Az egyik legelterjedtebb módszer, az úgynevezett víz és kenyér, az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészeténél csak idéntől lett betiltva. A büntetés lényege, hogy a tisztek a tengerészek étrendjét napokon keresztül csak kenyérre és vízre korlátozzák. Az amerikaiak ezt a Brit Királyi Haditengerészettől vették át, ők azonban 1891-ben felhagytak ezzel a módszerrel.
Ennek a büntetésnek a modern változata csupán három napig tartott a hajó fedélzetén, néhány évszázaddal korábban azonban ez akár 30 napig is húzódhatott volna. Ez a büntetési eszköz még ma is kegyetlennek és szokatlannak tűnhet, de a History listájából jól látszik, hogy a hadihajók fedélzetén ez bizonyult az egyik leghumánusabb szankciónak.
Fel az árbóc tetejére!
Kisebb vétségek elkövetése esetén a tengerésznek fel kellett másznia az árbócra, és ott kellett maradnia egy bizonyos ideig. Elsőre talán nem tűnik nagy büntetésnek, azonban a hideg szélben, a többiektől elszigetelve ez elég kényelmetlennek bizonyult. A tengerészek a magasban töltött időt jobb híján általában olvasásra szánták.
Vesszőzés cukornáddal
Az árbocón eltöltött időnél kegyetlenebb büntetés volt, amikor a tengerész fenekét egy kemény cukornáddal verték el. Azonban ez a módszer, a kenyér és vízhez hasonlóan még mindig a kevésbé súlyos büntetések közé tartozott. A vesszőzés leginkább a fiatalok körében volt elterjedt, amikor körülbelül 12 éves korukban csatlakoztak a haditengerészethez. Büntetésként általában 6-12 ütést kaptak, néha a többi gyerek szeme láttára.
Nyírből korbács, gyerekeknek
Komolyabb kihágások esetén nyilvánosan, vesszőkorbáccsal büntették meg az elkövető fiút. Ez általában 12-24 ütést jelentett a nyírből készült eszközzel. Ezeket általában a hajó konyhájába akasztották, hogy a gőztől elég rugalmasak legyenek. Vannak feljegyzések arról is, hogy esetenként ecetbe vagy sós vízbe áztatták a nyírvesszőket.
Felnőtteknek hagyományos korbács
Sem a vesszőzés, sem a vesszőkorbács nem volt semmi ahhoz képest, ahogy a felnőtteket büntették. Az 1800-as évek közepéig kisebb-nagyobb szabálysértések elkövetéséért gyakran kötötték a tengerészeket az árbóchoz, hogy a többiek előtt megkorbácsolják. Az Egyesült Államok ezt a módszert 1862-ben betiltotta, hiszen rendkívül veszélyes, sok esetben halálos kimenetelű volt. A korbács által okozott seb nagyon könnyen elfertőződhetett, ezért ezt megelőzendő a tisztek gyakran sót tettek a sérülésre, ami a fertőtlenítés mellett további fájdalommal járt.
De mi az a keelhauling?
Az 1600-as évek közepétől kezdve körülbelül 200 éven keresztül az egyik legkeményebb büntetés volt. A „Keelhaul” a holland kielhalen kifejezésből származik, ami azt jelentette, hogy a hajógerinc alatt kellett áthúzni a tengerészt. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy a hajó egyik oldalán kidobták a vétkest, majd egy kötél segítségével áthúzták a hajó túlsó oldalára. Ezt a módszert sokkal ritkábban alkalmazták, mint a korbácsolást, de ahhoz hasonlóan, sokszor végződött halállal.
Akasztják a tengerészt
Nagyon súlyos esetekben a büntetés akasztás általi halál volt. A tengerészek elítélt társuk kezét és lábát megkötözték, majd a nyakába tettek egy hurkot. A hurokkal ellátott kötelet az árbócra merőleges vitorlafán átvetették, majd addig húzták, amíg a halálraítélt tengerész meg nem fulladt.
Séta a pallón
Talán a nyílt tengeren a legismertebb büntetés a kalózokra jellemző pallóséta volt. A módszert több könyv és film is nagyon drámaian ábrázolja, azonban nincs bizonyíték arra, hogy ezt valaha meg is tették volna.
A fenti példák egyike sem használatos ma már, így érdemes más vizekre evezni, ha a hatékony gyereknevelés és a hasznosnak bizonyuló büntetések útvesztőjében elbizonytalanodnánk.
