Napról napra olvashatunk róla, hogy egyebek mellett a vörös hús, a műanyagflakonok, az édesítőszerek, a kávé vagy akár mobiltelefonunk is rákot okozhat. A különféle sajtótermékek előszeretettel riogatnak bennünket különböző, gyakran téves információkkal arról, hogy éppen milyen hétköznapi dolgokról vagy éppen ételekről, italokról állapították meg tudósok, hogy növelik a rosszindulatú daganat kifejlődésének kockázatát, így gyakran nehéz megkülönböztetnünk a tényeket a fikciótól. A New Scientist cikke pontosan erre vállalkozik, tanácsokat adva, hogy miként ismerhetjük fel valójában a rákkeltő hatású anyagokat.
Sok a tévhit és a dezinformáció
A szív- és érrendszeri problémák után jelenleg világszerte a különböző daganatos megbetegedések vezetik a halálozási okok toplistáját. A ráknak számtalan különböző fajtája létezik, és az egyes típusok eltérő módon alakulnak ki és fejlődnek a betegek szervezetében. Korai felismerésük elengedhetetlenül szükséges a sikeres gyógykezelés érdekében, ezért is fontos, hogy pontosan ismerjük a tüneteket és az esetleges kiváltó okokat. Utóbbiak tekintetében gyakran még mindig nem tudnak egységes állapotra jutni a tudósok, éppen ezért rontja a helyzetet, hogy mennyire dezinformált a közvélemény ezen a téren. Egy tavaly készült brit felmérés igen siralmas képet mutatott: a lakosság jelentős hányadának fogalma sem volt róla, hogy például a napszúrás vagy a humán papíllomavírus (HPV) daganat kialakulásához vezethet, ellenben sokan meg voltak győződve róla, hogy a génmódosított növények, a PET-palackok vagy épp a mesterséges cukrok rákot okozhatnak.
Sokan megrökönyödtek ezeken az eredményeken, melyek azonban egyáltalán nem meglepőek. Régóta kutatások és viták tárgyát képezi a tudományos tények és saját, személyes hitvallásunk közötti kapcsolat, mely egyáltalán nem olyan logikus és egyszerű, mint gondolnánk. Sokan elfogultak vagyunk saját véleményünkkel szemben, és gyakran észre sem vesszük azokat a bizonyítékokat, melyek megcáfolhatnák azokat. Emellett a média gyakran eltorzítja az információkat, erre jó példa az aszpartám nevű mesterséges édesítőszer vélt rákkeltő hatása, melyet mintegy fél évszázada szajkóznak különböző források, tudományos bizonyíték azonban még mindig nincs rá, vagy pedig az a tévhit, hogy a gyakori kávéfogyasztás is rákot okozhat. Utóbbi félreértés az akrilamid nevű vegyület kapcsán született, mely valóban fokozza a rák kockázatát, azonban egy átlagos csésze kávé korántsem tartalmaz belőle akkora mennyiséget, hogy az veszélyeztethesse egészségünket.
Fontos megemlíteni, hogy gyakran maguk a tudósok sem biztosak abban, pontosan mely anyagok járulhatnak hozzá a daganatok kialakulásához, melyek nem. Az állatokon végzett kísérletek eredményei nem biztos, hogy emberek esetében is relevánsak lehetnek, az emberi alanyok részvételével készült kutatások esetében pedig számos olyan változó (a vizsgált személyek életkora, illetve életvitelbeli és genetikai jellemzők sora) jöhet szóba, mely kétségbe vonja a levont tanulságok általános érvényűségét.
Emellett gyakran különböző lobbisták és érdekcsoportok is szerepet játszanak a közvélemény dezinformálásában és a tények elfedésében. A dohánycégek például évtizedeken keresztül igyekeztek minél jobban leplezni a cigaretta szerepét a rák kialakulásában, más esetekben pedig konkrétan egyes vállalatok pénzelik a különböző kutatásokat, melyek így a megrendelő irányába torzíthatják eredményeiket. Persze ez esetben is vigyázni kell a hírlapi kacsákkal és a pánikkeltéssel. Tavaly júliusban például a brit The Observer hetilap egyik cikkében azt állította, hogy a mobiltelefon-ipar sikeresen lobbizott annak érdekében, hogy ne kapjon nyilvánosságot egy kutatás, mely a telefonhasználat és az agydaganat kockázata között állított fel kapcsolatot, holott semmiféle tudományos bizonyíték nem létezik, mely alátámasztaná ezen megállapításokat.
A valódi kockázati tényezők
Mindettől eltekintve léteznek olyan életmóddal és táplálkozással kapcsolatos tényezők, melyekről tudományosan igazoltan, minden kétséget kizárólag megállapíthatjuk, hogy elősegítik a rosszindulatú daganatok kialakulását. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelentése szerint a rákbetegség következtében történő elhalálozások egyharmada az alábbi öt okra vezethető vissza: dohányzás, túlzott alkoholfogyasztás, mozgásszegény életmód, magas testtömegindex, elégtelen zöldség- és gyümölcsfogyasztás.
A legnagyobb rizikót egyértelműen a dohányzás jelenti, mely a rákos halálesetek mintegy 22 százalékáért felel. Hasonlóan jelentős kockázati tényező az elhízás, mely általánosságban is rendkívül magas egészségügyi kockázatot jelent. Fontos még megemlíteni a káros ultraibolya-sugárzást, mely könnyedén hozzájárulhat a bőrrák kialakulásához – érdemes tehát odafigyelnünk a napozás veszélyeire, és megfelelően védekeznünk ezek ellen. A Hepatitis B és C vírusok a nyirok- és a májrák kockázatát növelik jelentősen, a HPV, vagyis a humán papillomavírus bizonyos törzsei pedig a fej-nyaki tumor kifejlődéséhez járulhatnak hozzá.
Az alkoholizmus szintén elősegítheti a különböző daganatos betegségek kialakulását, valódi veszély azonban csak a rendszeres és mértéktelen szeszesital-fogyasztás esetén áll fenn. A kávé és a mobiltelefon-használat esetében viszont biztosak lehetünk benne, hogy megfelelő mennyiségben egyik sem jelent különösebb kockázatot. A különböző sérülések esetenként elősegíthetik a bőrrák kifejlődését, a hintőpor pedig a méhnyakrák rizikóját növelheti, de ezekre nincsen egyértelmű tudományos bizonyíték. Az elektromos vezetékek, a stressz, a magas fluortartalmú víz és az izzadásgátlók – melyek mindegyike ült már a „vádlottak padján” – pedig bizonyosan nem tartoznak a daganatos elváltozásokat elősegítő tényezők közé. Végül, mint már fentebb említettük, az aszpartám és az agytumor kialakulása között sem talált összefüggést az orvostudomány.
Komplex okok összességéről beszélhetünk
Érdemes megjegyeznünk, hogy a rákbetegségek kialakulása gyakran számos tényező összességének következménye, ezért igen nehéz és nem is érdemes azt egyetlen kiváltó okra visszavezetni. Sokszor a valóság egyértelműen rácáfol előzetes feltételezéseinkre. Előfordulhat például, hogy valaki egész életén át dohányzik, mégsem lesz soha tüdőrákos. A tudomány jelen állása szerint a genetika is igen fontos szerepet játszik a különféle típusú rákbetegségek egyénenkénti kialakulásában. Kutatások fényt derítettek már rá, hogy egyes sejtek működése befolyásolhatja például a vér- és bőrrák bizonyos típusainak kifejlődését, míg létezik olyan védelmi funkciót betöltő sejt is, melynek feladata daganattal fertőzött társainak elpusztítása. Ezen a téren azonban még mindig rendkívül homályosak az ismereteink – hiszen még azt sem tudjuk, hogy pontosan hány sejtből épül fel génállományunk.
Felkapott kutatási területet jelent napjainkban bélrendszerünk baktériumainak vizsgálata. Egyes tudósok szerint bélflóránk működése is szerepet játszhat a különböző tumorok kialakulásában vagy éppen visszaszorításában. A Helicobacter pylori nevű bacilus például egy nemrég megjelent kutatás eredményei szerint a gyomorrákkal hozható összefüggésbe. Csakúgy, mint a genetikai okok esetén, ezúttal is túl kevés még a konkrét tudásunk ahhoz, hogy valóban releváns következtetéseket vonhassunk le a témában.
De vajon miért ennyire gyakoriak a rákos megbetegedések napjainkban? Egyes szakemberek úgy gondolják, civilizációs ártalmak játszhatnak ebben közre – mivel korunkban, a modern orvostudománynak és a magas életszínvonalnak hála, jóval magasabb életkort érhetünk meg, mint a korábbi századok emberei, több esélyünk van rá, hogy az idő haladtával DNS-ünkbe másolási hibák jelentkezzenek. Egy másik elterjedt nézet szerint a túlzott elkényelmesedés és a mesterséges táplálék fogyasztása miatt (mely már akkor elkezdődik, mikor anyatej helyett tápszerrel etetjük a kisdedeket) kevésbé vagyunk kitéve azoknak a környezeti hatásoknak, melyek során a rák legyőzéséhez szükséges patogénekkel találkozhatnánk.
Akárhogy is legyen, az orvostudomány sokat tesz azért, hogy egyre többet tudjunk meg a daganatos betegségekről, ezáltal minél eredményesebben előzhessük meg azok kialakulását, vagy küzdhessünk meg velük. Roppant komplex kérdésről van szó, melynek jobb megértése elősegítheti azt, hogy a jövőben kevésbé riasztó adatokról kelljen beszámolnunk hasonló összefoglalók esetében.
