Az ACEI-t szedő betegeknél a tüdőrák kockázata magasabb, mint egy másik vérnyomáscsökkentő gyógyszert, az angiotenzin receptorblokkolót (ARB) szedőknél. A kockázatok különösen magasak azoknak az ACEI-használóknak a körében, akik több mint öt éven át szedték ugyanezt a gyógyszert - írja a Knowridge Science Report.
Az angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) az endotholsejtek által termelt, a vérnyomás szabályozásában részt vevő enzim
Az angiotenzin II az artériák összehúzódását váltja ki, ez az ideiglenes szűkület pedig növeli az erekben a vér nyomását. ACE az emberi szervezetben mindenhol termelődik, és viszonylag nagyobb mennyiségben található a tüdőben. Vérszintje fiatal (kb. 20 éves korig), egészséges emberben magasabb, a későbbiekben, egészséges felnőttekben stabilan alacsony.
A McGill Egyetem kutatói az Egyesült Királyságban 1995 és 2015 között közel egymillió olyan beteget vizsgáltak, akiknek vérnyomáscsökkentőt kellett szedniük. A betegek, akiket átlagosan 6,4 évig követtek nyomon, legalább 18 évesek voltak, és korábban nem volt rákbetegségük.
A vizsgált idő alatt a vérnyomáscsökkentőt szedők között 7.952 páciensnél diagnosztizáltak tüdőrákot. A kutatók megállapítása szerint az ACEI-k alkalmazása az ARB-k használatához képest képest a tüdőrák 14 százalékkal nagyobb kockázatával jár együtt. Azoknál a betegeknél pedig, akik több mint 10 évig szedték az ACEI vérnyomáscsökkentőket, a tüdőrák kockázata 31 százalékkal volt magasabb. Az ACEI hatékony gyógyszer a magas vérnyomás kezelésére, használata így meglehetősen elterjedt, igen magas lehet tehát azoknak a krónikus betegeknek a száma, akik veszélyeztetettek.
Még több ilyen kutatást!
A tanulmány szerzői felhívják természetesen a figyelmet arra, hogy a szóban forgó gyógyszerek szedése és a tüdőrák kialakulása közötti együttjárás nem jelent feltétlen ok-okozati összefüggést. Bár a kutatásban rengeteg ember rengetegféle adatát elemezték, mégis előfordulhat például, hogy a tüdőrák jól ismert, de a jelen vizsgálatból kimaradt rizikófaktorai közül (ilyen volt többek között a korábbi tüdőrákos megbetegedés a családban, az étrend, illetve az azbeszttel való érintkezés gyakorisága) valamelyik nagyobb arányban fordult elő az ACEI-vel kezeltek körében, mint a többieknél.
Ugyanígy nem zárható ki az sem, hogy az ACEI-k egyik jól ismert és gyakori mellékhatása, a rendszeres és csúnya köhögés áll a dolog hátterében. Ez utóbbi esetben elképzelhető, hogy mindkét csoportban ugyanolyan arányban fordultak elő tüdőrákos megbetegedések, az ACEI-k mellékhatásaitól szenvedők azonban gyakrabban kötöttek ki köhögésükkel a pulmonológián (ahol daganatukra fény derült), míg kevesebbet köhögő társaiknál a rák diagnózisa - mivel nem fordultak orvoshoz - elmaradt, s így a statisztikákba sem került be. Persze mint minden kutatásban, a végső tanulság itt is ugyanaz: további kutatásokra van szükség.
Már csak azért is, mert egy jó nyolc évvel ezelőtti tanulmányban éppen az itt a kontrollcsoportnál használt angiotenzin receptorblokkolókról sikerült kimutatni, hogy rákot okoznak. De legalábbis, hogy alkalmazásuk együttjár a rákos megbetegedések kialakulásának valószínűségével.
Előzd meg a tüdőrákot, halj meg hamarabb stroke-ban
Kevés dolgot tudunk tehát biztosan. Ezek között van, hogy az ACEI-k alkalmazása hazánkban is igen elterjedt, főhatása több betegség kezelésében is segíti az orvosok munkáját. Tudjuk még, hogy a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek alkalmazása sok esetben életbevágóan fontos része a kezelésnek. Ha tehát az orvos azt mondja, akkor a gyógyszert be kell szedni: nem éri meg ugyanis elkerülni egy 5-10 év múlva - állítólag - nagyobb eséllyel kialakuló tüdőrákot, ha ennek az az ára, hogy már másnap meghalhatunk helyette a magas vérnyomás valamilyen szövődményében. Tudjuk végül azt is, hogy a magas vérnyomás sok esetben természetes úton is csökkenthető (itt van például 7 módszer, ami segíthet), aki tehát mégis szeretné gyógyszer nélkül folytatni, kérdezze meg kezelőorvosát, hogy az ő esetében van-e erre lehetőség, és ha igen, mit tehet érte!
