Az írás és a feljegyzések egyiptomi istennőjéről elnevezett Seshat Project munkatársai 2011 óta dolgoznak azon, hogy egy globális történelmi adatbázist hozzanak létre, melynek segítségével tágabb perspektívából vizsgálhatják a kutatók a különböző civilizációk történetét. Munkájuknak hála választ kaphatunk olyan kérdésekre, mint például, hogy miként alakult ki a moralizáló istenkép az emberi kultúra fejlődése során – számol be a Phys cikke.
Kellett egy visszatartó erő
A modern vallások többsége egy, az adott társadalom által helyesnek tartott erkölcsi felfogást propagál, mely esetenként egy mindenható isteni lény képében manifesztálódik. A keresztény vallás szerint például Isten haláluk után a mennyországba kerüléssel és a feltámadás ígéretével jutalmazza azokat, akik ezen erkölcsnek megfelelő módon élték életüket, míg a bűnösökre a pokol tüze vár a túlvilágon. Más felfogások szerint például a karma „bánik el” azzal, aki árt embertársainak. Ezzel ellentétben – mint a különböző kutatások bizonyítják – az ún. pogány vallások, illetve a természeti népek hitvilága nem annyira a jó-rossz dualizmuson alapulnak, hanem azt tartják fő kérdésüknek, hogy mennyire sikerül az adott népnek a róla gondoskodó szellemi lények kedvében járnia.
Egy népszerű elmélet szerint az erkölcsiségen alapuló vallást a nagyobb civilizációk megjelenése „szülte”. Míg a kisebb, ősközösségi társadalmakban nehezen lehetett megúszni egy bűntett elkövetését, hiszen társaik azonnal elkapták és megbüntették a renitenskedő egyént, addig egy sok ezer lelket számláló városi szférában már korántsem volt ilyen egyszerű betartatni a törvényeket. Ki fogja számon kérni, ha kirabolok vagy meggyilkolok egy idegent az éjszaka leple alatt? A kérdésre a válasz egy természetfeletti lény formájában jelentkezett. Ha ugyanis létezik egy mindenható, mindent látó Isten, aki a mennyekből figyeli mindennapi életünket, és lesújt ránk, ha a közösségi morállal szembemenő tettet követünk el, ki merne szembeszegülni akaratával?
A történelmi bizonyítékok azonban nem ennyire egyértelműek. A csendes-óceáni szigetvilág népeinél például a természetfeletti büntetés fogalma megelőzi a törzsfőnökök uralma által jelzett civilizációs ugrást, míg Eurázsiában csak a komplexebb társadalmak megjelenését követően bukkan fel a moralizáló istenek képe. A Seshat Project munkatársai 414 különböző civilizáció fejlődését elemezték, melyek harminc különböző vallás köré épültek, ötvenegy szempont alapján vizsgálva társadalmuk komplexitását, és négy szempont alapján hitük és erkölcsiségük összekapcsolódását. Az eredmények – melyek a Nature folyóiratban láttak napvilágot – azt mutatták, hogy a moralizáló istenkép jóval később jelent meg, mint azt eddig gondoltuk.
Előbb jöttek a birodalmak, csak utánuk az istenek
A tudósok egy térképet készítettek, melyen megjelenítették, hogy az adott helyen mikor kezdődött el a jó-rossz dualizmusra épülő vallások kibontakozása. Az ennek alapján készült statisztikai vizsgálat úgy találta, hogy a természetfeletti / túlvilági büntetés koncepciója a legtöbb esetben akkortájt jelentkezett, mikor az adott népesség lélekszáma átlépte az egymillió főt, vagyis amikor a társadalom már régen túljutott a korai, laza szerveződésből a komolyabb, közös törvények és értékrend által összekovácsolódó civilizációhoz vezető folyamaton. Az indiai Asóka király például csak azután kezdett a buddhizmus propagálásába az időszámításunk előtti 3. században, miután felépített egy erős és bonyolult államszervezettel rendelkező birodalmat Dél-Ázsiában.
A kutatók jelenleg további szempontok alapján próbálják igazolni a vizsgálat tanulságait, például azt próbálják felfejteni, milyen hatással volt a rendszeres vallási rituálék megjelenése (mely a társadalmak bonyolulttá válásának korai szakaszában történt) a szóban forgó moralizáló vallások kialakulására. Emellett arra is kíváncsiak, vajon milyen szerepet tölt be a klasszikus, jutalmazáson-büntetésen alapuló istenkép mai, szekularizált világunkban, melyben a különböző vallások és kultúrák egymással keveredve dolgoznak olyan közösségek, mint például az Európai Unió céljainak megvalósításában. Vajon a mindent látó Istent másfajta „morális megfigyelőrendszer” fogja felváltani a jövőben? Egyelőre csak találgatni tudunk.
