Elsőkönyvesnél nem szoktak ilyen sokan lenni, ismeri el mosolyogva a pénztáros lány az Írók Boltjában, ahol éppen Szaniszló Judit Beenged című kötetét mutatja be a Magvető Kiadó. Említett pénztáros lány az est végén a mi kedvünkért veszi be a könyv utolsó példányát a kirakatból, mert az aktuális készlet éppen elfogyott. Azt hiszem, ezt nevezik sikernek, aminek itt a Díványnál külön is örülünk, hiszen a Beenged írója Stílfűrész rovatunk állandó szerzője, akinek már decemberi Petri-díját is megünnepeltük.
A magunk részéről nem különösebben csodálkoztunk azon, hogy nemcsak zsúfolásig megtelt nagypéntek délutánján az Írók Boltjának galériája, de még az oda vezető lépcsőn is zsúfoltan álltak az érdeklődők. Hiszen Szaniszló Judit a combfiksz című naplója révén régóta blogsztárnak számít: a neten lett literaceleb, első kötete pedig egy már több mint 10 éves írói-irodalmi pályafutás megkoronázása.
A Miskolcon született, az ELTE magyar–esztétika szakán végzett, Budapesten élő, 38 éves – bocs, Judit!! – írónő 2002-ben kezdte el írni a blogját. Combfikszként, Neszharisnyaként és Zetor Leilaként lett ismert és közkedvelt a világhálón, amit a 2005-ös Goldenblog közönségdíj is jelez. Aztán – ahogy ezt péntek este elmesélte – történt két dolog, és mindkettő erősen abba az irányba terelte, hogy a blogolás mellett előre megfontolt szándékkal irodalmat is írjon.
Mácsai volt az apám, Für Anikó meg az anyám
Először is kapott egy levelet Kornis Mihálytól, aki hasonlóságokat vélt felfedezni Parti Nagy Lajos, illetve Petri György írásai, valamint a Neszharisnya blog szövegei között. Kornis hamarosan jóbarátja és a mentora lett, és ő ültette el az írói ambíció bogarát a blogger fülébe. Hogy ez önmagában is elvezetett volna-e a most megjelent kötethez, sosem fogjuk megtudni, mert Szaniszló Judit akkor kezdett el valóban rendszeresen írni, amikor 2008-ban meghalt az édesapja. Az apáról szóló novellák a gyászmunka részei lettek, Zetor Leila meg az irodalmi életé: 2008 óta jelennek meg prózai írásai és versei a Holmiban, az Élet és Irodalomban valamint az Ex-Symposionban és a Kultúrpart internetes portálon. 2008-ban az Örkény Színházban egyfelvonásos dráma készült a blogszövegeiből. Grazban, a Blogold a színházat! projektben is bemutatták: Für Anikó és Mácsai Pál a Leliként is emlegetett főhős szüleit játszották, Bíró Kriszta pedig őt magát, Lelit.
Mint a Vidám temetés
A színésznő az irodalmi karriernek már visszatérő szereplője, ezúttal a szerző mellett helyet foglalva a most megjelent kötetből olvasott fel részleteket (ön itt olvashat bele). Kornis Mihály korábban így jellemezte Szaniszló írásait: „Juditot [...] konzseniális költőnek érzem. Különös költőnek, aki naplószerű prózában ír fullasztóan jó verseket, [...] kafkai töredékeket kórházról és hivatalról, magányról és szexről, pontosabban költeményeket a testi lét borzalmáról, élete teljességgel non-fiction [...] nyersanyagából”.
Egy különös költő prózában – ez az összetettség nem hagyta nyugodni a kötet szerkesztőjét, Turi Tímeát sem, aki péntek este beszélgetőtársként minduntalan visszatért erre, mint ahogy arra is, hogy milyen arányban keveredik a könyvben a fikció és a valóság? A bevallott zavarát ügyesen leplező írónő nem hagyott kétséget afelől, hogy a mérleg nyelve nagyon komolyan ez utóbbi javára billen, igaz, akadnak írások, ahol az élmény csak kiindulópont. Az állandóan fecsegő masszőrnő létezik, de hogy megcsalta-e a férje, nem tudjuk (Páratlan). Grétit tényleg megölte a férje, de a valóban meggyilkolt egykori osztálytársnak más a neve, és az emlékek egy része is költött (Grétit a férje). Viszont Z. Leli ott és akkor, azon a padon tényleg boldog volt (Széljegyzet), ami egyfajta válasz is lehet a péntek este utolsó, mint kiderült, a kiadóban többször is felvetett, ám nem eldöntött kérdésre: szomorú vagy vidám könyv a Beenged? A szerző szerint pont annyira egyik meg a másik, mint például Ulickaja Vidám temetése.
