Szerhasználatom utolsó két évében kezdtem a heroin mellé az amfetamin helyett kokaint használni (1996–98). Addigra lettek olyan kapcsolataim, és kb. addigra terjedt el a kokainhasználat olyan szintre, hogy az napi szinten elérhetővé váljon a számomra. Ez pedig teljesen felborított mindent. Addigra a heroin már nem adta azt az érzést, ami miatt használtam. Egyszerűen nem jött be. Nem tudtam annyit szúrni, hogy euforizáljon. Korábban amfetaminnal pörgettem meg, de már az sem adta. Ekkor lépett be a kokain. Ez már egy egészen más minőség volt.
Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns írása
Szerzőnk, Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns, szenvedélybeteg-segítő, felépülő függő. Sok évig használt intravénásan kábítószereket, főleg ópiátokat (heroin, kodein, morfium, methadon), valamint serkentőket (amfetamin, kokain) és nyugtatókat, altatókat és sok-sok alkoholt.
Körülbelül 15 kórházi elvonós leállási kísérlet és különböző rehabilitációs intézetekben eltöltött 40 hónap után már több mint 17 éve él szer- és alkoholmentesen, felépülésben.
Használatával az addiginál jóval többször kezdtem több cuccot használni: heroint amfetaminnal együtt csak két-három alkalommal szúrtam addig naponta (az amfetamin hatása jóval tovább tartott), ám a kokainnal ugyanez a szám megtöbbszöröződött. Így persze a vele együtt szúrt heroinfogyasztásom is megnőtt. Akkoriban napi kb. 40 ezer forintot költöttem el drogra, ami azért havi egymillió körüli összeg. Ez nem kevés pénz volt, különösen húsz éve. Végül már csak a nyakamba tudtam szúrni, és azonnal jött a semmihez nem fogható hatás. A fehér zaj, a flash, ami majd szétrobbantotta a fejem… Hihetetlen őrületeket éltem meg a kólával. Amikor elfogyott, iszonyatos sóvárgás fogott el. Teljesen kényszeressé váltam. Bármire képes voltam, hogy szerezzek, és elmondhatom, hogy sosem voltam annyira depressziós korábban, mint amikor a kóla elfogyott, és nem tudtam újból szerezni. Annyit sose vártam dealerre, mint akkoriban, amikor még nem kezdtem el azt is árulni.
A használata közben abban a hiszemben voltam, hogy a kokain hihetetlenül szellemessé tesz. Később mások elmondásából kiderült, hogy iszonyú dolgokat hadováltam össze hangoskodva, okoskodva, és kínos, sőt vállalhatatlan voltam minden jelenlévő, nálamnál kicsit is józanabb számára. Újra és újra akartam szúrni, szinte azonnal, ahogyan elmúlt a hatás, és persze gyorsan emelkedett az adag, és egyre sűrűbben kellett használnom. Sosem felejtem el azt a kényszerességet, azt a pusztító, mindent felülíró vágyat, amit olyankor éreztem, amikor elfogyott a szer.
Ekkor már rendszeresen eladósodtam azoknál, akiktől a cuccot hoztam. A használat költségei az egekbe nőttek, nem tudtam annyi cuccot árulni, hogy fedezzem a költségeit, ráadásul a sok szúrástól az ereim végleg feladták a szolgálatot. Ekkoriban volt, hogy majdnem amputálni kellett az egyik ujjamat, aminek a hajszálerébe mellényomtam a cuccot, és egy területe elhalt. Végül már órák alatt sem tudtam sehová beszúrni a cuccot, többek közt ez vezetett végül el a rehabra is.
Mi volt olyan jó benne?
A kokainnal együtt szúrt heroinnal újra olyan masszív euforikus élményeim voltak, mint a droghasználatom elején. Valamit visszahozott abból a már rég elvesztett érzésből, amit mindig kerestem. Gyakran Tony Montanának éreztem magam a Scarface-ből.
„The world is yours!”
Sajnos a kokainra jellemző, hogy hamar kiürül. Kb. 20 perc, és akkor jött a sóvárgás. Nincs mese, újra kell, lehetőleg minél több, bárhonnan, bármilyen áron. Nem számít, hová kell elmenni érte, mennyibe kerül.
Egy függő lányismerősöm sztorija:
Az USA-ban nyaraltam, egészen pontosan Floridában, az exemmel és a fél családdal, az édesapja és a húga volt még velünk. Ahogy megszereztük 80 dollárért a kis adagunkat, szó szerint szaladtunk a bérelt Mustanghoz (képzelhetitek a flash-t: Florida, Mustang és kokain a zsebben), hogy minél előbb hazaérjünk a zacskós kólánkkal. Készültünk volna az estére, hogy ha már Florida, akkor Miami. Természetesen a Space lett volna a szórakozóhely, ahova elmegyünk egyet bulizni, ha már megszereztünk hozzá minden kelléket.
De! Ahogy visszaértünk a bérelt kis medencés házunkhoz, az apósom habzó szájjal várt már ránk, hogy meghoztuk-e a kólát, amit tulajdonképpen kettőnknek vettünk. Szumma szummárum, nem mentünk sehova, maradtunk otthon a teraszon, az após, az ex és én felváltva jártunk a szobába szívni, csak hogy a 12 éves kislány még véletlenül se vegyen észre semmit. Ha minden igaz, csak annyi tűnt fel neki, hogy ordenáré módon sikerült beinnia mindenkinek, és sírva, összeborulva, énekelve nyakaltuk tovább literszámra a vodkát. Istenem, sosem volt ennél szebb estém. Legalábbis egy darabig ezt hittem.
Megnyílt bennem minden szeretetcsakra, végre megértettem az exem érzéseit, értettem, miről beszél az após, és sírva-ömlengve traktáltam a kislányt az élet nagy okosságaival. Hát persze!
Ahogy pár óra alatt elszívtunk minden jóságot, talán ha nem is úgy, mint itthon, Magyarországon a felütött szarokkal, de mégis kicsit elkapott a letargia, depresszió, hogy ennyi volt a menny? Nincs tovább? Elszívtunk mindent? A Space-be sem jutottam el, az apósom elszívta előlünk a nehezen megszerzett kólát, hát mi lesz most? Nem maradt más, elindultunk a volt párommal az ágyba, neki már nyilván órák óta felállt, meg azért össze-összepillantgattunk, hogy nemsokára mehetünk VÉGRE szexelni! Éppen álltunk volna neki, amikor egyszer csak ránk nyitott a kishúga, hogy „Apa leesett az ágyról, szedjétek fel, nem kel fel, mindegy, mit csinálok vele!” Mondanom sem kell, hogy mielőtt apa leesett az ágyról, azért még fejjel nekiment az üvegajtónak is, a kislány halálra volt rémülve, de mind leszartuk, mert annyira jóleső érzés volt beállva lenni. Az exem azonnal szaladt, összeszedte az apját, hát itt mondanom sem kell, lőttek az összebújásnak, pláne a vad szexnek. Ahelyett, hogy átértékeltem volna, mit műveltünk a 12 éves alig serdülővel, még haragudtam is rá, amiért nem lehetett meg afterben a jól megszokott rituálénk, mit képzelt, hogy megzavart?
Aztán csak egy rövid beszélgetés zajlott le az akkori párom és köztem... Elmesélte, hogy kisfiúként minden hétvégén ezt élte át, hogy apa esett-kelt, apa elaludt a földön, apa leesett a lépcsőn, és akármennyire is feláll most vagy nem áll fel, a kislány ma éjjel köztünk fog aludni.
Itt talán egy kicsit elszégyelltem magam, és tudjátok...
Akármennyire is a fellegekbe repített mindig az érzés (ha csak 10 percre is vagy mennyiségtől függően órákra), ezt az éjszakát sosem fogom elfelejteni, ahol 3 felnőtt ember, csak azért, hogy be lehessen állva, figyelmen kívül hagyott egy kislányt, és azt, amire neki szüksége volt/lett volna. Csak azt remélem, hogy nem okoztunk neki maradandó károkat.
A kokain státuszszimbólum
A klienseim jelentős része olyan kokainhasználó, aki általában még anyagilag és fizikailag is viszonylag rendben van, de már kezdődnek, halmozódnak a problémái. Ők főleg nagyvállalkozók, közép- vagy felső vezetők, brókerek, de akad a szürkezónában lévő, a törvénnyel már így-úgy összeütközésbe került vállalkozó, kigyúrt, széttetovált, kilós nyakláncot hordó „üzletember”.
Bizonyos felsőbb körökben a kokainhasználat már alap. Szinte minden elit szórakozóhely VIP-részlegének, az összes jelentősebb orgiának, minden nagyobb koncert backstage-ének elengedhetetlen kelléke. Ezeken a „jobb helyeken” gyakorlatilag tálcán áll a hálóban a kóla, koton is van hozzá.
A prostituált klienseim is rendszeresen fogyasztják. Őket többnyire pont a stricijük állítja rá a nagyobb odaadás és munkabírás kedvéért. Így már kettős értelemben is függővé válnak, egyfelől a szertől, másrészt az őket futtató, őket szerrel ellátó stricijüktől. Bár volt olyan prostituált kliensem is (évek óta tiszta már), aki a munka alatt sosem drogozott, mindig tisztán csinálta, hogy képben legyen, ne húzzák le, ám munka után kokainnal és alkohollal oldotta a feszültséget.
Előfordult már ötven fölötti intravénás kokainhasználó, vállalkozó kliensem is. Számukra a szer megfizethető. Olyanok is sokan használják alkalmilag, akik anyagilag sem tehetik meg maguknak a rendszeres használatát (többnyire speedeznek), de „mindenki ezt használja”. Egy szórakozóhelyen más szerrel nem lehet menőzni. Már a jobban eleresztett középiskolás fiatalok is használják, és bár ebben sok a nagyotmondás is, az irányt azért jól mutatja. Mindenkit vonz a mindenhatóság, a „valaki vagyok”, a luxus, a feljogosítottság, az „enyém a világ” érzése, amit a kokain megad..
Ki mire használja?
Van, aki szimplán bulizáshoz, de van olyan kliensem is, aki főleg munkához használja. Vállalkozóként sokmilliárdos forgalmú céget vezet,
rengeteget dolgozik, és ahhoz, hogy ezt a feszített tempót bírja, egyre több kokaint használ.
Amivel képes még többet dolgozni, és ez egyre csak fokozódik, ördögi kör, aminek sosincs vége, egyenes út az infarktus felé.
A szent hármas: kokain, alkohol, kurvák
A kokaint használó klienseim közt szinte mindegyik alkoholizál is. Az a személyes tapasztalatom, hogy a két szer használata majdnem mindig együtt jár. A kokain használatakor gyakori a prostitúció megjelenése is. Először csak a piázás megy, és ha már kellően eláztak, jöhet rá a kóla, és ha az beütött, jöhet a lányok berendelése. A visszaesés is így szokott általában történni.
Sokan kimondva-kimondatlanul arra is használják a kokaint, hogy nyugodtan még többet ihassanak anélkül, hogy az italnak látható következményei legyenek. Ha sokat ivott, és arra rászív, akkor valamennyire kijózanodik, és utána még többet bír rá inni. Persze ez látszat csupán, ettől még az elfogyasztott alkohol ugyanúgy pusztítja a belső szerveket. Látszólag rendben van az illető. Hosszú távon azonban mindenki megsínyli. A kokainról való lejövés legkönnyebb módja a nyugtató. Ezért a kokózást követő feszülést, depressziót álmatlanságot leküzdendő, marékszámra zabálják egy-egy túra után a Xanaxot, a Frontint, az altatókat. Így válik sok kokainfüggő gyógyszerfüggővé is később. Aztán ahogy kiheverték magukat, kezdődik minden elölről a végkimerülésig.
Kokain és szex
A kokain erős szexuálisétvágy-növelő, így rendszeres szereplője a szexorgiáknak is. A vágynövekedéssel a teljesítmény persze nem növekszik párhuzamosan, emiatt pedig sokan használnak valamilyen potencianövelőt, általában Viagrát vagy Cialist is hozzá.
Egy több éve tiszta függő így mesél erről:
„A szexuális fantázia annyira beindult, hogy rámentem az asszonyra, toltam tovább a kólát az éjszaka, akkor elmentem egy kurvához, aztán egy másikhoz, közben megy a pornó, meg a mindenféle segédeszköz. Mindez másnap délig. És közben csak szívok és szívok…”
Egy függő nő pedig így élte meg a saját használatát:
„Tudjátok, milyen az, amikor elindultok bulizni, szétkólázva és szétmindenezve, de már csak arra tudtok gondolni, hogy alig 8-9 óra, és vége lesz az egész »kötelező« bulinak, és mehet az after! Sosem szerettem a csoportos after partykat, mindig csak kettesben. Na de miért is? Mert az semmi másról nem szól, csak a beteg szexről. N em vagy elég nyitott, talán van benned egy kis prűdség, szégyelled a tested? Semmi baj, majd a kokain segít, csak eleget szívj belőle! Szerepjáték szerepjáték hátán, olyan dolgok, amiket félve merek leírni, de bármiből készíthető akár egy póráz, amivel a pasit térden kúszva körbe lehet vezetni a lakáson, csak adj neki egy csíkot, és máris mindent megtesz neked! Lábfétise van? Szórd a lábfejedre a kólát, majd akkor felszívja onnan!
Hogy milyen szerepjátékokra gondoltam?
Hajat két copfba, majd mondd, hogy egy eltévedt afterező lányka vagy, aki egy kis paskolásra szorul. Legyél MILF vagy akár 14 éves szűz kislány, a lényeg, hogy minél betegebb dolgokat találj ki, úgyis megcsinál mindent a pasi, csak szívass vele eleget! Három és fél évig szinte minden hétvégén ez ment. Csík kihúz (lehetőleg lábfejre, ha már tényleg fetisiszta az emberünk), felszív, szex indul, nyál folyik... Ja, hogy anál? Úgy látszik, így még azt is imádtam, a lényeg, hogy ne a megszokott, szürke szex legyen. Fontos volt, hogy legyen mivel etetni az orrunkat, fontos volt, hogy minden fétist ki lehessen élni a másikon, fontos volt, hogy állat módjára viselkedjünk, mert máshogy úgysem lehet.
Nem mondom, hogy egy percét is bánnám, csodálatos órákat éltem meg (már amire emlékszem belőle), csak eljött az a pont, ahol észrevettem, hogy ez mind nem igazi. A mai napig próbálom kitölteni ezt az űrt, de nehéz elfelejteni ezeket a hétvégéket. És a mai napig nem tudom eldönteni, hogy akkor voltam igazán önmagam, amikor hagytam, hogy bárhova betegye, vagy most vagyok önmagam, amikor erről mesélek nektek.”
A kokain kőkemény drog. Annak ellenére is, hogy nincsenek olyan komoly fizikai elvonási tünetei, mint a heroinnak vagy az alkoholnak. Nagyon súlyos azonban a pszichés addiktív potenciálja, ez pedig rendkívüli mértékben megnehezíti az abbahagyást. A kokainról való leszokás legnagyobb nehézségeiről, legfontosabb szempontjairól, és arról, hogyan és milyen segítséget kaphat ebben a függő, a következő, hamarosan megjelenő cikkemben írok részletesen.
