Adeline Virginia Stephen néven született Londonban, jómódú felső-középosztálybeli családban. Apja, Sir Leslie Stephen korának híres filozófusa és irodalmára, édesanyja, Julia Prinsep Jackson a korszak híres szépsége volt. Virginia nagy műveltségű, az irodalom szeretetével átitatott légkörben nevelkedett. Sohasem járt iskolába, nevelői és szülei tanították, és már egészen kiskorától kezdve írónak készült. Meghatározó élményei voltak a St. Ives tengerparti kisvárosban eltöltött családi nyaralások, melyeknek az emléke A világítótorony és a Jacob szobája című regényeiben is megjelenik.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Ez a gyerekkor azonban nem volt felhőtlen: a későbbi írónő folyamatosan a szülői mellőzéstől szenvedett. Szülei mindketten özvegyként kötötték össze életüket – anyjának egy, apjának három gyereke volt már az előző házasságából, akikhez négy közös gyerek (köztük Virginia és nővére, Vanessa) érkezett. A két lányt féltestvéreik folyamatosan zaklatták szexuálisan, ők azonban nem merték ezt elmondani a szüleiknek, mert attól féltek, hogy nem állnának a pártjukra.
Virginia tizenhárom évesen veszítette el édesanyját, ekkor volt az első ideg-összeroppanása. Két évvel később féltestvére, Stella is meghalt, majd huszonkét éves korában apját is elveszítette – ez újabb törést jelentett a számára, holott sohasem kedvelte igazán. 1897 és 1901 között a londoni King’s College női fakultásán hallgatott klasszikus irodalmat és történelemtudományt, majd 1912-ben hozzáment Leonard Woolf publicistához, akivel közös kiadót alapított Hogarth Press néven. Alapítója volt a „dekadens” értelmiségiekből álló Bloomsbury-körnek, és a Times irodalmi mellékletének kritikusaként harmincöt évig alapvető véleményformálója az angol irodalmi életnek.
1915-ben jelent meg első regénye, a Kiutazás, a komolyabb írói sikert azonban 1925-ös negyedik könyve, a Mrs. Dalloway hozta el számára. A regényben egy középkorú úriasszony, egy politikus felesége készül estélyt adni, miközben felelevenednek benne a múlt- és jelenbeli traumák és sérelmek. Ezzel párhuzamba állítva egy világháborús veterán szenved a harctéren elszenvedett élményeitől.
A Mrs. Dalloway-t olyan művek követik, mint a szerző saját gyerekkora által ihletett, 1927-ben megjelent A világítótorony, az 1928-as Orlando, melynek hőse négyszáz éven keresztül, sohasem öregedve él, olykor nőként, máskor férfiként, illetve a belső monológokra, tudati benyomásokra épülő, erősen lírai A hullámok (1931). Műveivel Woolf a modern angol próza egyik megteremtőjének számít, aki máig jelentős hatást gyakorol a világirodalomra.
Sikerei és férjével való szeretetteljes kapcsolata dacára az írónő egész életében szenvedett bipoláris depressziójától, melyre több ízben próbált megoldást találni, többek között a pszichoanalízis módszerével is. Az ennek ellenére folyamatosan rosszabbodó mentális betegséget tovább mélyítette a világháború kirobbanása. Pacifistaként Woolf ellenezte a vérontást, és a férjét is megrótta, amiért csatlakozott a hátországi segédszolgálathoz. 1940-ben bombatámadás érte a pár otthonát, ezt követően Virginia öngyilkosságot kísérelt meg, de nem járt sikerrel. 1941. március 28-án viszont, amikor kövekkel telepakolt zsebekkel begyalogolt az Ouse folyóba, sikerrel járt: nem tudták megmenteni.
Virginia Woolfot számos későbbi szerző nevezte meg inspirációként, köztük Gabriel García Márquez, Toni Morrison vagy Margaret Atwood. A kritikusok és elméletírók gyakran feminista szemszögből, illetve az írónő szexualitását előtérbe helyezve vizsgálták munkásságát (Woolf Saját szoba című, könyv alakban megjelent naplójában vall a női lét kérdéseiről, továbbá itt és más regényeiben is megjelennek nyíltan leszbikus utalások).
Woolf számos művét megfilmesítették, köztük a Mrs. Dalloway-t és az Orlandót. Legismertebb mégis Stephen Daldry 2002-es filmje, Az órák, amely Michael Cunnigham regényén alapul, és három, egymástól évtizedekkel elválasztott női sorsot mutat be, köztük a lelki problémákkal küzdő Woolf életének egyik epizódját. Nicole Kidman Oscar-díjat nyert az írónő filmben megformálásáért.
Érdekelnek más Kultbait-sztorik is? Az előzőt itt találod:
