Bonyolult és igen szerteágazó kérdéskörrel állunk szemben. Nem is vállalkozunk arra, hogy minden szegmensét megvilágítsuk, hiszen nem pusztán haláchikus, hanem orvosi aspektusai is vannak a terhességmegszakításnak. Nem szólva arról, hogy e kérdéskörben a múltban férfiak nyilvánítottak véleményt, meg sem hallgatva vagy értve a legilletékesebbeket, a nőket. Ilyeténformán nem tehetünk mást, csak a legalapvetőbb és legáltalánosabb kérdésekre keressük a halácha álláspontját.
Megszólalónkról
Frölich Róbert nyugalmazott dandártábornok, volt vezető tábori rabbi, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija, 2015 és 2018 között országos főrabbi.
Ezzel nem csupán véleményünket írjuk le e tárgykörben, de a klasszikus rabbinikus műfaj, a responsum műfaját is bemutathatjuk az olvasónak. E műfaj a feltett kérdésre a több ezer éve folyamatosan fejlődő rabbinikus irodalomból keres párhuzamokat, precedenseket, s azokra támaszkodva alakítja ki saját véleményét. Íme tehát a válasz:
Mózes I. 9/5-ben áll:
„Aki ember vérét ontja, annak vére ontassék ki.”
Ez a tórai vers megelőz minden más, az élet védelmére vonatkozó parancsot. Mint látjuk, nem csupán a zsidókra, minden emberre vonatkozik az élet védelme.
Nem kérdéses, hogy a magzat él. Az sem lehet vitás, hogy a magzat életének elvétele a fenti szöveg tekintetében gyilkosságnak számít. Hogyan lehet egyáltalán mégis engedélyezni az abortuszt a halácha alapján?
A választ – igaz, indirekt módon – a Tóra adja meg.
Mózes II. 21/22-ben áll:
„Ha verekednek férfiak, és megütnek egy terhes asszonyt, aki elveszti magzatát, de életveszély (a terhes asszonyt illetően) nem esik, kártérítést kell fizessen (a vétkes).”
Ha a magzat élete egyenértékű lenne a megszületettek életével, úgy a vétkest tórai alapokon gyilkosnak kellene tekinteni, és halálra kellene ítélni. Amennyiben csak kártérítéssel tartozik, úgy nem tekinthető gyilkosnak, így pedig a magzat sem tekinthető teljes értékű életnek. Ám mégis élet, így megilleti a védelem. Minden, a továbbiakban kifejtett érv ezen a pilléren nyugszik.
A magzat tekintetében kétféle értelmezés lehetséges:
a) a magzat az anya testének szerves része,
b) illetve a magzat egy, a testen belül fejlődő idegen test.
Kiket kérdezünk?
A hónap dilemmája cikksorozatunkban minden hónapban az élet egy nagy morális dilemmája mentén szólalnak meg a filozófia, valamint a hazánkban jelentős egyházak képviselői.
A többi megszólaló véleményét az alábbi – folyamatosan frissülő – linkekre kattintva olvashatod:
Mindkét esetben bonyolult kérdés a magzat státuszának meghatározása. Amennyiben az anya szerves részének tekintjük, úgy jogai egyenlőek az anya jogaival, hiszen egy entitás. Ha idegen test, akkor pedig fejlődésének fokozatai szerint változik mind az állapota, mind pedig jogi státusza. Ez esetben pedig kérdéses, hogy – mivel testen belül létezik, s neme bizonytalan – megilletik-e az élő egyéneket megillető jogok. Meg kell állapítanunk, a két lehetőség közül melyiket preferálja a halácha.
A héber szöveg szó szerint így szól: aki ember vérét ontja az emberben, annak vére ontassék ki. E versből kiindulva az „ember az emberben” kifejezést szó szerint értve értelmezhetjük úgy is, hogy az a magzatra vonatkozik. A Talmud Szanhedrin traktátus 57b lapján olvasható Rabbi Jismáél értelmezése.
„Miért érti így rabbi Jismáél? Mert írva van: Aki ember vérét ontja, annak vére ontassék ki. Ki az az ember, aki emberben van? Ez a magzat, aki anyja méhében van.”
A fentiekben vázolt két kérdéskör véleményünk szerint ezzel eldőlt. Rabbi Jismáél tórai alapokon önálló emberi lénynek tekinti a magzatot. Így ebben az irányban vizsgálódunk tovább, noha, mint látni fogjuk, a magzat mégsem számít teljes jogokkal bíró emberi lénynek.
A Misna Oholot traktátus 7. fejezete 6. misnájában így fogalmaz:
„Ha a nő nehezen szül, eltávolítják belőle a magzatot, mert az anya élete előrébbvaló a magzaténál. Ha azonban már a gyerek jórészt világra jött, nem bántják, mert mindkét élet egyforma értékű.”
Miből világlik ki, hogy a magzat élete, ha még nem indult meg a szülés, alárendelhető az anya életének? A Sulchán Áruch Chosen Mispát traktátus 425. fejezet 2. paragrafusában áll:
„Amennyiben a szülő nőnek veszélyes a szülés, eltávolítják a magzatot bármilyen módon, mert olyan, mint aki a másik életére tör.”
A szöveg a rodéf szót használja. E szó terminus technicus arra a személyre, aki másnak életére tör. Maimonidesz a Misne Torá Hilchot Rocéách traktátus 1. fejezet 9. haláchájában így ír:
„Tiltó parancsolat, hogy ne kegyelmezzünk a rodéfnak.”
Ennek értelmében a terhességmegszakítás engedélyezett. Van azonban egy nyugtalanító kérdés. Ahhoz, hogy valaki a másik életére törjön, akaratra, értelemre van szükség. A magzatnak ez nyilvánvalóan nincs meg. Hogyan lehetséges, hogy a Sulchán Áruch így dönt?
Rabbi Chaim Soloveitchik ezt a hasonlatot hozza: „Ha egy csónakba, mely embereket szállít, egy szamár ugrik be, és veszélyezteti a benne ülőket, a szamárra szintén a rodéf törvénye érvényes, dacára a ténynek, hogy a szamár sem rendelkezik emberi akarattal vagy értelemmel.”
A Talmud Szanhedrin traktátus 57b lapjához írott kommentárjában pedig Rási kijelenti:
„A világra jött gyermek (mint áll a Nidda traktátus 44a lapján) egynapos korától számít embernek.”
Rási úgy érvel, hogy a hagyomány szerint egynapos korától számít a gyermek lélekkel bíró önálló entitásnak. Ebből indirekt módon következik, hogy a magzat születése előtt nem számít teljes jogú emberi lénynek. Erre a Talmud más helyein is találunk utalásokat. Ha például valaki megüt egy terhes nőt, és az elvetél, súlyos büntetést kap, de nem számít gyilkosnak.
Hasonlóképpen gondolkodnak korunk nagy decisorai.
Moshe Feinstein az Igrot Moshe Chosen Mispát traktátus 2. fejezet 69. részében így ír: „Látnunk kell, hogy a magzat elpusztítása a gyilkosság tilalma miatt tiltott mind a nem zsidók, mind pedig a zsidók részére.” S folytatja később: „A Ne ölj! parancsolata miatt nem szabad elpusztítani a magzatot, de ha megtörtént, az azt végző nem felelős gyilkosságért.”
Ez esetben pedig miben nyilvánul meg a magzat védelme?
Eliezer Jehuda Waldenberg a Cic Eliezer c. műve 11 fejezet 44. részében idézi a Halachot Gedolot szerzőjét:
„Még a negyven napnál fiatalabb magzatért is, noha nincs benne élet egyáltalán (ne feledjük, a halácha nem feltétlenül azonos a tudománnyal, s álláspontja nem 21. századi, hanem sokszor ókori nézeteken alapszik, F. R.), megszegik a szombatot.” Így véli a Háláchot Gedolot szerzője.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Ebből egyenesen következik, hogy – ha a szombat megszeghető érte – a magzat éppúgy védelmet élvez, mint a már megszületett ember.
A Zóhár II. kötet Smot 3b még ennél is tovább megy, és kijelenti:
„Aki elpusztít egy magzatot anyja méhében, Isten munkáját és művészetét pusztítja el.”
Amennyiben a nő erőszak áldozatául esett, és ennek következményeként megfogant, úgy vannak rabbinikus tekintélyek, melyek megengedik a terhesség megszakítását, úgy érvelve, hogy az anya élete nemcsak fizikai, hanem pszichológiai értelemben is előrébbvaló, mint a meg nem született magzaté.
Végezetül álljon itt a már idézett Eliezer Jehuda Waldenberg figyelmeztetése a Cic Eliezer 9. kötet 51. fejezet 3. szakaszából:
„Mindenkit szigorúan figyelmeztetni kell, hogy ne döntsenek könnyelműen a terhesség megszakításáról. Nagy a felelősség mind a kérdezőn, mind pedig a megkérdezetten!”
Fentiekből következően az abortusz megítélése nem lehet általános a zsidó felfogás szerint, minden egyes esetben külön kell mérlegelnie mind az anyának, illetve minden érintett félnek, hogy végrehajtják-e, vagy sem.
Múlt havi kérdésünk így hangzott: Milyen lenne a világ vallás nélkül? Az evangélikus lelkész válaszát itt olvashatod:
