Amatőrként kapott főszerepet egy nemzetközi filmben Farkas Franciska, aki a Viktória - A zürichi expressz című filmben egy Svájcban futtatott roma prostituáltat kellett megformálnia. A filmről írott kritikánkatitt olvashatják, a főszerepet alakító fiatal roma amatőr színésznővel, Farkas Franciskával a szerepről, a cigánysághoz való viszonyáról és persze ő magáról beszélgettünk.
Kicsoda Farkas Franciska valójában? Szociális munkás? Újságíró? Jeltolmács? Modell?
Ezek időszakok, mindegyik voltam egy kicsit. Színészkedéssel kezdtem, majd más irányt vett az életem. Jött a modellkedés és a szociális munka párhuzamosan. Ezután jeltolmács képesítést szereztem, és aztán megint csak úgy alakult a helyzet, hogy nem találtam munkát. Akkor indult egy ösztöndíjprogram, hogy újságíró képesítést lehet szerezni, eközben pedig dolgoztam.Voltam pultos, szobalány, partiszervező, és közben végig túlélő. Ezért van az, hogy sok mindent csináltam egyszerre.
Jelentett bármilyen hátrányt, munkakeresés közben, hogy roma?
A modellkedésnél előfordult, hogy túl erősnek találták a karakterem egyfajta munkához, máskor meg épp ellenkezőleg, amikor kifejezetten autentikus karaktert kerestek, ahhoz nem voltam eléggé autentikus. Egyébként pedig már nem nagyon emlékszem ilyenekre, kitörölte őket az agyam. Vagy csak egyszerűen más körökben mozgok.
Mennyire nőtt fel cigány környezetben? Az interjúkban, hol nehézsorsúként ábrázolják, hol egy viszonylagos anyagi jólléttelel bíró családot írnak le...
A szüleim éltek mélyszegénységben, és ők törtek ki ebből. Mi már egy viszonylag nyugodt környezetben nőttünk fel a testvéreimmel. De ez nem jelenti azt, hogy mi ne kaptunk volna semmit abból az értékrendből és identitásból, amit a szüleim hoztak magukkal. De mivel ők elváltak, és ez egy olyan hosszú és nehézkes folyamat volt, amihez nem akartam asszisztálni, inkább egyedül maradtam.
Mennyire volt a cigányság jelen az életében, mennyire volt ez otthon téma?
Nem tudom, erre nem tudok válaszolni. Pont annyira, mint amennyire egy nem romának a nem romasága.
Ekkor ment el a Gandhi gimnáziumba, Pécsre ?
Igen.
És miért a Gandhit választotta?
Mert a budapesti iskolában, ahová jártam egyedül voltam roma származású, és ezzel elég sok probléma adódott. Nem nekem, hanem a környezetemnek volt ezzel problémája. Ezt már nem tudtam vagy akartam egy idő után kezelni, és hallottam, hogy van egy ilyen gimnázium. Ezért mentem oda, hogy valamilyen közösséget érezzek. Kiderült, hogy ott a másik véglet várt. beszéltek) Ott voltak olyanok,akik annyira kötött tradicíoból jöttek, hogy például otthon gyakran nem magyarul
beszéltek. Ott meg azért voltam kívülálló, mert nem beszélek cigányul, nem nagyon ismerem a szokásokat. Meg tudom érteni, át tudom érezni, de valahogy én a kettő között vagyok.
A filmben mennyire tudott belehelyezkedni a szereplő helyzetébe?
Azt, hogy mennyire tudtam, azt Ön fogja tudni megmondani,miután megnézte a filmet. Azt, hogy belülről hogy éltem meg, az más kérdés. Nagyon sok kutatómunka előzte meg a dolgot, sok lánnyal beszélgettem. Elkezdtem Viktória naplóját írni.
Nem akarta őket megmenteni?
Mélyinterjút készíteni nagyon-nagyon intim dolog. Nagyon nehéz megfogni. Nem gondolom, hogy egy ilyen helyzetben kellett volna ezt tennem. A szociális munkásnak az a jelmondata, hogy ne egy embernek segíts 100 százalékosan, hanem 100-nak egy százalékosan. Nem lehet azt mondani egy embernek, hogy változtass.
Nagyon kellemetlen helyzet volt számomra, szégyelltem magam, mert azt éreztem, hogy pont azt csinálom velük, mint az ügyfeleik: kihasználom őket. Elbeszélgetek velük, aztán el fogom azt játszani, amit valójában ők megélnek. Borzasztóan szégyelltem magamat előttük, mert egyszerűen csak információra volt szükségem. Örültem, hogy egyáltalán szóba állnak velem. Az, hogy van egy szociális munkás múltam, azt úgy tudjuk felhasználni a filmben, hogy szeretnénk, ha prevenció jelleggel bemutatnánk a filmet mindenhol, ahol ilyen veszélyeztetett lányok élnek.
Mennyire érzi azt, hogy szeretne másban is játszani?
Azt gondolom, talán jelenthet valamit, hogy elsőnek egy ilyen szerepet kaptam, és elejétől a végéig meg tudtam csinálni, annak ellenére, hogy bármiféle képesítésem lenne, leszámítva, hogy gyerekszínésznek is tanultam, 16 évvel ezelőtt.
Ettől érzem magam a legjobban, ettől érzem magam jól. Ha ezt csinálhatom, nem gondolok arra, hogy fáj a hasam, fáj a fejem, fel kell kelnem reggel négykor. Bármikor képes lennék ezt csinálni, jólesik, feltölt. Ha látok egy kamerát, az engem beindít. Nem jövök zavarba, hanem motivál. Megtaláltam benne magam. Úgy érzem, ezzel szeretnék foglalkozni.
Kapott visszajelzéseket, hogy mennyire tartják tehetségesnek?
Azt kaptam, hogy keresnek. Szerintem ez a legnagyobb elismerés. Van egy nagyjátékfilm, amire le vagyok szerződtetve, van egy másik, ami folyamatban van, van egy színdarab Soós Attilláékkal. Nem mutatták még be a filmet, ennek ellenére keresnek.
Mennyire van belezárva a szép, barna hajú, sötét szemű szerepbe? Itthon eddig Gryllus Dorka képviselte ezt. Ilyeneket kapott?
Van ilyen is, de van más is. Ezzel együtt azt gondolom, hogy Magyarországon ez egy általános dolog. Ha megnézzük, itthon a rendezők, úgy választanak szereplőket, hogy a forgatókönyvekhez keresik a a karaktereket. Nem merik azt megcsinálni, hogy a színész potmétereit kezdik el húzogatni, lefogyasztják 40 kilóra, vagy felhizlalják. Amerikában vesznek egy színészt, akivel dolgozni akarnak, és őt alakítják át arra, amit látni akarnak. Itthon a karakterhez válogatnak színészt. Csányi Sándor 15 éve hősszerelmest játszik. Gryllus Dorka is a karakterében maradt. A rendezők nem merik bevállalni a változtatást. A színészek pedig szerintem nagyon örülnének neki, ha elmozdulna a karakterük. Nem gondolom, hogy csak én lennék beskatulyázva. Ebben a karakterben is vannak lehetőségek. Számomra most ez a kihívás. Aztán van 5-10 éves terv, amelyben szerepet kap a nemzetközi karrier is.
Mennyire volt nehéz egy külföldi rendezővel dolgozni?
Annyira összebarátkoztunk már a forgatást megelőzően, hogy nem volt nehéz együtt dolgozni. Már két évvel a forgatás megkezdése előtt ismertük egymást, aztán rá 2 évvel kezdtünk el forgatni. Addig helyzetgyakorlatoztunk, bejártunk a VIII. kerületbe, naplót írtam. Annyira jóban lettünk, hogy szinte már a szüleimmé váltak. Mire elindult a forgatás, fél szavakból is értettük egymást. A negyedik héten volt egy mélypont, mindenki kezdett fáradni, ez viszont teljesen normális. A szereplőtársaim, Nagy Zsolt és Stefanovics Angéla is nagyon profi színészek és jó emberek, nagyon jó volt velük játszani. Annyi energiát és segítséget kaptam tőlük, abból, ahogy ők egyből ott voltak a helyzetben és hozták a szituációt, amire én rá tudtam helyezkedni, hogy ez is nagyon sokat adott, nagyon sokat tanultam belőle.
Milyen érzés volt megélni azt, hogy valójában amatőr színészként bekerült egy ilyen produkcióba?
Elsősorban nagyon örültem, hogy kaptam egy főszerepet. Erről álmodtam kiskorom óta, és az, hogy ez végül bekövetkezett, az valami fantasztikus dolog. Aztán elolvastam a forgatókönyvet, és kiderült, hogy ez milyen témájú film. Akkor voltak bennem vívódások, hogy ez nem egy egyszerű dolog, hogy mélyrepülés lesz. Voltak olyan jelenetek ahol kiborultam, ahol nem bírtam tovább. A saját bőrömön éreztem a megaláztatást, a "mindenről lemondok" gondolkodást, ez borzasztó érzés. A mai napig nem tudom felfogni, hogy ezt csinálják fiatal, szép lányok, akik bármit csinálhatnának, csak el kéne hinniük magukról, hogy képesek másra is.
Megmutatják a filmet a kint dolgozó prostituáltaknak?
Nem nekik kell megmutatni, hanem azoknak, akik még nem azok.
