Ki az a Boráros, és miért pont róla nevezték el a Boráros teret?

A tér, mely inkább gyakorlati hasznáról és nem esztétikai szépségéről ismert, a Ferenc körút, a Soroksári út, a Közraktár utca és a Petőfi híd találkozásánál fekszik. A 4-es és a 6-os villamos itt kanyarodik rá a Petőfi hídra, itt van a Csepel felé közlekedő H7-es HÉV és még számos busz végállomása. 1891 óta a tér alatt található a város egyik legnagyobb szennyvízgyűjtő csatornája. Sokan azt hiszik, a téren egykoron bort árultak, de legalábbis valamiféle piac működött, innen kapta a nevét (erre a tévhitre ráerősít Varga Imre Borárus szobra, melyet 1983-ban állítottak fel a téren).

Valójában azonban a tér névadója Boráros János (1756–1834), Pest nevezetes alpolgármestere. A híres politikus görög kereskedőcsaládból származott, akik hazánkba áttelepülve magyarosították nevüket Vorarosról Borárosra. Apja, Boráros Ferenc Győrben született, majd onnét költözött Pestre, ahol borbélymesterként és sebészorvosként működött, és a politikai életben is részt vett, a város külső tanácsának tagja volt. János már Pesten látta meg a napvilágot, kilenc gyerek közül a legidősebb fiúként (a testvérek közül csak hárman, János, Ferenc és Teréz érték meg a felnőttkort). Apja sok pénzt és energiát fektetett a fiú taníttatásába, aki ügyvédi diplomát szerzett és sikeres praxist vezetett szülővárosában. Ferenc halála után az apai örökségből igen nagy vagyonra is szert tett.

A tehetséges, több nyelven beszélő fiatal ügyvéd hamar bekapcsolódott a politikába. 1785-ben beválasztották Pest város tanácsába, öt évvel később pedig, mindössze harmincnégy évesen, a város főbírájává választották. Neki köszönhetjük a Városligetet, bíróként ugyanis ő javasolta a tanácsnak, hogy az akkor még Városerdőnek hívott népszerű kirándulóhelyből alakítsanak ki egy üdülő- és mulatóhelyet, mely üzletileg is nagy hasznot hozhatna és a polgárok számára is jó lehetőséget teremtene a kikapcsolódásra. Tíz évvel a terv megszületése után, 1804-ben maga Boráros nyitotta meg a köz számára az elkészült Városligetet.

Főbírói tisztségét 1807-ig viselte, ezzel párhuzamosan, 1803 és 1807 között ügyvezetői helyettes polgármesteri posztot is betöltött. 1807-től országgyűlési követ volt. A napóleoni háborúk idején a pesti polgárőrség ezredese volt, segített megszervezni a város védelmét. 1827-ben ismét felkérték alpolgármesternek, ezúttal két évig töltötte be a tisztséget. A Városliget mellett számos egyéb jelentős tett fűződik a nevéhez. Ő volt az, aki összegyűjtötte és Pestre hozatta az 1799-ben, egy szerb szőlősgazda által megtalált, huszonhárom aranyedényből álló ún. nagyszentmiklósi aranykincset. Az egykoron az avar fejedelmi kincstár részét képező leletek egyikének, egy bikafejes ivóedénynek a felnagyított, rézből és krómacélból készült mása (szintén Varga Imre alkotása) ma is a Boráros téren látható, méghozzá a Rákóczi út és a Múzeum körút sarkán állt egykori Nemzeti Színház romjaiból odahozott két antik mintájú oszlop egyikének a tetején.

Boráros János hetvennyolc évesen hunyt el, nyughelye a Királyi utcai Szent Teréz-templomban található, melynek megépítése céljából ő kezdeményezett gyűjtést. Végrendeletében is hű maradt elveihez és természetéhez: minden vagyonát népjóléti alapítványokra hagyta. A korábban Fa térként ismert területet 1875-ben nevezték át emlékére Boráros térré. A névadó emlékét őrzi a Ráday utca és a tér találkozásánál álló Boráros tér 4. homlokzatán található emléktábla is.

Tetszett a cikk? Az alábbi képre kattintva a Boráros tér múltját bemutató galéria nyílik:

Borítókép / címlapkép: Csabai Kristóf / Dívány.hu