maradt megfigyelési akták tanúsága szerint azonban nem csak ártatlan csevegéseket folytatott Sztálin országával: bizalmas információkat szolgáltatott ki a szovjet titkosszolgálatnak, sőt több családtagját és párttársát is beszervezte kémnek.
Habár kémkedésért sohasem ítélték el, Browder mégis eltöltött egy rövid időt a rácsok mögött. Az 1940-es elnöki kampánya idején éppen eljárás folyt ellene útlevél-hamisításért, melyben bűnösnek találták és négy év börtönre ítélték. Később kirúgták a kommunista pártból, ugyanis azt hangoztatta, hogy a szovjet típusú kommunizmus és az amerikai kapitalizmus összeegyeztethető egymással.
#7 Homer A. Tomlinson, a kitartó prédikátor
Az USA története során több alkalommal is előfordult, hogy vallásos vezetők és prédikátorok indultak az ország legmagasabb politikai tisztségéért – Pat Robertson, az itthon is sugárzott 700-as klub házigazdája például George H. W. Bush ellenében indult a republikánus jelöltségért 1988-ban. A legszínesebb és egyben legkitartóbb ezek közül az indianai születésű Homer Aubrey Tomlinson volt, aki reklámszakemberből lett megtérése után a pünkösdi egyház papja lett. Tomlinson 1952-ben megalapította az Amerikai Teokratikus Pártot, melynek színeiben még abban az évben harcba szállt a Fehér Házért, természetesen sikertelenül. A buzgó prédikátor nem adta fel, később még három alkalommal – 1960-ban, 1964-ben és 1968-ban – indult az elnöki székért pártja képviseletében. Még az sem térítette el szándékától, hogy az egyik választáson mindössze huszonnégy szavazatot sikerült begyűjtenie.
Tomlinson az állam és az egyház egybeolvasztásával kampányolt, az adózást egyházi tizeddel váltotta volna fel, külön kormányzati pozíciót adott volna a „Bibliáért felelős miniszternek”, és az iskolákban kötelezővé tette volna az imát és a Biblia-olvasást. 1965-ben „a világ királyának” nyilvánította magát, és beköltözött egy jeruzsálemi hotelszobába, ahol egy karosszékből, fején aranyszínű koronával kormányozta birodalmát. Ambícióinak csak a halál tett keresztbe: 1968 decemberében, egy hónappal utolsó választási indulása után hunyt el.
#8 Lyndon LaRouche, a holokauszttagadó
Az 1922-ben született és tavaly elhunyt Lyndon LaRouche 1976 és 2004 között az összes választáson elindult, nyolc alkalommal próbálta megszerezni az elnökjelöltséget vagy magát az elnöki széket. LaRouche politikai ideológiája a marxizmustól a szélsőjobboldalig rendkívül széles palettán mozgott az idők során. Kezdetben az Amerikai Munkáspárt színeiben indult, később saját törpepártjait képviselte, de a demokrata párti jelöltséget is próbálta megszerezni egy időben. A többséget azonban érthetően zavarta a tény, hogy LaRouche nyíltan és bőszen tagadja a holokausztot, és egy globális zsidó összeesküvés létezését hangoztatja. Sőt, emberünk szerint a drogoktól kezdve a sátánizmuson keresztül a KGB létezéséig minden rosszról a zsidók tehetnek.
1989-ben a bíróság tizenöt év börtönre ítélte LaRouche-t, miután kiderült, hogy az előző évi választási kampánya során több mint 30 millió dollárt sikkasztott el híveinek adományaiból. Végül öt évet húzott le a rácsok mögött. A sitten töltött idő nem akadályozta benne, hogy a börtönből elinduljon az 1992-es elnökválasztáson.
#9 John Hagelin, a meditáló fizikus
Az 1954-es születésű, elméleti fizikusként végzettséget szerzett és tevékenykedő John Samuel Hagelin a ’90-es évek fordulóján ismerkedett meg Maharisi Mahes jógi, a transzcendentális meditáció atyjának tanításaival, aki arról volt ismert, hogy több hírességet, köztük a Beatles és a Beach Boys tagjait, Clint Eastwoodot és Shirley MacLaine-t is megtanította meditálni. Hagelin buzgón vetette magát a transzcendentális meditáció rejtelmeibe, 1992-ben pedig tizenkét társával megalapította a Természeti Törvény Pártját (Natural Law Party). Még abban az évben elindult a párt képviseletében az elnökségért. Úgy vélte, a világ szinte minden problémája, beleértve a terrorizmust is, megszüntethető lenne, ha az emberek rendszeresen és közösen meditálnának. Emellett szorgalmazta a fenntartható energiaforrások használatát, a fegyvertartás szigorítását és adómentességet ígért a szegény rétegek számára.
Hagelin harminckét államban szerezte meg az indulás jogát, és összesen 39 ezer szavazatot kapott. Négy évvel később ismét megpróbálkozott, akkor már negyvenhárom államból 113 ezer voksot sikerült begyűjtenie. 2000-ben a Reform Párt színeiben próbált indulni, de végül nem kapta meg az elnökjelöltséget.
#10 Victoria Woodhull, a szüfrazsett
Végezetül említsük meg az USA történelmének első női elnökjelöltjét, aki ötven évvel azelőtt szállt ringbe a hatalomért, hogy a nők egyáltalán választójogot szereztek volna az országban. A szegény családból származó Woodhull utazó médiumként tett szert vagyonra – „mágneses gyógyítással” házalt –, később a Wall Street első női brókereként sikerült betörnie az üzleti életbe. 1872-ben úgy döntött, a politikában is szerencsét próbál. Az Egyenlő Jogok Párt (Equal Rights Party) jelöltjeként a regnáló elnök, Ulysses S. Grant egyik kihívójaként lépett fel. Woodhull kampányában fontos szerepet kapott a női egyenjogúság kérdése. A korszakban hallatlan társadalmi reformokat szorgalmazott: a nőknek megengedte volna, hogy szabadon házasodjanak, vállaljanak gyereket és váljanak el férjüktől. A szavazójogot is megadta volna a nőknek, emellett a halálbüntetés eltörlése mellett kardoskodott.
Woodhull kampánya szenzációt keltett a korabeli sajtóban, melyet tovább tüzelt, hogy a harcos nőjogi aktivistát néhány nappal a választások előtt obszcenitás vádjával letartóztatták. Az általa kiadott politikai újság ugyanis egy tekintélyes vallási vezető vélt házasságtörő viszonyáról cikkezett. Egyesek szerint Woodhull letartóztatásával a hatóságok azt próbálták megakadályozni, hogy az elnökjelölt a törvényeket megszegve szavazni próbáljon. Nem tudjuk, végül hány voksot sikerült Woodhallnak begyűjtenie, de az biztos, hogy a számuk nem volt elégséges ahhoz, hogy akár csak egyetlen elektori szavazathoz is jusson. Később még kétszer próbálkozott eljutni az elnökjelöltségig, de nem sikerült újra ringbe szállnia.
