Hogy kerül egy fiatal magyar designer a Dubaji Design Hétre?
Körülbelül egy évvel ezelőtt jelentkeztem egy, a visegrádi országok között hirdetett Graduation Project nevű pályázatra, amellyel Lengyelországban 40 diplomamunkával együtt kiállító lehettem. Már ezt is nagy elismerésnek éreztem, de sosem gondoltam volna, hogy ennek folytatásaként megkeresnek, hogy vegyek részt a Dubaji Design Héten. Számomra a legnagyobb és legkellemesebb tanulsága az volt ennek a folyamatnak, hogy egy egyetemi projekt sem kell, hogy a tervezéssel véget is érjen. Fontos láthatóvá tenni és ápolni a munkák utóéletét. Lehet, hogy a bútorom története ennek köszönhetően még itt sem fog megállni...
Rendkívül népszerűek manapság a gerinc egészségét szolgáló standing deskek, egyre több irodában, munkahelyen találkozni ilyennel. A Taligáló, amellyel a kiállításon részt veszel, első ránézésre ennek egy amolyan gyerek változata.
Igen, ma a legtöbb ember látott már vagy hallott ilyen megoldásról, meg hogy egészséges, de nekem az a tapasztalatom, hogy ha megkérdezem, élnek-e ezzel a lehetőséggel, a legtöbbször nemleges választ kapok. Ami nem is olyan meglepő, ha azt nézzük, hogy kiskorunktól fogva az tanultuk, a tanuláshoz és úgy általában a koncentrációhoz márpedig maradjunk csak a fenekünkön.
A gyerekeknek itt az a lehetőségük, hogy attól a ponttól kezdve, amikor elkezdenek tanulni, megszokják azt, hogy van mozgásterük a hatékonyságuk kiaknázására. Az állva használható asztal ugyanis nemcsak arra szolgál, hogy a folyamatos asztal feletti görnyedést időnként megszakítva könnyítsünk a hátunkra nehezedő terheken, de testünkre gyakorolt pozitív hatása mellett a koncentrációt is segítheti a testhelyzet változtatása és a nagyobb mozgástér.
A Taligáló részletei is mind a koncentráció szolgálatában állnak. A lábtartó a kisebb mozgásokat és a súlypontváltoztatást szolgálja, kerekeivel pedig a lakás bármelyik pontjára áttolható, ezáltal mások – akár a szülők – is jobban részt vehetnek a tanulás folyamatában, segíthetik azt, egyúttal kicsit játékosabb formát is kölcsönöz az asztalnak. A fiók és a tálcás tároló eközben a hurcibálás ellenére is biztosítja az állandó eszközkészletet. Végezetül az asztallap is állítható, így követni tudja a gyerek növekedését.
Vannak egyébként országok, ahol iskolákban is használnak már hasonló asztalokat, de azért úgy tűnik, kell még egy kis idő, amíg a szülők és a gyerekek is jobban kihasználják az ilyen lehetőségeket.
A te koncepciódban ezenkívül az is egy újdonság, hogy a termék tulajdonképpen nem is maga a tárgy...
Igen, a tárgy teljes dokumentációja más bútorokkal együtt letölthető a Download Design oldaláról . Ez a kezdeményezés, ahogy a neve is mutatja, internetről ingyenesen letölthető bútorterveket kínál termékként, bárki számára. A letöltés után a helyi asztalos körülmények között személyre szabottan megépíthető vagy megépíttethető a bútor, és mivel a helyben lévő erőforrásokra támaszkodunk, kevésbé terheljük a környezetünket, és pénzt is spórolhatunk.
Ez lenne a jövő útja is?
Kicsit távolabbról nézve úgy gondolom, hogy a megosztáson alapuló gazdaság (sharing economy) modellje sok mindenre választ tud adni. Az élet számos területén találkozhatunk ilyen működő gyakorlatokkal, szolgáltatásokkal, legyen szó lakás, kocsi, bicikli vagy akár garázs megosztásáról. Manapság rengeteget változik a birtoklási vágyunk és a saját tárgyakhoz való kötődésünk is. Hogy ez a bútorok esetében hogyan tud megvalósulni, az még kérdéses, de én például el tudom képzelni, hogy néhány év múlva ezeket is „csak” bérelni fogjuk.
Visszatérve a letölthető gyártmányrajzokhoz és a lokálisan elkészíthető bútorokhoz, igazából ennek a megosztáson alapuló rendszernek a részeként beszélhetünk az open-source bútorokról is. A digitális gyártás nagyon sok lehetőséget kínál például a személyre szabhatóság vagy a szállítási macerák terén is.
Ígéretesnek hangzik. Léteznek már megvalósult projektek is, amelyek ezt a modellt követik?
Számos projekt és stúdió állt már elő ilyen bútorokkal (például ők és ők is), de azért szerintem ez az új értékesítési modell még igencsak kísérleti fázisban van. A 3D nyomtatás területén már jobban megmutatkozott ennek a működőképessége és hasznossága, de kíváncsian várom, hogy hagyományosabb technológiával kombinálva is működőképes lesz-e ez az elképzelés.
A Taligáló helyzete egyébként kicsit még ennél is speciálisabb. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és a Bútorszövetség együttműködésével jött létre a három téma köré szerveződő bútorsorozat: Első önálló lakás, Download Design Baby, Download Design Kid. Ennek a sorozatnak az egyik darabja az álló asztalkám. Diákként lehetőségünk nyílt kivitelező asztalosipari partnerekkel együtt dolgozni. Én személy szerint a Taligálóhoz is rengeteg segítséget kaptam egy nagy hazai bútorgyártótól. Ezzel együtt egyelőre többször találkoztam azzal a kérdéssel, hogy hol lehet megvenni a bútort, annak ellenére is, hogy megmutatom a letölthető gyártmányrajzokat. De kíváncsian várom, hogy lesz-e valamilyen változás ezen a téren.
Hol látod magad ebben a változásban? Merre képzeled el a jövőd?
Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam a diplomamunkámra, és ez egyre inkább megerősít abban, hogy valamilyen formában folytassam és egyengessem a Taligáló útját. A szakmai elismerés nagyon jó érzés, és még jobb lenne, ha itthon is egyre inkább eljutna a gyerekekhez az állva tanulás gyakorlata – akár a Taligáló formájában.
Emellett jelenleg nem bútortervezőként, hanem service designerként dolgozom. A szolgáltatások tervezése első hangzásra távol állhat a bútor- és terméktervezéstől, de számomra közel sem akkora a különbség. A két tervezési folyamat lépései nagyon hasonlítanak a kutatástól kezdve akár egy prototípus építésében is. Számomra a design mindig problémákból, emberi igényekből indul ki, és azon dolgozom, hogy a lehető legjobb válaszokat adjam rá. Akár szolgáltatások formájában.
