A gyermekáldást és a családot már az ókorban is szerették megtervezni. Attól kezdve, hogy összekapcsolták az ondófolyadékot és a nők méhét a szaporodással, máris különböző módszereket kezdtek kifundálni, amivel megakadályozhatják a teherbe esést. Egyes kutatók szerint már az ősember is rájött, hogyan akadályozhatja meg a nők megtermékenyülését: óvszer használatával. A bizonyíték a franciaországi Grotte des Combarelles barlang falán található 12-15 ezer éves barlangrajz, ami egy kondomot viselő férfit ábrázol.
Állati ürülékkel védekeztek
Az ókori rómaiak és görögök is használtak természetes anyagokból – állati bőrből, bélből vagy hólyagból – készült óvszereket, a nők pedig krokodilürülékből, mézből, természetes spermaölő hatásáról ismert akácialevelekből és nátrium-karbonátból gyúrt „pesszáriumot” helyeztek fel a méhnyakukhoz. A nem kívánt terhesség ellen vadmurokból, csobormentából, fűzfából, gránátalmából főztek gyógyitalt, amelyet magzatelhajtó céllal fogyasztottak. A szintén erre a célra (is) használt silphium nevű növényt olyan gyakran szedték a földeken, hogy ki is pusztult. Állítólag maga a szívforma is innen ered, a silphium magjainak alakját ekkor társították a szerelemhez, a szexualitáshoz. Eleink emellett ismerték a megszakított közösülést – az Ószövetségben is említést tesznek róla –, különböző amuletteket hordtak (divatos volt a macska heréje vagy a köztudottan terméketlen öszvér fülzsírja is), keleten pedig ecettel vagy más maró anyaggal átitatott szivacsokkal, illetve ejakuláció nélküli közösüléssel előzték meg a teherbeesést.
A középkorban betiltották
Az erősen vallásos, kereszténység uralta Európában a férfiak és nők ugyanúgy védekeztek a gyermekáldás ellen, de ezt már csak tilosban tehették. Az egyház egyértelműen megszabta, mit tart helyes viselkedésnek: a házasságig tilos volt nemi életet élni, utána pedig a célja csakis a gyermeknemzés lehetett. Így is tilos volt szeretkezni a terhesség és a menstruáció idején, az adventi és húsvéti böjt időszakában, ezenkívül ünnepnapokon, vasárnapokon, illetve az oltáriszentség vétele előtt. Az ellenszegülők, a fogamzásgátlással foglalkozó vajákosasszonyok, a magzatelhajtásra vágyók hamar boszorkányság vádjával vagy más egyházi büntetéssel néztek szembe. VIII. Ince pápa 1484-ben bullát is kiadott a témában annak ellenére, hogy kicsapongó életmódjának köszönhetően több mint tíz törvénytelen gyereke született.
Casanova angol lovaglókabátja
Az 1500-as évek egyik leghasznosabb találmánya kétségkívül az óvszer volt. Mint tudjuk, már az ókorban is rendszeresen használták, ám a középkorban csak nagyon kevesen merészelték kivívni vele a vallásos haragot. Az újkorban már bátrabban előzték meg a nem kívánt terhességeket és a nemi betegségek elterjedését: az 1500-as évek derekán Gabriele Falloppio itáliai orvos lenvászonból készített óvszert, amit a jó öreg, állati bélből, macskahólyagból, disznóbőrből készült eszközök mellett használtak, sőt Ázsiában teknőspáncélt, papírt és állati szarvakat sem féltek használni e célra. Használat után kimosták és megszárították őket, és a legtöbben addig nyűttek egy darabot, amíg el nem szakadt.
Az óvszert aztán Casanova tette igazán híressé, aki a szifilisz ellen védekezett „angol lovaglókabátja” segítségével. A kondom elnevezés valószínűleg II. Károly orvosától, dr. Condom ezredestől ered, ő az uralkodónak is csak az állatbélből készült védekezőeszközt ajánlhatta a nem kívánt gyermekek és a nemi betegségek megelőzése érdekében. Más források szerint az új elnevezés egyszerűen a latin domus szóból ered, amihez hozzátették az olasz con szócskát: a con domus azt jelentette, kupolával, házzal. Az első vulkanizált gumiból készült kondom megjelenésére 1855-ig kellett várni, az anyag vastagságát az ezt követő két évtizedben csökkentették 2 milliméteresre. A második világháború során tömegével osztogatták a katonáknak, így az óvszer igazi elterjedését is innentől számítjuk.
Tabletták nőknek, férfiaknak
Kevesen tudják, de a fogamzásgátlást forradalmasító tabletta kifejlesztéséhez nagyban hozzájárultak a mexikói nők, akik évszázadok óta egy speciális jamszgyökeret, a mexikói édesgyökeret fogyasztották a gyermekáldás elhárítása érdekében. Miután amerikai kutatók megvizsgálták, kiderült, hogy a növény természetes formában tartalmaz progeszteront. Innen már csak egy lépés volt kivonni belőle és tablettákba csomagolni. Az első tabletták akkor váltak igazán hatékonnyá, amikor a sárgatesthormont ösztrogénnel kezdték párosítani. Az első kombinált fogamzásgátló tabletta, az Enovid 1960-ban került a gyógyszertárakba.
A spirál elődje ennél jóval barbárabb megoldást jelentett, keleten például a hosszabb vándorutak alatt a nőstény tevéknek kövekkel rakták tele a méhét. A nők méhébe csirkemellcsontot vagy más furcsa eszközt, például szivacsot helyeztek, nagy fertőzésveszélynek téve ki őket, sőt egy félresikerült eljárást követően akár meddővé is válhattak. Az ötvenes években jelentek meg a műanyagból készült, méhbarát spirálok, amelyek a tablettával együtt kezdték kiszorítani az addig használt pesszáriumokat. Ez utóbbi gumiból és rugóból készült, és az 1880-as években jelent meg először a piacon Wilhelm Peter Johannes Mensinga német nőgyógyásznak köszönhetően. Bizarrul hangzik, de még mindig jobb volt, mint mondjuk, a félbevágott citrom, amit szintén használtak erre a célra.
A fogamzásgátlás elleni tiltakozás az eszközök fejlődésével együtt vonult végig a történelmen: amikor 1916-ban Margaret Sanger megnyitotta az első születésszabályozási klinikát Amerikában, még letartóztatták tettéért. Szerencsére ma már minden jogunk és lehetőségünk megvan felelős döntéseket hozni a családtervezéssel kapcsolatban, sőt eszköztárunk is egyre bővül: már megjelentek a férfiak számára kifejlesztett fogamzásgátló tabletták is.
