5 dolog, amit jó tudni a macskád lelkéről

Itt a szerkesztőségben szeretjük az állatokat. Boldogan szerveztük meg tavalyi Szuperkutya versenyünket, ahol az ország legügyesebb kutyáit kerestük, és bármikor szívesen írunk érdekes cikket a macskákról, pontosabban arról, hogyan érdemes simogatni őket, vagy éppen mi az a kis zseb a fülükön. Szerencsére nemcsak mi vagyunk ilyen lelkes állatbarátok, de számos kutató is szívesen foglalkozik a házi kedvencekkel, így most az elmúlt évek legérdekesebb kutatási eredményeit válogathattuk össze, hogy pontosabb képet kapjunk a cicák lelkivilágáról. 

Az információk illusztrálására egy szerkesztőségközeli kölyökkandúr, Zlotyi jelentkezett, és nagy szerencsénkre ezzel éppen egy időben megkaptuk tesztelni a Huawei legújabb csúcstelefonját, a P40 Pro-t (itt olvashatod róla az Index tesztjét). Bár ez a cég első olyan telefonja, amelyen nem érhetők el a Google szolgáltatásai, így jó pár app sem (ezt egyébként a MoreApps gyűjtőalkalmazás segít kiküszöbölni), a kamerája csodás, így lelkesen vágtunk volna bele a természetfotózásba, ha épp nem lett volna önkéntes karantén. Szóval mit fotózzon az ember a lakásba zárva? A kölyökmacskáját, természetesen.  

A macskád sem feltétlenül bírja, ha otthon hagyod

Bár a macskákkal kapcsolatban elterjedt elképzelés, hogy remekül bírják a magányt, egy friss kutatás alapján ez messze nem ilyen egyértelmű. Kiderült, hogy 10 macskából 1 a szeparációs szorongás valamely jelét mutatja, ha gazdája egyedül hagyja. A leggyakoribb ilyen jel a destruktív viselkedés volt, ezt követte a vokalizáció (azaz a panaszos nyávogás), majd a nem megfelelő helyre való ürítés, végül az agresszió, az apátia és a szorongás. A kutatásból kiderült, hogy azok a cicák éltek meg valószínűbben negatív tüneteket, akik nem tudtak hozzáférni a játékaikhoz, akik elől a lakás egy része le volt zárva, akik nem osztoztak a lakhelyükön más állatokkal, nem tudtak kimenni a szabadba, vagy heti 5-7 alkalommal hagyták őket otthon alkalmanként több mint 6 órára.

Instabilabb gazda, betegebb cica 

Elsőre talán furának tűnhet az ötlet, hogy a macskánk viselkedése és egészségi állapota együtt járhat a mi bizonyos tulajdonságainkkal. Pedig egy 2019-ben végzett vizsgálatból éppen ez derült ki. Az érzelmileg instabilabb emberek (vagyis azok, akikre jellemzőek az érzelmi hullámzások, a gyengébb megküzdési képességek, az irreális gondolkodás és a szomatikus tünetek) macskái az átlagnál rosszabb egészségi állapotban voltak, gyakrabban voltak túlsúlyosak, és gyakrabban mutattak agresszív viselkedést, szorongásos jeleket. Ezzel szemben a lelkiismeretes emberek cicái kevésbé voltak agresszívak, félénkek, és jobban kedvelték a társaságot. A kutatási adatok izgalmasak, de arra egyelőre nem adnak választ, hogy hogyan függnek össze a gazda és a cica tulajdonságai. 

Hiába cuki, a macska nem tesz minket kevésbé magányossá

Csodálatos dolog együtt élni egy kisállattal: kedves, szórakoztató és persze megesik, hogy dühítő, de akkor is kalandos. Ráadásul az ember kevésbé érzi magát magányosnak a társaságában. Gondoltuk mi. De aztán elolvastuk ezt a cikket, amely számos tanulmány eredményeit átrágva arra jutott, hogy a macskatartás bizony nem teszi kevésbé magányossá az embert. Ahogy egyébként úgy tűnik, a kutyatartás sem. Persze mindez csak statisztika, simán lehet, hogy a te esetedben ennek éppen az ellenkezője igaz. 

Bár igyekszik titkolni, a macskád kötődik hozzád

A szülő-gyerek kötődés mérésére kidolgozott Idegen helyzetben a kutatók 20 percen át figyelik meg a gyereket, miközben ő az anyukájával egy szobában tartózkodik, ahol az anya hol egy idegennel, hol egyedül hagyja. Abból, ahogy a gyerek reagál az új környezetre az anya jelenlétében, ahogyan reagál az idegenre és az egyedüllétre, és ahogyan arra, amikor az anya végül visszatér, következtetni lehet az anya-gyerek kapcsolatra jellemzőire. De vajon mi történik, ha ezt a kísérletet egy macskával és a gazdájával végzik el? Kiderült, hogy valami nagyon hasonló, mint a szülő-gyerek kapcsolatban. A cicák jelentősen különböznek abban, hogy a gazda jelenléte mennyire megnyugtató számukra, hogy mennyire keresték a visszatérő gazdával a kapcsolatot, hogyan reagáltak rá. Majdnem 65 százalékuk biztonságosan kötődőnek bizonyult, vagyis aktívan, lelkesen kereste a visszatérő gazda társaságát, jelenlétében kevésbé stresszelt, bátrabban fedezte fel a környezetét. Ebből pedig úgy tűnik, a cicák számára fontosabb a kapcsolat a gazdájukkal, mint korábban hittük. Hiába tettetik magukat annyira függetlennek. 

Egészen korán eldől, hogy barátságos lesz-e a macskád

Ahhoz, hogy egy cica nyitott, kedves barátságos legyen, elsősorban arra van szükség, hogy élete korai szakaszában, azaz a születése utáni 2–7. hét között hozzászokjon az emberi társasághoz, érintéshez. Azok a macskák, akik ebben a szenzitív periódusban nem kapcsolódnak emberrel, később már képtelenek lesznek velük megbarátkozni. Persze a cica barátságossága nemcsak ezen múlik, hanem a későbbi heteken, hónapokon is. A kutatások szerint azok a kölykök, akikkel napi 40 percet foglalkozik aktívan a gazdájuk, látványosan jobb fejek lesznek az emberekkel, mint azok, akiknek mindössze napi 15 perc játék jut. Napi 40 perc foglalkozás felett azonban már nem érzékelhető minőségi különbség az állatok barátságosságában. A játékidőn kívül az is fontos, hogy ki játszik a kölyökkel. A kutatások szerint az állat annál barátságosabb lesz, minél többen foglalkoznak vele, lehetőleg nők, férfiak, gyerekek vegyesen. Ha tehát barátságos cicát nevelnél, a legjobb, ha naponta legalább 40 percet játszol vele, és erre biztatod a barátaidat, családodat is.