Rabiaa El Garani rendőrnyomozó és emberi jogi aktivista világszerte igyekszik felhívni a figyelmet az Iszlám Állam által a nők ellen elkövetett embertelenségekre. Számos országot beutazott, hogy megismerje a rabszolgasorban tartott nők helyzetét, majd segíteni próbáljon rajtuk. Munkájáról és az általa átéltekről beszélt a 2018-as TEDMED-konferencián.
A belga rendőrségtől az ENSZ kötelékébe
El Garani Belgiumban született, marokkói bevándorlók gyermekeként. Alacsony sorból származó szülei tradicionális elveket vallottak, a nőket elsősorban kiárusítandó feleségnek és nem egyenrangú félnek tekintették. Lányuk nem fogadta el ezt a világnézetet, lázadni próbált, aminek fizikai és lelki bántalmazás lett az eredménye. Végül megszökött otthonról, egyetemre ment, így lett rendőrnyomozó.
A rendőrség kötelékében eltöltött tíz éve alatt elsősorban terrorizmuselhárítási, gyerekrablási és gyilkossági ügyekben dolgozott. Szerette a munkáját, de érdekelték az új kihívások. Ezért úgy döntött, jelentkezik az ENSZ Justice Rapid Response (JRR) nevű szervezetéhez, amely több mint száz tagország részvétel dolgozik világszerte a tömeges emberiességellenes bűncselekmények felderítésében, hogy a bűnösöket törvényesen elszámoltathassák.
A JRR és az ENSZ Nőjogi Bizottsága közösen kiképzett 250 szakértőt – köztük El Garanit –, az ő feladatuk a szexuális és nemi alapú erőszakos bűncselekmények kivizsgálása. El Garani úgy vélte, muszlim származása és arab nyelvismerete, csakúgy, mint rendőrnyomozói múltja hasznosnak bizonyul majd ebben a munkában. A legnagyobb kihívást egy 2014-es iraki kiküldetése jelentette, erről mesélt részletesen a közönségnek.
A szindzsári mészárlás utóhatásait kellett vizsgálnia
Az Iszlám Állam hatalomra jutása óta szisztematikusan támadta meg az Irakban és Szíriában élő vallási kisebbségeket, köztük a keresztényeket, a síitákat és a jezidiket. 2014 augusztusában a terrorszervezet elfoglalta az iraki Szindzsár városát és annak környékét, összesen nagyjából húsz falvat és várost a régióban, véres mészárlást rendezve az ott élő jezidi kurdok körében. Minden 14 évnél idősebb férfit kivégeztek, köztük az időseket és magatehetetleneket is, a nőket pedig szexuálisan bántalmazták, majd eladták őket rabszolgának.
A jezidik egy Irak északi részén élő kurd nyelvű kisebbség, akiknek a vallása egyesíti magában a judaizmus, a kereszténység, az iszlám és a zoroasztrizmus egyes jegyeit. Különös hitrendszerük miatt évszázadokon át sátánimádóknak bélyegezték őket: az ISIS még ma is ezt teszi, és ezért kiirtandónak tekint minden jezidit.
Egy hónappal a mészárlás után az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának megbízásából El Garani Irakba utazott, hogy felderítse az ISIS által elkövetett bűncselekményeket, különös tekintettel a nők elleni bűnökre. Kiküldetése alatt számos érintettet meginterjúvolt, köztük gyereklányokat, akiket a legszörnyűségesebb megaláztatásban és szexuális abúzusban részesítettek elrablóik. Képzeljenek el – magyarázta a közönségnek az előadó – egy 11 éves, szexuálisan éretlen lányt, aki tradicionális muszlim családban nőtt fel, amelyben a szex tabunak számít, a szüzesség pedig a házasságig kötelező. A szeme előtt végzik ki az apját és a fiútestvéreit, majd elragadják, sorozatosan megerőszakolják és végül szexrabszolgának adják el.
Nemi erőszak és házasságnak álcázott rabszolgaság
El Garani megszólaltatott több áldozatot, köztük egy 18 éves lányt, Aydát, akit tizenhárom társával együtt raboltak el a falujukból a terroristák – mindannyian 11 és 18 éves kor közöttiek voltak –, majd eladták őket az ISIS egyik vezetőjének, más néven emírnek. A lányokat – köztük Ayda két unokatestvérét és három unokahúgát – bevezették egy házba, ami tele volt az ISIS harcosaival. Egy imám elmondta nekik, hogy eddigi vallásuk téves utakra vezette őket, az egyetlen helyes megoldás, ha áttérnek az iszlám hitre és hozzámennek egy muszlim férfihoz. Ezt követően papírdarabokra írták fel a lányok nevét, a terroristák pedig húztak egy-egy nevet. A kiválasztott lányt egy másik szobába vezették és kegyetlenül megerőszakolták, miközben az emír és az imám nevettek, és azt mondták, a lányoknak inkább élvezniük kéne a dolgot.
A szokásos forgatókönyv szerint a meggyalázott lányok az aktus végeztével visszatérnek társaikhoz és a vezetőkhöz, majd – véresen és sokk hatása alatt – elismerik, hogy létrejött a házasság. Fontos tudni, hogy ezeket a lányokat úgy nevelték, hogy azt gondolják, a legelső férfi, akivel szexuális kapcsolatot létesítenek, a férjük lesz, akivel egész életükre összekötik a sorsukat. Sokkos állapotukban képtelenek különbséget tenni a nemi erőszak és a házasodás között.
Ayda azonban – a legidősebb a csoportból – úgy döntött, inkább a halált választja önmaga és társai számára, mint a szenvedést és a megaláztatást. Meggyőzte az emírt, hadd mosakodjanak meg az aktus előtt, hogy tisztán „mehessenek férjhez”. Az egyik lány ugyanis egy adag patkánymérget fedezett fel a fürdőszobában, és ez tűnt az egyetlen kiútnak számukra. Mielőtt azonban az elfogyasztott méreg hatni kezdett volna, a terroristák felfedezték és kórházba vitték őket, ahol kimosták a mérget a szervezetükből.
Ezt követően úgy döntöttek, szétválasztják a csoportot, és a lányokat egyesével adják tovább. Ayda négy hónapig élt rabszolgaként egy ISIS-vezető házában, ahol kétnaponta megverték és megerőszakolták. Egy ízben megpróbálta megfojtani magát saját fejkendőjével, de kísérlete kudarcot vallott. Végül azonban sikeresen megszökött a fogságból. Szökés után ismét súlyos dilemma előtt állt: ha hazatér, falujában megszégyenítik, kiközösítik, végül pedig valószínűleg becsületgyilkosság áldozata lesz.
Nem mernek hazatérni
Ayda és a hozzá hasonló túlélők sorsával kapcsolatban az ENSZ és a civil szervezetek képviselői – köztük El Garani –, politikusok, illetve a jezidi közösség tagjai megkeresték Baba Sejket, a legfőbb jezidi vallási méltóságot. A sejk megértőnek mutatkozott a probléma iránt, és nyilvánosan kihirdette, hogy az ISIS által foglyul ejtett, nemi erőszakra és rabszolgaságra kényszerített nők nem vétettek a vallásuk ellen, ugyanis akaratuk ellenére térítették őket a muszlim hitre. Mint mondta, a közösségnek megértőnek kell lennie a túlélőkkel szemben, segítenie kell, hogy vissza tudjanak térni a sajátjaik közé. A sejk állásfoglalása felbátorította a foglyul ejtett lányokat és nőket, és egyre többen szöktek meg a terroristák karmaiból, majd tértek haza a szülőhelyükre.
Azonban nem minden vallási vezető ennyire megértő. A síita törökök köréből elrabolt 500-600 áldozatból összesen 43 fő tért haza miután megszökött az ISIS-től. Legtöbbjüknek a családja megüzeni, hogy sohase jöjjön vissza, inkább maradjon a terroristákkal vagy kövessen el öngyilkosságot, így őrizve meg a család becsületét.
Németországban létrejött egy program, amelyben az állami szervek lakhatást és pszichológusi segítséget nyújtanak az ISIS-től megszökött túlélők számára. Ayda is ennek a projektnek a keretében kapott új, biztonságos otthont és segítséget, hogy feldolgozza a vele történt borzalmakat. El Garani – mint meséli – ma is időnként meglátogatja őt és a többi túlélőt, akikkel interjút készített. Öröm látnia, mennyi pozitív változást hozott számukra az új környezet, és hogy megtették az első lépéseket egy új, normális élet felé.
El Garani szerint munkájának lényege nem csupán az, hogy a bűnösök meglakoljanak. Az áldozatok számára a legfontosabb annak tudata, hogy azok, akik brutális tetteket követtek el ellenük, a törvény előtti, jogos elszámoltatásban részesültek. Az egykori rendőrnyomozó úgy véli, önmaga számára is iszonyú traumát jelent közel kerülni az áldozatokhoz, megismerni és átérezni a szenvedésüket, a lényeg azonban az, hogy segíteni tudjon: hogy ezek az emberek ismét embernek érezhessék magukat, és helyreálljon a méltóságuk és az önérzetük. Ezért tartja élete legnagyszerűbb élményének az ENSZ kötelékében végzett munkáját.
