Olykor-olykor szeretjük megtréfálni barátainkat, családtagjainkat egy kamu-telefonhívással vagy a székükre rejtett vicces párnával, egyesek azonban jóval továbbmennek ennél. A History összegyűjtötte minden idők kilenc legfrappánsabb átverését, melyek valóban nagyot ütöttek.
Nem mindennapi tréfák
Megjósolták a jós halálát
A kamucsillagjósok előszeretettel verik át az embereket, nem csoda, ha sokan szeretnék megleckéztetni őket. Ez alól Jonathan Swift, a Gulliver utazásai szerzője sem volt kivétel – a zseniális szatirikus egy John Partridge nevű ismert asztrológust leckéztetett meg. Miután Partridge egy 1708-as kalendáriumában „megjövendölte”, hogy az év áprilisának elején járvány söpör majd végig London városán, Swift álnéven megjelentetett egy saját könyvecskét, melyben azt állította, hogy március 29-én este 11 órakor maga Partridge fog a járvány áldozatául esni.
Az érintett fél természetesen igyekezett cáfolni a „jövendölést”, a publikum pedig kíváncsian várta a fejleményeket. Swift a szóban forgó „végzetes” időpont másnapján (ismét álnéven) kiadott egy gyászjelentést, melyben közölte, hogy a csaló John Partridge előző éjjel váratlan betegségben elhunyt, miután halálos ágyán bevallotta, hogy „munkássága” során végig megvezette olvasóit. Volt is meglepetés, mikor április 1-jén reggel (a dátum természetesen nem véletlen) Partridge megjelent az utcán, épen és egészségesen. A zseniális tréfa következtében az addig sikeres csillagjós lelepleződött a közönség előtt, és nem sokkal később be is szüntette a könyvek kiadását.
Palackba zárt szenzáció
Szintén Londonban történt az eset, mikor 1749 januárjában az újságok közöltek egy nem mindennapi hirdetést, mely szerint különleges mutatvány szemtanúi lehetnek hónap 16-án a haymarketi New Theatre színpadán az ott megjelentek. Egy férfi ugyanis teljes testi valójában belepréseli magát egy borosüvegbe, majd énekelni fog odabentről. A színház minden ülőhelyét elfoglalták aznap este, a tömeg azonban csalódottan távozott, ugyanis semmiféle fellépő nem jelent meg a meghirdetett időpontban. Az átverés minden valószínűség szerint egy fogadásból eredt, melyben Portland grófja próbálta bebizonyítani Chesterfield hercegének, hogy egy kellően csalogató felhívás tömegekben képes megmozgatni az embereket, még akkor is, ha az teljesen nonszensz dolgot állít.
A nemzet aranya és a hírlapi kacsa
Az újságírók is szeretik az áprilisi tréfákat. 1905 ezen jeles napján például a Berliner Tageblatt New York-i tudósítója, Louis Viereck „tájékoztatta” arról az olvasóközönséget, hogy az Egyesült Államokban egy rablóbanda alagutat ásva sikeresen elorozta a nemzeti aranytartalékot (melyet akkoriban még nem Fort Knoxban, hanem a fővárosban őriztek). A nagy sztorit több európai újság is átvette, mielőtt kiderült, hogy csupán vicces kedvű kollégájuk által kieszelt átverésről van szó.
A rinocérosz, aki (majdnem) városi tanácstag lett
Az állatkertek lakói gyakran örvendenek nagy népszerűségnek, annyira azonban egyetlen állatnak sem sikerült sztárrá válnia, mint a brazíliai Sao Paolóban élt orrszarvúnak, Cacarecónak. Történt ugyanis, hogy 1959-ben, látván a helyi honatyák totális tehetetlenségét, néhány diák kampányt indított, melyben a szóban forgó rinocéroszt jelölték az önkormányzati választásokon. Mindenki megdöbbenésére Cacareco több mint százezer szavazattal az élen végzett a jelöltek között, végül azonban mégsem foglalhatta el helyét a városi tanácsban, ugyanis a választási bizottság diszkvalifikálta szegényt.
Fákon terem a spagetti
A pártatlan tájékoztatásról híres BBC munkatársai sem mennek a szomszédba egy kis bolondozásért. 1957-ben ugyanis áprilisi tréfa gyanánt a brit tévénézők érdekes beszámolót láthattak a közszolgálati hírekben, mely bemutatta, Svájcban miként termesztik fákon a spagettit a helyi lakosok. Sokan felháborodtak rajta, hogy egy tényműsor ilyen álságos tréfát űz nézőivel, egyesek viszont afelől érdeklődtek, miként tudnának saját kertjükben spagettifákat ültetni.
Lóvá tett drukkerek
A szurkolói csoportok gyakran látványos koreográfiákkal teszik színessé a lelátót, mikor csapatuknak szurkolnak. Egy 1961-es amerikaifutball-mérkőzésen azonban ők is jól megjárták. Mikor a híres kaliforniai műszaki egyetem, a Caltech pályáján mérkőzött meg egymással a Washingtoni és a Minnesotai Egyetem csapata, előbbiek szurkolói azt tervezték, hogy félidőben kartonlapokat egyszerre felmutatva betűzik ki csapatuk nevét a lelátón. Néhány helyi diák azonban úgy gondolta, megtréfálja a lelkes drukkereket, ezért titkokban kicserélte a lapokat. A washingtoni szurkolók így tudtukon kívül a „Caltech” nevet mutatták fel nagy elánnal, mely olyannyira meglepte a közönség nagy részét, hogy még a zenekar is belesült az éppen játszott indulóba.
A kamu ötven árnyalata
A közönség ízlését nem lehet eléggé alábecsülni – gondolta Mike McGrady, egy Long Island-i újság, a Newsday munkatársa, aki 1969-ben egy interjú alatt megdöbbenve tapasztalta, mennyire kapósak a piacon az olcsó, erotikus töltetű ponyvaregények. McGrady összehívta huszonöt kollégáját, akiktől azt kérte, írjanak szándékosan nevetséges, eltúlzott erotikus történeteket, melyekből végül Penelope Ashe álnéven, Naked Came the Stranger (Az idegen meztelenül érkezett) címmel könyvet szerkesztettek össze a tréfás kedvű zsurnaliszták. A paródiának szánt könyv legnagyobb meglepetésükre óriási siker lett, és a negyedik helyig kúszott fel a The New York Times bestsellerlistáján. A tréfás szándékot természetesen a megjelenés után hamar felfedték a szerzők, mely csak még inkább megugrasztotta az eladásokat, hiszen mindenkit érdekelni kezdett a híres „álregény”.
A „supergroup”, mely nem is olyan szuper
Ugyanebben az évben történt, hogy a Rolling Stone magazin zenei kritikusa, Greil Marcus tréfából összehozta a rockzene akkori legnagyobb sztárjait – természetesen csupán képzeletben. Marcus a „supergroup”-ok, vagyis a korábban már más bandákban bizonyított sztárzenészekből összeálló formációk (mint az Eric Clapton, Jack Bruce és Ginger Baker nevével fémjelzett Cream) akkoriban virágzó trendjére próbált reflektálni azzal, hogy kritikát írt egy sohasem létezett zenekar, a „Masked Marauders” illegálisan terjesztett debütáló lemezéről. Az együttes nem kisebb neveket tudott tagjai között, mint John Lennon, Paul McCartney, George Harrison, Mick Jagger és Bob Dylan.
A cikk eljutott a Warner zenekiadó főnökeihez is, akik azonnal szerződtetni akarták a fiktív szupercsapatot, így annak kiagyalója saját maga megírta és fel is vette az „albumon” szereplő dalokat, mely meg is jelent a lemezboltok polcain. Marcus utólag prófétának bizonyult, hiszen két évtizeddel később Harrison és Dylan – több más legendás zenésszel együtt – valóban „supergroup”-ot alapított Traveling Wilburys néven.
London felett az ég
A Virgin médiakonglomerátum milliárdos vezérigazgatója, Sir Richard Branson minden bizonnyal igencsak rajong az áprilisi tréfákért. 1989-ben ugyanis bolondok napja előestéjén nem kisebb esemény sokkolta London lakóit, mint egy repülő csészealj megjelenése a brit főváros egén. Az ismeretlen repülő objektum – valójában egy hőlégballon, melyet Branson és társa, Don Cameron vezettek – még aznap este, a várostól nem messze, Surrey grófságban landolt egy mezőn. Az „ufót” megközelítő rendőrök futva menekültek el a helyszínről, mikor a feltételezett űrjármű ajtaja kinyílt, majd kilépett belőle egy különös, ezüst űrruhát viselő alak (aki valójában Cameron volt). Mint a zseniális tréfa kitervelői később elmesélték, eredetileg április 1-én a Hyde Parkban terveztek leszállni repülő csészealjukkal, a változó széljárás miatt azonban egy nappal korábban és kissé odébb kellett földet érniük.
