A történelmi gondolkodás hanyatlása címmel írt elgondolkodtató cikket a The New Yorker című lapba Eric Alterman újságíró, aki nem mellesleg maga is történelemből szerzett PhD-fokozatot, valamint a Brooklyn College angolirodalom-professzoraként is tevékenykedik. Írásában azt a – Magyarországon is megfigyelhető – jelenséget mutatja be, hogy ma már egyre kevesebben tanulnak történelmet az egyetemeken. Mi ezzel a probléma?
A gazdasági világválság volt a fordulópont
Noha a 2008-as válság óta összességében növekedett a felsőfokú tanulmányokat folytatók száma az Egyesült Államokban, minden más szakhoz képest meredekebben zuhant a történelem népszerűsége – derül ki Benjamin F. Schmidt, a bostoni Northeastern Egyetem oktatójának jelentéséből. Míg 2008-ban 34 642-en hallgattak történelmet az alapképzésen, addig 2017-ben már csak 24 266-an. A csökkenés minden etnikai és kisebbségi csoportban jellemző volt, illetve egyenletesen oszlott meg a férfiak és a nők között is. Magyarországon szintén hasonló trendnek lehetünk tanúi: míg 2013-ban 356 volt a történelem BA szakra felvett diákok száma az államilag finanszírozott helyeken, addig 2017-ben mindössze 270. A mesterszakot még ennél is kevesebben választják: 2013-ban 159-en, 2017-ben csupán 81-en jártak történelem MA-ra a statisztikák szerint.
A Yale-en bármit menő tanulni, még törit is
Bár a legtöbb egyetemen és főiskolán az eleve kis létszámú történelem tanszékek jó részét is fel kellett oszlatni, meglepő módon egy ezzel ellentétes vonulat is kirajzolódni látszik: az olyan elit egyetemeken, mint a Brown, a Princeton vagy a Columbia, még mindig keresett szak a történelem. A Yale-en például a 3. legnépszerűbb, aminek két fő oka van a szakértők szerint. Egyrészt az, hogy a Yale oktatói országosan ismert sztárelőadók, akik már az alapszakon is tartanak kurzusokat, másrészt bizonyos értelemben szinte mindegy, hogy mit tanulsz ezeken a magas presztízsű egyetemeken: ha van egy diplomád a Yale-ről, akkor gyakorlatilag bárhol el tudsz helyezkedni, mindenféle karrierút megnyílik előtted.
Tehetősnek vagy elhivatottnak kell hozzá lenni
Mit kezd manapság az ember egy történelem szakos diplomával? Tanár lesz? Sajnos ez ma már az amerikaiak számára sem túl csábító opció, mivel az utóbbi időben ott is jelentősen megnyirbálták a pedagógusok juttatásait. A szülők pedig próbálják az olyan területek felé terelni a gyerekeiket, amelyek anyagi értelemben biztonságosabb karrierutat jelentenek számukra. A világgazdasági válság után a legtöbben az ún. STEM (Science, Technology, Engineering, Mathematics, azaz tudomány, technológia, mérnöki, matematikai) szakokat választották, illetve 2013–2017 között megduplázódott a komputertudományokban elmélyedő emberek száma is. A munkaerőpiaci követelményeknek megfelelően a felsőoktatási intézmények fenntartói és szponzorai is ezeket a dinamikusan fejlődő, jövőorientált tudományterületeket támogatják, így nem csoda, hogy történelmet csak azok hallgatnak, akik szenvedélyesen elköteleződnek a tantárgy mellett, vagy azok, akiknek anyagi szempontból nem jelent akkora kockázatot, ha esetleg nem fognak olyan jól keresni, hiszen a rendelkezésükre áll olyan örökség vagy más bevételi forrás, amiből szépen eléldegélnek.
Történelmi ismeretek nélkül a jelenünket sem érthetjük
A történelem tanulása azért fontos, mert segít kijelölni a helyünket az időben, és megérteni, hogy miként jutottunk oda, ahol most vagyunk, és miért vannak úgy a dolgok, ahogy jelenleg vannak. Kicsit olyan ez, mint amikor megnézel egy epizódot egy sorozatból. Lehet, hogy önmagában is élvezetes az adott rész, de ha az elejétől nyomon követed a cselekmények alakulását, ha megvan az egész sztori, akkor még jobban feldúsul jelentéstartalommal, amit látsz. A jelen megértésének az egyetlen módja, ha meglátod a szépséget a politika, a kultúra, a gazdaság sokszor zűrzavarosnak tűnő összefonódásában, és gyakorlatot szerzel abban, hogy kibogozd a szálakat. Ehhez elengedhetetlen az is, hogy különbséget tudj tenni hiteles és nem hiteles információforrások között. A történelemben való jártasság további előnye, hogy tudatos állampolgárságra nevel, amely által nagyobb eséllyel fogod követni a közügyeket, vagy akár te magad is elkezdhetsz részt venni a formálásukban.
Ahol nincs történelmi tudás, ott sarlatánok is lehetnek vezetők
„Donald Trump nemcsak a hazugságok, hanem a történelmietlen állítások királya is” – hangzik Alterman ítélete, aki szerint a republikánusok az elmúlt évtizedben szinte kizárólag annak köszönhették a sikereiket, hogy az amerikaiaknak halvány dunsztjuk sincs a történelemről. Nehéz választani azok közül a problémás dolgok közül, amiket Trump mondott. Talán azt lehetne kiemelni, amikor 2019 elején azt állította, hogy Oroszország azért vonult be Afganisztánba, mert először az afgán terroristák jelentek meg Oroszországban, így a bevonulás teljesen jogos volt. Ezek a kijelentések még annál a Wall Street Journalnál is kiverték a biztosítékot, ahol alapjáraton barátságosabb cikkek szoktak születni az elnök működésével kapcsolatban. Erről az esetről viszont azt írták, hogy nem tudnak felidézni ennél abszurdabb téves állítást, ami amerikai elnök szájából hangzott volna el a történelem folyamán.
Ha az embereknek nincs információja, mehet a féktelen gyűlöletkeltés
Hogyan lehetséges, hogy emberek milliói hiszik az USA-ban azt, hogy az ország minden baja a legális bevándorlásból származik, miközben minden épkézláb elemzés kimutatja, hogy pont ez a heterogenitás a híres amerikai innováció, kreativitás és produktivitás egyik alapja? Persze a lakosság idegengyűlöletre való uszítása, a képzelt ellenségekkel szembeni háborús retorika pufogtatása és a védelem ígérete nem új keletű eszközök a népesség manipulálásában. Pláne akkor, ha ezzel párhuzamosan egész médiagépezet épül ki a hazugságok terjesztésére, ahogyan azt az elmúlt években itthon is megtapasztalhattuk.
Ki fog ellenállni a propagandának és az álhíreknek?
A történelem tanulmányozásának egyik nagy hozadéka, hogy az illető megtanul különbséget tenni az információforrások között azok megbízhatósága alapján. Ez különösen értékes tudás lehet a totális információdömping korában. Hogyan lehet eldönteni, hogy kinek, minek higgyünk? Ha nincsenek fogódzóink azzal kapcsolatban, hogy mi számít hiteles forrásnak, akkor ki vagyunk téve mindenféle agitáció, propaganda, álhír hatásainak. Pedig attól még, hogy valamit sokszor hallunk, nem feltétlenül igaz. Őrizzük meg és fejlesszük minél szélesebb körben a történelmi gondolkodást, különben még annál is könnyebb lesz érzelmi kommunikációval megvezetni az embereket, mint napjainkban.
