A válasz persze a fenti kérdésre teljesen egyértelműen a nem, még akkor is, ha az életben nagyon pengén tesszük félre a félretehetőt, de a lényeg nem is ez, hanem hogy most megpróbálhatjuk. Mivel valószínűleg senkinek nincsenek illúziói a szegénységgel kapcsolatban, nem is hiszem, hogy nagyon magyarázni kellene, milyen felnőttként pár órára beleélni magát egy mélyszegénységben élő család mindennapjaiba, de ha elmegy a Jurányiba megnézni a Szociopoly című színházi társasjátékot, akkor legalább ahhoz közelebb kerülhet, hogy át tudja érezni a helyzetet.
A Szociopoly - Gazdálkodj ahogy tudsz nevű társasjáték már létezik egy ideje, ez lett az alapja a Szputnyik Mentőcsónak Egysége interaktív, osztálytermi előadásának, mígnem rájöttek, hogy érdekes kísérlet lenne megpróbálni ugyanezt felnőttekkel, így került a Jurányi színpadára a nem mindennapi kezdeményezés. A játék lényege röviden annyi, hogy a nézőtéren ülők képviselik a négy családot, akik megpróbálnak egy hónapot kihúzni segélyekből, alkalmi és/vagy feketemunkából, és az nyer, akinek sikerül pozitívan kijönnie 30-ára.
Vajon kell-e mondanom, hogy a négyből a mi esetünkben egyetlen egynek sikerült nullára, annak is csak azért, mert tanulmányi ösztöndíjat nyert a gyereke? Kemény két és fél óra az előadás, és nemcsak azért, mert nagyon észnél kell lenni, hogy akkor most megvegyük-e a cipőt/gyógyszert a gyereknek vagy kifizessük-e legalább egy részét a felhalmozódott csekkeknek, hanem lelkileg is.
A szociálisan érzékenyebb nézők felhördülnek az olyan szomorú tények hallatán, mint például, hogy akit másodszor is feketemunkán kapnak az három évig búcsút mondhat a segélyeknek, de a többség jól viseli az áldatlan állapotokat, és érdeklődéssel figyeli a Szputnyik színészeit, akik megannyi szerepet játszanak egyszerre, hiszen ők irányítják a játékot - ami ebben az esetben azt jelenti, hogy ők testesítik meg nyomorult kis életünk mindennapjainak szereplőit.
Mert lehet szépíteni, a lényeg mégiscsak az, hogy nem élet ez. A nézők belemennek a játékba, hiszen tudják, mire jöttek, ez esetünkben azt jelenti, hogy próbálnak megegyezni az uzsorással/vállalkozóval (Jaskó Bálint), a kíméletlen boltossal/polgármesterrel (Fábián Gábor) és a postáskisasszonnyal/vállalkozófeleséggel (Hay Anna), miközben Bass László szociológus vezeti a játékok, aminek szabályai közt van az is, hogy ha egyest dobunk, akkor lebukunk a feketemunkán.
Izgalmas játék, de mindig rossz marad közben az ember szájíze, hiszen tudjuk: az ország nagy részének most, 2014-ben ez egyáltalán nem játék. Meg persze hazamenni is nagyon könnyű utána, elborzongva a gondolaton, hogy a valóság ennél a játéknál jóval borzalmasabb. Meg persze a kétkedőknek is jó próba, akik azt mondják, ők simán megcsinálnák. Márciusban nyugodtan megpróbálkozhatnak vele a Jurányiban vagy jövő csütörtökön a Millenárison található Európa Pontban!
