Valószínűleg mindannyian ismerünk valakit, aki úgy gondolja, a kormányok titkos időjárás-befolyásoló műholdakkal támadnak minket, netán még azt is elhiszi, hogy a világ vezetőit gyíkszerű űrlények tartják markukban. Az internetet böngészve csak úgy ömlenek ránk a bődületes álhírek és áltudományos marhaságok – ne csodálkozzunk, hogy naivabb ismerőseink némelyike simán bedől ezeknek.
A laposföldhívők – bármennyire is hihetetlennek hangzik – azt próbálják bizonygatni, hogy tudományos feltevéseink alapvetően tévesek, a csillagászati tények nem valóságosak, és mindenki, aki azt képzeli, hogy Földünk gömbölyű, valójában egy hatalmas összeesküvés által terjesztett téveszmét támogat. Mint a tudományban hívő, alapvetően a racionális érvek alapján mérlegelő egyének, természetesen erős késztetést érzünk arra, hogy jobb belátásra bírjuk félretájékoztatott laposföldes ismerőseinket. De miként is kezdjünk hozzá? Paul M. Sutter asztrofizikus a Forbes online hasábjain osztotta meg tanácsait és véleményét az ügyben.
A legkézenfekvőbb taktika értelemszerűen a bizonyítékok és a logikus, empirikus tények alapján felállított érvelés alkalmazása. A Föld gömbölyű, hiszen számtalanszor lefényképezték már a világűrből, és ezek a fotók egyértelműen bizonyítékul szolgálnak erre az állításra. De hogyan vitázzunk logikus érveket és bizonyított tényeket hadirendbe állítva olyasvalakivel, aki éppen a logikus érveket és a bizonyított tényeket veti el a legnagyobb elánnal?
Érvvágás
Honnét tudjuk, hogy ezek a fotók valósak – vághat vissza, még Descartes-ot is felülmúlva szkepticizmusában laposföldes „barátunk” –, és nem csupán egy hatalmas átverés részei? Hiszen mi magunk nem voltunk ott, mikor ezek a képek készültek. És még ha saját szemünkkel láttuk volna a Földet a világűrből, az sem bizonyítana semmit, hiszen mindannyian tudjuk, hogy érzékeink milyen könnyen manipulálhatóak, becsaphatóak. És így tovább. Nem lehet olyasvalakit észérvek alapján meggyőzni, aki alapvetően tagadja ezen észérvek releváns mivoltát. Hiába adunk valakinek mattot, amikor amaz nem a sakk, hanem a go szabályai szerint játszik.
Éppen ezért Sutter válasza a kérdésre, hogy miként vitázzunk egy laposföldhívővel az, hogy sehogy. Okos enged, szamár szenved – tartja a régi mondás, és habár természetesen bennünk él a buzgalom, hogy megdöntsük a számunkra kétségtelenül hamis véleményeket, és megpróbáljuk jobb belátásra bírni dezinformált ismerőseinket, be kell látnunk, hogy a legtöbb esetben – a közös érvrendszer hiánya miatt – ez úgysem fog sikerülni. A fentebb vázolt viták mindig parttalanok maradnak, és a végtelenségig elhúzódhatnak, ha hagyjuk magunkat.
Sutter szerint az efféle szituációkat inkább használjuk arra, hogy felülvizsgáljuk saját hitrendszerünket, megkérdezzük magunktól, miért hiszünk egy általunk igaznak vallott állítás igazságában? A másik fontos dolog, melyre a kutató rámutat, hogy vitapartnerünk ugyanolyan emberi lény, mint mi vagyunk. Lehet, hogy általunk ostobaságnak hitt állításokat védelmez, de ettől még nem lesz szörnyeteg vagy gonosztevő. Próbáljuk meg megérteni az okokat – még ha teljesen nonszenszek is –, melyek miatt ezen gondolatokat hangoztatja. Találjunk közös témákat. Ne ugorjunk a torkuknak, vita helyett inkább törekedjünk az értelmes diskurzusra.
Próbáljunk lehetőséget teremteni rá, hogy vitapartnerünknek átadhassuk az általunk helyesnek vélt tudást, ami könnyebb, mint gondolnánk, hiszen mindenki szeret új dolgokat megismerni. Ha igyekezetünk sikerrel jár, vállon veregethetjük magunkat. Ha nem, inkább vonjuk meg a vállunkat, és álljunk tovább. Nem éri meg ezen görcsölni, hiszen annyi szebb és jobb dolog van ezen a szép és igenis kerek világon.
