„Akadt ott fiatal Leli kevés tapasztalattal, sok lehetőséggel és rendszeres ciklussal egy fesztiváli hetijegyet szorongatva, aztán egy másik középkorúnak mondott penészvirág tologatott kétségbeesetten egy üres babakocsit, míg egy harmadik, az első kettővel egyébként éppen azonos korú Leli kuncogva próbálta a Férjet! Gyereket! feliratú cetlit a babakocsis penészvirág hátára ragasztani.”
A Dívány állandó szerzőjének, a Magvetőnél hamarosan önálló kötettel jelentkező Szaniszló Juditnak az írásával veszünk búcsút a nemzetközi nőnaptól.
Leli egyik reggel azt vette észre, hogy sok lett. Nem a szó köznapi, elvont értelmében lett sok, hanem egészen konkrétan. Tele lett vele a nappali, a lépcsőház, a lift, a trolibusz, de még a forgalomirányító fülke leghátsó sarka is. Leli úgy általában is nehezen jött ki magával, de ez az irtózatos mennyiség önnön magából már kifejezett menekülésre késztette.
Egy körmönfont és az átlag Lelinél sokkal magabiztosabb Leli magyarázott fenenagy gesztusokkal a görnyedt és szerencsétlen Lelinek, aki szerencsétlenségét illusztrálandó ráadásul az alkatához képest groteszkül bő ruhákban próbálta takargatni a kehes mellét és az iksznek gondolt formátlan lábait.
Aztán volt egy hosszú combú Leli, aki valóságos násztáncot lejtett a troli forgójában annak a szűkszemű, keskenyszájú Lelinek a szeme láttára, aki szerint a buszvezetőnek nem őt, a fűzős, násztáncos Lelit, hanem sokkal inkább a szűkarcú Lelit kellett volna epekedő pillantásokkal illetnie.
Egy nagydarab, de harsány Leli még a társasházi liftben elkezdte osztani az észt a többinek, hogy márpedig ő az igazi, mert ő magasról tesz a társadalmi elvárásokra, a biológiai órákra meg a mindenféle gender alapú konszenzusokra, és mindezt egy jól irányzott böfögéssel nyomatékosította, amitől legalább három Leliben állt meg az ütő egyszerre, és amitől három másik Leli kezdett el gondolkodni az élet – relatíve – értelmén.
Akadt ott fiatal Leli kevés tapasztalattal, sok lehetőséggel és rendszeres ciklussal egy fesztiváli hetijegyet szorongatva, aztán egy másik középkorúnak mondott penészvirág tologatott kétségbeesetten egy üres babakocsit, míg egy harmadik, az első kettővel egyébként éppen azonos korú Leli kuncogva próbálta a Férjet! Gyereket! feliratú cetlit a babakocsis penészvirág hátára ragasztani.
Tuszkolta, taposta egymást a sok önérzetes, kishitű, színtelen, kétszínű, fiatalosnak mondott, csaló, megcsalt, hervatag, számító és ösztönös Leli, alig bírt magával meg a többivel betelni mindegyik, míg végül egy ázott kutyaszagú, szörnyarcú és lúdtalpas Leli szegény Átalány Lelit, minden Lelik legátlagosabbikát, legkétségbeesettebbikét és legunalmasabbikát véletlenül agyon nem nyomta egy hajtűkanyarban – útban a részmunkaidős munkahelye és a saját bejáratú örökkévalósága felé.
(részlet Szaniszló Judit: Beenged című kötetéből)
Pimasz, szomorú és erőteljes
"Szaniszló Judit történetei egészen újfajta fénytörésben mutatják be mindennapi életünk jól ismert problémáit: a magánytól való félelmet, a társas kapcsolatok és a hivatali élet nehézségeit. E kötet megjelenése előtt a szerző szövegeit a jelentősebb irodalmi folyóiratokban és a saját blogján olvashattuk, és ez a kettősség jellemzi prózájának világát is: közérthető történeteket ír azonnal feldolgozható, mégis magas minőségű irodalmi stílusban. Egy harmincas éveiben járó, hol egyedül, hol kapcsolatban élő nő mesél a családjáról és munkahelyi mindennapjairól. Az okos, érzelmes és fanyar rövid történetek főhősét könnyű megszeretni" - írja a Magvető ajánlója a Petri-díjas fiatal írónő első kötetéről, melynek bemutatója március 25-én lesz az Írók Boltjában.
.
