Molnár Ferencet alapvetően mint A Pál utcai fiúk íróját ismerjük, pedig haditudósítóként, újságíróként és színdarabíróként egyaránt nagyszerűeket alkotott. Legnagyobb irodalmi ellenfelével, Herczeg Ferenccel szemben is állta a sarat, ötletessége, színpadtechnikája, színvonalasan szórakoztató művei egyedülállóvá tették. Magánélete is mozgalmasan alakult. Háromszor nősült: Vészi Margit festő- és írónőt 1922-ben Fedák Sári színésznő, őt 1926-ban Darvas Lili, szintén színésznő követte. Egyikükkel sem bánt kesztyűs kézzel.
Három nő, három történet
Fedák Sárival több mint egy évtizeden keresztül állt szerelmi viszonyban anélkül, hogy bármelyikük is fontosnak tartotta volna hivatalossá tenni a „vadházasságot”. Folyamatosan segítették egymás karrierjét, a Gazdag ember kabátja című némafilmben is együtt dolgoztak: Molnáré volt a forgatókönyv, Fedáké a főszerep. Tették ezt annak ellenére, hogy vitáik közben Molnár rendszeresen odacsapott, ha már az érvei fogytán voltak – bár állítólag a színésznőt sem kellett félteni, aki késsel fenyegetőzve érte el, hogy az író ne merje többé megütni.
Érdekes módon csak akkor kötötték össze hivatalosan az életüket, amikor szerelmük már kihűlt, és Molnár Darvas Lilibe lett szerelmes. Fedák Sári nem szeretett volna csupán szeretőként lekerülni a porondról, ezért arra kérte az írót, utolsó szívességként vegye nőül. Ez meg is történt, a különös helyzetet pedig mi másban örökítette volna meg az író, mint az Üvegcipő című vígjátékban. 1926-ban aztán véget ért a komédia, Molnár elvált, és gyorsan feleségül vette Darvas Lilit. Ő már könnyebben védte meg magát az erőszakos, féltékenységi rohamaiban, részegségében gyakran a tettlegességig jutó Molnártól. Állítólag egy bronz gyertyatartót tartott maga elé, és így fenyegette meg férjét: „Ha hozzám nyúlsz, úgy váglak fejbe, hogy ottmaradsz!”
Molnár Ferenc első felesége, Vészi Margit, a Liliom című színdarab ihletője azonban még nem volt sem ilyen erős, sem ilyen tapasztalt. Szenvedett is eleget.
Ady volt a kerítő
Margit tapasztalatlan fiatal lányként habarodott bele a tehetséges, ám gyakran iszogató művészbe. Apja minden erejével ellenezte a kapcsolatot, ő felismerte időben azt, amit a szerelmes fiatal lány nem akart meglátni: Molnár rendszeres ivását, csélcsap, erőszakos természetét. Az apa mégsem tehetett semmit: a fiatalok titokban eljegyezték egymást. Margit annak ellenére ment férjhez 1906-ban, hogy már menyasszonyként megkapta az első pofonokat. Nem akart ő tűrni, ám Molnár jó barátja, Margit korábbi szerelme, Ady Endre meggyőzte a lányt a megbocsátás nemességéről.
A ceremónia persze nem hozta el az áhított nyugalmat és békességet. A bohém életet élő, mulatozó író nem akart olyan férjjé válni, aki megfelelt volna Margit elvárásainak, ő pedig nem volt hajlandó feladni ambícióit, tehetségét és teljesen alárendelődni „urának”. Margit kiállt magáért, visszabeszélt, nem hagyta magát otthonülő feleségként aposztrofálni, kitűnően énekelt, festett. Nem csoda, hogy gyakran összeszólalkoztak ezen Molnárral, aki nyilvánosan is megszégyenítette feleségét, amiért nem csupán háztartásbeliként szeretne élni.
A megalázó veszekedéseket egyre többször követte tettlegesség annak ellenére, hogy Margit hamar teherbe esett. Molnár egy alkalommal eltörte felesége ujját, és az örökre ferde maradt. Ha ez nem lett volna elég emlékeztető gyűlölettel határos szerelmükről, Márta lányuk örökre az maradt. Békességet azonban nem tudott hozni, a szenvedélyes szakítások, elköltözések és kibékülések fokozatosan felőrölték a kapcsolatot.
Molnár magáról mintázta a Liliom főhősét
Már megszületett a kislányuk, amikor egy heves veszekedést követően Margit ismét összepakolt, majd Párizsba menekült a lányával. Molnár ezúttal nem Adyt küldte utána, hanem leült, és megírta a Liliom című színdarabot. Ebben szinte megmagyarázza, miért nincs azzal semmi baj, ha egy szerelmes férfi időnként megüti élete párját. Hiszen a lány cserébe kap egy igazi városligeti vagányt, egy vicces bohémet, aki szegény is, agresszív is, makacs is, de akitől még az ütések is szinte jólesnek – legalábbis a vidékről a városba költöző, szegény sorsú Julikának. Annak az asszonynak, aki a halála után a tisztítótűzbe kerülő, onnan egyetlen napra visszatérő Liliomnak ismét csak megbocsát.
A darabot nem fogadta kitörő siker, sőt: magyarországi bemutatóján, a pesti Vígszínházban megbukott. Molnár őrjöngött, idegösszeomlást kapott, szanatóriumi kezelésre szorult. Szinte egyszerre épült fel a darabbal, amely Berlinben már nagy sikert aratott, és itthon is egyre kedvezőbb fogadtatásra talált. A diadal egy időre visszacsábította Molnár mellé az ő Julikáját, azaz Margitot, de hosszú távú boldogságot nem hozott. A lényeg nem változott, ahogy a házasság két főszereplője sem.
Amikor Molnár beleszeretett a Liliom főszerepét játszó Varsányi Irénbe, majd annak férjével nyilvánosan párbajozott (emiatt pedig börtönbe is került), Margitnál betelt a pohár, és beadta a válópert. A kudarctól depresszióssá vált Molnár annyira rosszul viselte a dolgot, hogy 1911-ben öngyilkosságot is megkísérelt. Liliommal ellentétben ő nem került a tisztítótűzbe, a gondos kórházi ápolás visszahozta az életbe.
Bejárta az egész világot
A Liliom pedig azóta is az egyik legsikeresebb Molnár-darab mind közül világszerte. Szinte folyamatosan játsszák a színházakban Budapesttől New Yorkig, Orson Welles rádiójátékot, Fritz Lang filmet rendezett belőle. A darab az alapja Richard Rodgers és Oscar Hammerstein 1945-ös Carousel című musicaljének is, amit 1999-ben a The New York Times a 20. század legjobb musicaljének választott. A darab a mai napig felteszi nekünk, nézőknek a kérdést: az igazi szerelem tényleg fáj? És ha igen, akkor valóban igazi-e?
Túllátni az erőszakon
Gajdó Tamás színháztörténész, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet tudományos főmunkatársa szerint nem is ez a fő kérdés Molnár életművével kapcsolatban:
„Molnár Ferenc műveit gyakran értelmezik úgy, hogy az író magánéletének fordulataival szembesítik a dráma cselekményét. De nem pusztán ezért értékesek a drámai művei. Az életrajzi alapanyag ugyanis csak kiindulópont, alapélmény, a cselekmény is fordulatosabb és regényesebb, mint az író magánélete, nem beszélve bonyolult lelkületű színpadi alakjairól. De Molnár kiválóan értett ahhoz, hogy a témához igazítsa írói attitűdjét. A Liliom című drámát altatómesének szánta, mintha a Józsefvárosban mesélné valaki lefekvéskor. Ha így tekintünk a történetre, akkor a legszörnyűségesebb mozzanatokat sem vesszük véresen komolyan, hiszen a sárkány fogságába esett királylány történetébe is csak beleborzongunk, holott jajveszékelnünk kellene, vajon mi történik a kiszolgáltatott fiatal leánnyal, aki kettesben marad a hétfejű fenevaddal.
A bemutató közönségének nem is tetszett ez az új hang – a színházban az ideálisnak hitt élet másolatát várták, és megrettentek attól, hogy kegyetlen és felelőtlen férfiak csábítanak el angyali ártatlanságú leányokat, akik oly szerelmesek, hogy mindent eltűrnek. Liliom valóban durva, cinikus, verekedős ligeti jassz, aki nem tud őszinte szerelmi kapcsolatot kialakítani. Ám nem az a legfőbb bűne, hogy nem dolgozik, s vélt igazságának testi erejével szerez nyomatékot; hanem az, hogy Juli oldalán hiába próbál megjavulni, volt szeretője, Muskátné csábító ajánlatáért kész lenne cserben hagyni a kis cselédlányt. Hogy miért nem teszi? Mert megtudja, hogy gyerekük lesz.
A dráma csúcspontján azonban nem az aradi utcai házmesterséget választja, ahogyan minden felelősségteljes férfi tenné, hanem kétes akcióra vállalkozik bűnöző haverjával. A népmesék hősét próbák edzik, hogy elérje a célját, Liliom balszerencsék sorozatán bukik el véglegesen. De még a túlvilágon sem képes meghunyászkodni, és amikor ismét visszatér a földre, hogy valami jót cselekedjen, az sem sikerül neki. Nincs katarzis, nincs fellélegzés, ennek a józsefvárosi esti mesének nincs jó vége. Julika utolsó mondatát megbocsátásnak értelmezzük, de vajon valóban az-e? Nemcsak azt sugallja, hogy évtizedek múltán minden sérelmet megbocsátunk? Akkor meg minek tartani a haragot életünkben?
A Liliom című Molnár-darab máig tartó sikerét éppen az magyarázza, hogy a szerző sok-sok erkölcsi kérdést felvetett, de egyértelmű választ nem fogalmazott meg. A darab szövege a modern feldolgozásokban csakugyan kanavász, amit a rendező tehetsége, érzékenysége formál izgalmas színjátékká. Bár a Molnár-életrajzok szerint a műnek az a legfontosabb üzenete, hogy a sok-sok bántalmazásért bocsánatot kért első feleségétől, Vészi Margittól, a színházi alkotókat ez cseppet sem érdekli. Ezért lehetnek az újabb előadások újabb és újabb revelációk.”
