A földkéreg kőzetlemezei lassú, folyamatos mozgásban vannak – ennek következménye, hogy a kontinensek fokozatosan távolodnak egymástól. Nem kell azonban aggódni, hogy holnap már a világ túlsó felén ébredünk, hiszen ez a folyamat hosszú évmilliók alatt megy végbe – a lemezek ugyanis évente mindössze néhány centiméterrel mozdulnak el. De pontosan hogyan történnek ezek a mozgások, mi okozza őket?
Távolodás, összeütközés és elcsúszás
Az első eset, mikor a kéreglemezek távolodnak egymástól. Ekkor a megolvadt kőzet, vagyis a magma áramlása megrepeszti az adott kőzetlemezt, minek folytán törésvonal jön létre. A törésvonal mentén hasadékvölgyek alakulnak ki, melyekből később óceánok keletkeznek – így jött létre például a Csendes-óceán.
A második esetben a lemezek közelednek egymáshoz, majd összeütköznek. Mikor egy szárazföldi, illetve egy óceáni lemez ütközik egymással, az előbbi – lévén vastagabb – maga alá gyűri az utóbbit. Az óceáni lemez alábukik, és beleolvad az asztenoszférába, vagyis a földköpeny alsó, a litoszféra alatti részébe. Ennek következtében mélytengeri árok keletkezik, a felszínen pedig az ütközések során létrejött törések, repedések mentén vulkánok alakulnak ki, melyekből lánchegységek formálódnak. Így keletkezett például az Andok.
Végül a harmadik eset a kéreglemezek egymás melletti elcsúszására példa. A két, párhuzamosan elmozduló lemez között feszültség alakul ki ekkor, minek révén gyakori földrengések tapasztalhatóak. Erre jó példa a kaliforniai Szent András-törésvonal.
Kutatások azt bizonyítják, hogy a tektonikai mozgások leggyakoribb okozója a kéreglemezek párhuzamos elcsúszása, de a lemezek összeütközésére is számtalan példát figyeltek meg napjainkban a tudósok.
