Új tanulmány jelent meg nemrégiben a női és férfi cégvezetők eltérő megítéléséről. Nicole Votolato Montgomery és Amanda Cowen, a Virginia Egyetem munkatársai arra voltak kíváncsiak, hogy a vezető neme, illetve a hagyományos nemi szerepekhez való illeszkedése mennyiben befolyásolja azt, ahogyan a cég által elkövetett hibákról és etikai vétségekről gondolkodunk.
Mi történt a kutatásban?
Montgomery és Cowen első vizsgálatában 512 résztvevő olvasott el egy autógyártó cégről szóló hírt. Egyharmaduk olyan szöveget kapott, amely egy etikai vétséget írt le: a vállalat tudott az egyik jármű típushibájáról, de nem tett semmit, hogy kijavítsa a szériát, így is piacra dobta a kocsikat. A másik csoport úgy tudta, hogy kompetenciabeli hibáról van szó, tehát a cég nem tudta, hogy hibás a termék. A harmadik csoport a cégről szóló bemutatkozó anyagot kapta meg, amely a vállalat leírását tartalmazta. A három szövegben variálták a vezető nemét: egyszer Adamnek, máskor Abigailnek hívták az autógyártó cég élén álló személyt.
Jobban büntetik a női vezetőket az etikátlanságért
A hír elolvasását követően a résztvevőknek azt kellett megválaszolniuk, hogy mekkora valószínűséggel vásárolnának autót a cégtől, mennyire tartják inkompetensnek és megbízhatónak a vezetőt, valamint azt is értékelniük kellett egy hétpontos skálán, hogy szerintük mennyire volt súlyos a cég által elkövetett hiba. Az eredményekből az derült ki, hogy etikai vétség esetén akkor mutatnak alacsonyabb vásárlási szándékot az emberek, ha a vezető nő volt. Amikor a hozzáértés hiányából származott a hiba, akkor a férfi által vezetett cégtől ment el jobban a kedvük. Azaz egy női vezetőnek megengedhető némi inkompetencia (különösen az autógyártás terén), de erőteljesebb elmarasztalás jár, ha etikai aggályok merülnek fel. Egy férfi vezetőnél jobban belefér az etikátlanság, a hozzáértés hiánya azonban komoly hiba.
Van helye a nőiesnek tartott értékeknek a cégvezetésben?
A kutatócsoport második vizsgálatában 416 személy futotta végig ugyanazokat a híreket. Annyi kiegészítéssel, hogy a cégvezetők nevének említésén kívül pár szavas rövid jellemzést is tartalmazott a szöveg: vagy azt, hogy a vezető segítőkész, érzékeny, jó hallgatóság (hagyományosan nőiesnek tartott vonások), vagy azt, hogy független, erős, nyomás alatt is jól teljesít (hagyományosan férfiasnak tartott vonások). A kutatókat az érdekelte leginkább, hogy mit kezdenek a résztvevők azzal, ha a cégvezető tulajdonságai nem illeszkednek a nemével összefüggő társadalmi elvárásokhoz. Amennyiben az említett tulajdonságok kongruensek voltak a vezető nemével, a fenti eredmények ismétlődtek. Amikor azonban nem volt illeszkedés, a megkérdezettek a vezetők nemétől függetlenül előnyben részesítették a hagyományos értelemben vett férfias tulajdonságokat. Tehát azt preferálták, hogy egy női vezető legyen erős és független, míg kevésbé szerettek volna autót vásárolni egy olyan férfi vezetőtől, aki segítőkész, érzékeny, jó hallgatóság.
A nők legyenek „férfiasabbak”, vagy a rendszer „nőiesebb”?
A szerzők konklúziója szerint női vezetők esetén a maszkulin tulajdonságok hangsúlyozása akár abban is segíthet, hogy a céget alacsonyabb összegű bírság sújtsa egy-egy etikai vétség kapcsán. Kérdés azonban, hogy az uralkodó rendszer mennyire tud megváltozni úgy, ha a nők besimulását szorgalmazzuk, és azt mondjuk, hogy ők kezdjenek el megtestesíteni tradicionálisan maszkulinnak tartott vonásokat. Holott a segítőkészség, a közösségi érdekekre való fókuszálás, a társadalmi felelősségvállalás olyan értékek lennének, amelyekre talán minden eddiginél nagyobb szükség volna a küszöbönálló klímakatasztrófa korában.
