A fehérek és az őslakosok közötti háborúk híres alakja nem véletlenül vált már életében legendává: Geronimo maroknyi gerillahadtestével sikeresen küzdött két ország, az USA és Mexikó hadserege ellen, borsot törve a jócskán túlerőben lévő ellenség orra alá. A törzsi varázslóból lett apacs vezérről úgy tartották, természetfeletti hatalom segíti őt a harcban – írja a History.
Családjának lemészárlása után döntött a harc mellett
Geronimo a csirikava apacs törzs tagjaként született 1829-ben, a későbbi Új-Mexikó állam területén (amely akkor még Mexikóhoz tartozott). Eredeti neve, a Goyaalé, apacs nyelven Ásítót jelent, valószínűleg ezt spanyolosították később Geronimóra a mexikói katonák. 1858-ban Geronimo faluját egy bosszúhadjárat során megtámadták a mexikói katonák, és édesanyját, feleségét és gyerekeit lemészárolták. A legenda szerint a törzsi varázslóként, orvosságos emberként tevékenykedő Goyaalé ekkor fogadta meg, hogy addig nem nyugszik, amíg ki nem űzi az összes (fehér és mexikói) betolakodót ősei földjéről.
Azt ezt követő 28 évben Geronimo – aki nem törzsfőnökként, hanem egyfajta spirituális vezetőként irányította népének harcosait – maroknyi ellenálló csapatával rengeteg alkalommal győzött a két ország hadseregével szemben, köszönhetően kiváló taktikai érzékének és merészségének. Mind az Egyesült Államok, mind Mexikó szemében első számú közellenség vált az apacs gerillavezérből – ezt bizonyítja, hogy 1886-ban már ötezer amerikai és háromezer mexikói katona (előbbi szám az USA teljes akkori hadseregének egynegyedét jelentette) üldözte őt és harmincnyolc főből álló csapatát. Ők voltak az utolsók, akik nem ismerték el az Egyesült Államok kormányát mint az ország jogos vezetőjét.
Állítólag az időt is képes volt lelassítani
A legenda szerint Geronimo természetfeletti erejét Ussen istentől kapta, aki az apacsok szerint az élet teremtője. Családja halálát követően a törzsi varázsló egy, a falujához közeli hegycsúcson imádkozott, amikor meghallotta a szélben az istenség hangját, aki azt mondta neki, ezentúl egyetlen pisztolygolyó sem tud majd kárt tenni benne, és csatában sem fog odaveszni soha. A sebezhetetlenségről szóló hiedelmeket próbálta alátámasztani az a festő, aki időskorában portrét készített az egykori indiánvezérről, és arról számolt be, hogy Geronimo testén legalább ötven különböző golyónyom található. Maga Geronimo azonban önéletrajzában azt írta, hogy életében csupán nyolcszor sérült meg harcban.
Más hiedelmek szerint Geronimo képes volt a jövőbe és a messzi távolba látni, így tudott előre felkészülni az ellenség támadásaira. A legendák még arról is beszámolnak, hogy képes volt lelassítani a kilőtt nyílvesszőket, sőt még az idő múlását is. Az egyik történet szerint amikor megtudta, hogy hatvan katona várja a hajnalt, hogy lecsaphasson rá és embereire, énekelni kezdett, és varázserejű dala két-három órával elnyújtotta az éjszakát.
Helyismeret és tökéletes taktikai érzék
A valóságban természetesen Geronimo korántsem a varázslatnak, hanem neveltetésének és taktikai képességeinek köszönhetően tudott ennyire sikeresen harcolni. A vadászó-gyűjtögető életmódot folytató csirikava apacsok kiválóan ismerték ezt a földrajzi területet, így képesek voltak könnyen elbújni ellenségeik elől, és különböző cselekkel a meglepetés erejével rajtuk ütni. A csirikavák mesteri szintre fejlesztették a rajtaütést, hiszen így szereztek maguknak táplálékot. A vadászat művészetét képesek voltak ugyanilyen ügyesen bevetni az ellenséges katonák ellen is. Szó szerint megérezték a veszélyt, és sikeresen védekeztek ellene, a legnehezebb körülmények között is szívósan helytállva.
Nem véletlen, hogy George Crook ezredes, a híres indiánölő apacs felderítőket bérelt fel, hogy kerítsék kézre Geronimót és embereit, mégsem volt képes elfogni őket. Az apacsok a meneküléshez is nagyon értettek: lovaikat a végkimerülésig hajszolták, majd újakat zsákmányoltak, és azok hátán folytatták a vágtát. A lecserélt, kifáradt lovakat levágták és megették.
Előfordult, hogy Geronimo a szerencsének köszönhette a sikert. Egy ízben Emmett Crawford kapitány apacs felderítők segítségével megtalálta és egy hegységben sarokba szorította Geronimót és embereit, akik belenyugodtak a helyzet kilátástalanságába, és úgy döntöttek, a következő napon levonulnak a hegyről és megadják magukat. Ekkor azonban egy csapat mexikói katona érkezett a helyszínre, akik tévedésből Crawford hadtestét hitték az ellenségnek, és le is csaptak rájuk. Az egyik beszámoló szerint Geronimo a hegytetőről nézte nevetve, amint a két ellensége elbánik egymással.
Életében sohasem térhetett haza
1883-ban Geronimo tényleg megadta magát Crook seregének. Az ezredes két teliholdnyi időt adott az apacs vezérnek, hogy terelje össze az embereit, és vonuljanak rezervátumba, de Geronimo több mint egy évet várt, mire megtette. A rezervátumbeli békés, növénytermesztő életmód azonban hamar unalmassá vált az apacsok számára, ezért megszöktek, és újfent gerillaharcba kezdtek.
Geronimo végül 1886 szeptemberében tette le ténylegesen a fegyvert Nelson A. Miles tábornok előtt az Arizona és Új-Mexikó határán fekvő Fort Bowie erődben. A megállapodás szerint a csirikava apacsokat szülőföldjüktől messze, Floridában telepítették le, Geronimo viszont még két évig raboskodott fogolyként, mire csatlakozhatott törzséhez. A legendás harcos végül egy oklahomai rezervátumban, Fort Sillben töltötte élete utolsó évtizedeit, ahol földet művelt és áttért a keresztény hitre. A rezervátum lakójaként idővel egyre nagyobb szabadságot kapott, szülőföldjére viszont sohasem térhetett vissza.
Az idős apacs gerillavezért már életében utolérték az alakja köré szőtt legendák. Westernműsorokat látogatott, ahol pénzért fotózkodott a közönség tagjaival. 1904-ben ellátogatott a híres St. Louis-i világkiállításra, a következő évben pedig Theodore Roosevelt elnök beiktatásán is részt vett. Geronimót végül 1909-ben, 79 évesen, tüdőgyulladás következtében érte a halál.
A legenda szerint azonban a híres harcosnak – habár csak holtában – mégis sikerült hazatérnie. 1943-ban egy riporter felkereste a Geronimo tiszteletére emelt emlékművet Fort Sillben, és meginterjúvolt egy idős apacs férfit, aki elmesélte, hogy halála után nem sokkal Geronimo holttestét bajtársai titokban ellopták a rezervátumból és hazavitték, hogy az apacsok ősi földjén, az USA délnyugati vidékén található sivatagban helyezzék örök nyugalomra.
