"A magyar átlagnak nincs sok tudása a szexmunkásokról, de annál több marhaságot képzelnek róluk"
mondja Papp Réka Kinga, a SZEXE munkatársa és bővebben is kifejti, mire gondol: "A prostituáltak nem fogalmatlan emberek, nem egy infernális, hozzánk nem hasonló réteg. Ellenben az igazság az, hogy a legtöbbjük gyerekes, és sok esetben egyedülálló anya. Nagy része iskolázott, sokan egyetemisták, érettségizettek, ha szembejönnek velünk az utcán, nem mondanánk meg róluk, hogy mivel foglalkoznak
De nem is nagyon vallanák be, félve a megbélyegzéstől és a retorzióktól. Nem véletlen, hogy a filmben is arc nélkül vállalják a szereplést azok, akik önszántukból dolgoznak a szexiparban. Motivációik ugyan mások, de az közös bennük, hogy a többségi társadalom stigmatizálja őket, és hogy nagyon nincsenek könnyű helyzetben, ha önállóan és legálisan akarnak itthon dolgozni. Ennek legfőbb oka, hogy hazai prostitúciós törvényi szabályozás védelem helyett kiszolgáltatja őket, nem csak az emberkereskedőknek, futtatóknak, de veszélyes helyzeteknek és maguknak a hatóságoknak is. Más nemzetközi példákkal ellentétben a magyar állam a tűrés - tagadás köztes állapotában van, ami annyit tesz, hogy bár legális nálunk a prostitúció, mégis számos jogszabály akadályozza a szexmunkások önálló és törvényes munkavégzését.
A filmből például kiderül, egyes önkormányzatok mindent megtesznek, hogy a közterületekről elüldözzék a szexmunkásokat. A 17. kerület polgármestere odáig ment, hogy egy Szűz Máriát ábrázoló ikont helyeztetett ki arra az útszakaszra, ahol szexmunkások dolgoztak, ezzel védelmi zónává avanzsálva a területet, és büntethetővé téve azokat, akik ott próbálnák meg a munkájukat folytatni. De ennél is súlyosabb problémát jelent számukra a jelenlegi szabálysértési törvény, amit 2012-ben módosítottak – vagyis azóta a rendőr a helyszínen önhatalmúlag bírságolhat.
Korábban erre nem volt lehetőségük, bírósági eljárás keretein belül zajlott a döntéshozás. Ezzel szemben ma a rendőrök önhatalmúlag adhatnak sárga csekket, az eldobott kotontól kezdve egészen odáig, hogy a szexmunkás nem az arra kijelölt helyen dolgozik. A rendőrök pedig annyira szorgalmasan osztogatják a büntetést, hogy a Közigazgatási Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEKKH) adatai szerint 26.125 esetben szankcionáltak szexmunkásokat, a kiszabott bírságok pedig átlépték az egymilliárd forintos összeget. A kiszabható pénzbírság legmagasabb összege 300.000 forint, halmazati büntetés és ismételt elkövetés esetén akár 450.000 forint is lehet. Ezeknek a bírságolásoknak az az elsődleges következménye, hogy a szexmunkások anyagi biztonsága megszűnik (nem ritka, hogy napjában többször is megbüntetik őket) ráadásul a be nem fizetett bírságok esetén elzárással és letartóztatással is kell számolniuk.
Most akkor ki is a "fogalmatlan"?
Az egy dolog, hogy egy reprezentatív kutatás alapján a magyar társadalom nem sokat tud a hazai szabályzásról, és hogy a többség azt hiszi, hogy a prostitúció illegális dolog, de sokszor a büntető rendőrök sincsenek azzal tisztában, hogy a tiltott kéjelgés 1992 óta nem is létezik. Emellett a filmből az is kiderül, hogy a rendőrök előszeretettel zárják el azokat a szexmunkásokat is, akiket amúgy nem lehetne. A szabálysértési törvény értelmében ugyanis kiskorút nevelő szülőt nem lehet rabosítani, de ez a gyakorlatban mégis megtörténik, mint a film egyik szereplőjével is. A tapasztalatok pedig azt mutatják, hogyha ki is kiderül eljárás jogszerűtlensége, az eljárását végző rendőrt mégsem marasztalják el.
A rendőrség zaklató attitűdje pedig nem csak a munkában akadályozza a szexmunkásokat, hanem azok alapvető biztonságát is, hiszen így nem tudnak például csoportban együtt dolgozni, és sok esetben elvonják a figyelmüket a megfelelő biztonsági intézkedésekről, vagyis akár olyan kliens mellé is beülnek, akikkel amúgy elővigyázatosságból nem mennének el. A rendőrség vegzálása miatt továbbá a szexmunkások folytonos helyváltoztatásra kényszerülnek, és sokuk emiatt külföldre távozik, kiesve az olyan segítő szervezetek fókuszából, mint a SZEXE, akik szociális segítséget tudnak nekik nyújtani.
De komoly akadályokba ütköznek azok is, akik beltéri szexmunkát szeretnének folytatni, amire a magyar törvények csak az esetben nyújtanak lehetőséget, ha az ingatlan a szexmunkás tulajdonában áll. Ez több szempontból is problémás, és irreális elvárás. Például azért, mert a többségük periférián élő nő, akik ha saját lakással rendelkeznének, akkor valószínűleg nem is szexmunkából élnének.
Elavult New York-i egyezmény
A New York-i egyezményt Magyarország is aláírta és 1955-től léptette életbe. A cél a prostitúcióhoz szorosan összekapcsolódó emberkereskedelem és kizsákmányolás visszaszorítása volt, a SZEXE munkatársai szerint azonban az eredeti jó szándék mára nem érvényesül. Az egyezmény például nem tesz különbséget prostitúció és a szexmunka között, így azok, akik önként vállalták a szexmunkát nehezített jogi környezetben tudnak csak törvényes keretek között dolgozni.
Bérelt lakásban pedig nem dolgozhatnak legálisan – ennek ellenére itthon 90%-ban lakásprostitúció folyik – ilyen esetben a lakástulajdonosnak számolnia kell azzal, hogy a Büntető Törvénykönyv külön tényállás a prostitúció elősegítése, vagyis ha valaki épületet vagy helyiséget ad ki, vagy bocsát egy szexmunkás rendelkezésére azért akár 3 évig terjedő börtönbüntetést is kaphat.
Ezzel a szexmunkások kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, például zsarolhatóvá teszi őket, a lakástulajdonosok ugyanis a kockázat miatt gyakran feljogosítva érzik magukat, hogy a bérleti díj sokszorosát kérjék el tőlük, és az sem ritka, hogy feljelentéssel tartják őket sakkban a partnereik, rokonaik, szomszédaik.
A szexmunkások a visszaélések esetén pedig nem mernek kérni segítséget, pláne nem a rendőrségtől
Ahogy a tapasztalatok mutatják, a szexmunkások hatóságokkal szembeni bizalmatlansága nem megalapozatlan. A SZEXE jogásza, Dr. Makó Klaudia is számos olyan esetet tud említeni, amikor a rendőrök segítségnyújtás helyett lebeszélték a feljelentésről, és/vagy megalázták a szexmunkásokat. Így járt az a nő is, akit az egyik kuncsaftja vert meg, mire a rendőrségi reakció annyi volt, hogy ne merjen feljelentést tenni, hiszen pénzért kínál szexmasszást...
A SZEXE legfrissebb jelentés alapján az is kiderül, hogy a szexmunkások nem érzik magukat biztonságban és hogy nem igazán remélhetnek segítséget a hatóságoktól. A megkérdezettek 8,5 százalékát bántalmazták munka során a kérdőív felvétele előtti 12 hónapban. 33 százalékuk úgy érezte, hogy ha az üzlet során bajba került akkor magára van utalva.
„Pátyon dolgozó szexmunkások mesélték, hogy a placcra új stricik jöttek, akik a rég prostiktól helypénzt akartak kérni. Ezt a követelésüket a nők, akik már jó ideje ott dolgoztak. Később a stricik autóikkal és baseball ütőket szorongatva körbeállták őket. A nők felhívták a rendőrséget, akik ki is érkeztek, majd tiltott prostitúcióért feljelentették a szexmunkásokat. A stricik irányába nem indult eljárás.” - meséli a hatósági eljárásokról Papp Réka Kinga, aki szerint ez csak egy példa a sok közül, a hatóságok részéről gyakori az áldozathibáztatás legyen szó rendőrről, bíróról, vagy egyéb hivatalos személyről.
"Ha kurvának mentél, foglalkozási ártalom, hogy megvernek, megerőszakolnak" -
Zömében ilyen reakciókra számíthatnak például az igazságszolgáltatástól, amikor rendőrségi segítséget kérnek, mert megerőszakolták, vagy fizikailag bántalmazták őket. De a jogász szerint az egészségügyben sem bánnak velünk különben, nem ritka, hogy megszégyenítik őket, ahogy tette azt egy kórházi recepciós is, aki, az egész váróterem előtt ezt kiabálta: "Kurvák jöttek vizsgálatra! Van még ilyen?"
Túl a rendőri visszaéléseken, a szexmunkásoknak azzal is számolni kell, hogy egy lakásrazzia, vagy feljelentés során bármikor újra az utcára kerülhetnek. Oda, ahol a statisztikák szerint jóval több erőszakos támadásnak vannak kitéve, a rosszabb munkakörülményekről nem is beszélve, legyen szó a higéiniáról vagy olyan egyszerű tényezőkről, mint az időjárás.
Nincsenek könnyű helyzetben
Túl az általános előítéleteken, a szexmunkások helyzete nem képezi közbeszéd tárgyát, jóformán nincsenek számukra rehabilitációs programok, intézmények, védett házak, néhány civil és szakmabeli kezdeményezéstől eltekintve hiányzik egy releváns védelmi háló, amely megakadályozná, hogy a nők egyéb alternatíva híján be- és visszakerüljenek a prostitúcióba. Helyzetüket nehezíti, hogy az állam pont a legelesettebbeket, a legkiszolgáltatottabbakat üldözi: kriminalizálja a hajléktalanokat, büntetné a szegényeket, és hasonlóképpen bánik a szexmunkásokkal is, hiszen ma a Magyarországon érvényben lévő törvények és szabályozások, melyeket a szexmunka ellenőrzésére hoztak, sértik a szexmunkások emberi jogait, ellenben jogot biztosítanak a rendőrségnek, hogy ellenőrizze és büntesse őket.
Hogy ez (valamikor) változzon, a SZEXE önkitöltős felmérése alapján – melyet 220 szexmunkás körében végeztek el – megfogalmazták szakpolitikai ajánlásokat arra vonatkozóan, hogy milyen közép- és hossztávú intézkedésekre volna szükség, hogy a szexmunkások biztonsága és jóléte javuljon Magyarországon.
Ők a szexmunkások helyzetének javulását a törvénymódosításokban látják
"Ezek nem olyan intézkedések, amiért milliárdokat kellene költeni" – magyarázza a SZEXE jogvédője és hozzáteszi, hogy sokat segítene a helyzetükön, mint ahogy a bántalmazott nőkén is, ha a parlament végre ratifikálná az Isztambuli Egyezményt. Emellett ajánlásaik között szerepel:
- a szabálysértési szanksciórendszer átalakítása, pontosabban az önkényesen kiszabható szabálysértési bírságolási gyakorlat megszüntetése – ami egyben a rendőrségi vegzálásokat is visszaszorítaná.
- a védett és a türelmi zónák fogalmát töröljék el - előbbi megszüntetné a helyszíni bírságolás lehetőségét, míg a türelmi zóna fogalma szimplán felesleges, hiszen nincsen gyakorlati megvalósulása.
- a szexmunkások felajánlkozása ne legyen büntethető sem az utcán, sem a beltéri helyszíneken - hogy biztonságos, és emberi körülmények között tudjanak dolgozni.
- hogy Magyarország lépjen ki a New Yorki- egyezményből
Nem lenne jobb, ha tiltanánk?
A társadalmi diskurzus általában arról szól, ha a prostitúcióról beszélünk, hogy üldözzük azt, vagy inkább teremtsük meg a prostituáltként dolgozó nők/férfiak törvényes és kulturált munkakörülményeit? A vita évek óta azon megy, hogy a büntető és szabálysértési jogszabályokat a prostituált, a kuncsaft, a futtatók, a kerítők, vagy az emberkereskedők ellen kell-e bevetni. A SZEXE munkatársai egyértelműen az utóbbi mellett teszik le a voksukat, amellett érvelve, hogy a tiltás a prostitúciót nem szüntetné meg, ellenben az emberkereskedelemnek szolgáltatná ki a testükből élőket. Szerintük ahhoz, hogy megértsük, miért küzdenek a szexmunkások jogaiért, és miért nem a prostitúció betiltátást szorgalmazzák, fontos különbséget tenni a szexmunkások és a prostituáltak között.
A szexmunka kényszer nélkül nyújtott szexuális szolgáltatást jelent, szexmunkás pedig az a 18. életévét betöltött személy, aki saját döntéséből szexuális szolgáltatást nyútj. Szexmunka kategóriába sorolhatók többek között az utcai szexmunka, a kísérőszolgálatok, a telefonos szexuális szolgáltatások, a pornográfia és az erotikus tánc.
A SZEXE szerint természetesen a kényszerített prostitúció és a hozzá kapcsolódó emberkereskedelem ellen szigorúan fel kell lépni, de ők úgy tapasztalják, hogy itthon mindez fordítva történik: a jelenlegi törvények ugyanis pont hogy szexmunkásokat akadályozzák az önálló és törvényes munkavégzésben, kiszolgáltatva őket a futtatóknak, emberkereskedőknek, míg utóbbiak rendre kicsúsznak a hatóságok kezei közül. Sokszor azért, mert nem is fogják őket olyan szorosan.
Makó Klaudia tapasztalatai alapján legalábbis így van. Ő azt meséli ugyanis nem ritka, hogy amikor a rendőrség szexre vagy házimunkára kényszerített emberekre bukkan, enyhébb jogcímen indít eljárást, így az áldozatok nem kapják meg a szükséges jogorvoslatot, ahogy más egyéb segítséget sem. Ha például külföldiek, akkor egyszerűen kiutasítják őket az országból. A SZEXE szerint nem a lakásokon dolgozó szexmunkásokat kéne vegzálni, hanem az emberkereskedelmet felszámolni, vagy legalább hajlandóságot mutatni arra, hogy ez a cél, nem pedig áldozatokat deportálni és prostitúcióra kényszerített gyerekeket elzárni. Utóbbi igazolja az is, hogy 2015-ben 101 fiatalkorút vontak eljárás alá, tavaly pedig több mint nyolcvanat. A hatóságok tehát a kiskorú áldozatokat büntetik, nem pedig az őket futtatókat.
Papp Réka Kinga szerint nonszensz, hogy gyerekeket zárnak el prostitúcióért, miközben esetükben a törvény kizárja a beleegyezés alapú prostitúciót – a SZEXE szerint a magyar állam ezt nem veszi komolyan, de ezt az állítását egy korábbi riportunk is mutatja.
