Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Csak annyit tud, hogy ez valami zsidó ünnep, meg hogy a Nyugati téren lévő nagy gyertyatartónak van valami köze a dologhoz? Pedig valójában a csodák ünnepe. Steiner Kristóf a Hanuka spirituális értelmezéséről mesél.
A Hanukáról sokan csupán annyit tudnak, hogy valami zsidó ünnep, kábé egy időszakra esik a karácsonnyal, meg hogy a Nyugati téren lévő nagy gyertyatartónak van valami köze a dologhoz. Pedig a nyolc napon át tartó “fények fesztiválja” nemcsak a gyertyagyújtás hagyományáról szól, hanem arról is, hogy minden egyes nap beléphetünk a csodák birodalmába és erőt meríthetünk a saját életünket, sőt az egész világot beárnyékoló sötétség legyőzéséhez.
A szeptemberi “8 kérdés a (nem csak zsidó) újévről" írásom után most újabb ünnep spirituális valóságával ismerkedünk – íme 8+1 válasz a november 27-én napnyugtával beköszöntő Hanukáról.
1. A hanukát csak zsidók ünnepelhetik?
Nem. Spirtuális szempontból a Hanuka nem egy vallásos ünnep, és egyáltalán nem csak a zsidóknak szól. A kabbalisták szerint a spirituális világ a fizikai világhoz hasonlóan működik: mindennek megvan a maga ideje és az oka. Ahogy például egy szántóvető tudja, hogy mikor van itt az ideje a magvak elültetésének, a spirituális “magok” elvetésének is megvan a maga időszaka. A Hanuka idején az életünket és az egész világot segítő, véletlennek tűnő csodák magjait ültetjük el.
2. Hogyan hozhatnék én fényt az egész világ számára, amikor még a páfrányomat sem vagyok képes életben tartani?
Ahhoz, hogy ezt megtegyük, tudatosítanunk kell magunkban, hogy ezen a Földön és ebben az életben mindannyian egy színdarab szereplői vagyunk, a dráma végkifejlete pedig hosszútávon a szeretet győzelme a gyűlölet felett. Mindegy, hogy kicsi vagy nagy szerepként éljük meg, a karakterek egyformán fontosak, ezért aztán mindannyiunkra szükség van ahhoz, hogy a happy end, a globális béke kibontakozhasson.
3. Mi ez a gyertyatartó, és miért éppen nyolc ága van?
A Hanuka története több ezer évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor is görögök felett aratott győzelem után a kifosztott Jeruzsálemi templomban mindössze egyetlen napi világításra elegendő lámpaolaj maradt, mégis nyolc teljes napon át kitartott. Erre emlékezünk, amikora Hanuka nyolc napja során minden neste egy újabb gyertyát gyújtunk meg.
4. Na jó, de hogyan éghetett az olaj nyolc napig, ha egyszer egy napra volt elegendő?
A racionális szempontból nyilvánvalóan megmagyarázhatatlan esemény azért valósulhatott meg, mert az embereknek olyan erős volt a hite, és olyan önzetlen szeretettel támogatták egymást a tragédiát követően, hogy együtt képesek voltak legyőzni a fizikai törvényeket. A hanuka során meggyújtott gyertyák fénye lelkünk ragyogását jelképezi. Ahogy mi is elhagyjuk egyszer ezt a világot, úgy a gyertyák is leégnek majd, és ebben a fizikai világban nem láthatóak többé. Ám a világosság – még ha véget is ért a gyertya elolvadásával – létezett, és sosem tehető többé “meg nem történtté”. Éppen így mi emberek is láthatatlan energiát hagyunk magunk után, amely örökké hatással lesz másokra.
5. Ha láthatatlan energia, akkor honnan tudjuk, hogy létezik?
Ugyanonnan, ahonnan azt, hogy ha visszaemlékszünk egy kedves barátunk mosolyára, mi magunk is elmosolyodunk – itt a jelenben, pedig az emlék a múltba repített vissza. Egyébként sem kell mindent racionálisan végigvezetni, mint egy matematikai képletet. A logika gyakran nem, hogy segítene, hanem kimondottan hátráltat minket. Yehuda Berg egyik példájával éve: az agorafóbiás például remekül le tudja vezetni, miért kevésbé veszélyes, ha soha nem megy ki a lakásából, ám ha ragaszkodik ehhez a logikus érveléshez, rengeteg élménytől fosztja meg magát. Aki hinni akar a csodákban, annak vállalnia kell egy kis logikátlanságot.
6. Jó, akkor hagyjuk a logikát, de legyünk egy kicsit praktikusak. Hogyan kell csodákat tenni?
Nem kell hozzá semmilyen varázsige, és varázspálca sem szükséges. Bármelyik pillanatban találhatunk olyan eszközt amivel egy kis boldogsággal ajándékozhatunk meg valakit - legyen szó egy mosolyról, egy ölelésről, vagy bármilyen egyszerű gesztusról. Még az sem igazán fontos, hogy azt a reakciót kapjuk–e a másiktól, amit vártunk, hiszen a jóság sosem az elvárásokról kell, hogy szóljon. Abban a pillanatban, amikor önzetlen szeretetből teszünk valamit, máris meghívtuk a csodát az életünkbe, és maradanó, pozitív változást koztunk a világba.
7. És ha ezen már túl vagyok, de semmiféle csoda nem történt?
Egyrészt ilyen nincs – legfeljebb nem vesszük észre a csodát, annyira el vagyunk foglalva a hétköznapi életünkkel, vagy másképpen képzeljük el, mint ahogy a valóságban megtörténik. De attól, hogy nem vagyunk meggyőződve a jótett és a csodák relációjáról, nem kell azt mondani, hogy "ez egy hülyeség, csakis törtetéssel lehet előrejutni". Ahogy futás közben, itt is át kell esni a holtponton: amikor úgy érezzük, nem bírjuk tovább, akkor kell igazán kitartani. A bizonyosság ereje olyan, mint az olaj a legendás mécsesben - sokkal többre képes, mint feltételeznénk.
8. Akkor ha a hanuka során minden nap kitartóan nap idős nénikéket kísérgetek át a zebrán, előbb-utóbb nyerek majd a lottón?
Ha azzal a szándékkal teszünk jót másokkal, hogy aztán viszonzást kapjunk – akár tőlük, akár az Univerzumtól - akkor a csoda elmarad, vagy legalábbis jóval kisebb lesz, mintha csupán azért segítenénk másoknak, mert örömet akarunk okozni nekik, és mert jót tenni jó érzés. Az élet nagy paradoxona, hogy minél kevésbe fókuszálunk a saját érdemeinkre, amikor adunk valamit, annál többet fogunk végül visszakapni! Ezért lehetséges, hogy olyan sokan panaszkodnak nap mint nap arról, hogy ők bizony folyamatosan csak adnak és adnak, de bezzeg mások harácsolnak és nem viszonozzák a bőkezűséget. A karma arra tanít minket, hogy amíg nem tanulunk meg elvárások nélkül adni, addig nincs semmiféle jutalom.
+1. Dehát mi köze ennek az egésznek a bibliához, meg a vallásokhoz? Ez inkább valami new-age-ezo-cuccnak hangzik!
Agykontrol, buddhizmus, kereszténység, iszlám, vagy zsidó vallás – esszencilisan mind ugyanarról szól. Van egy kabbalista mese, mely szerint egyszer egy nagy bölcstől azt kérte a tanítványa, hogy magyarázza el neki a Biblia minden titkát egy lábon állva, de olyan rövid idő alatt, hogy közben ne veszítse el az egyensúlyát. Az öreg gondolkodás nélkül felemelte az egyik lábát és ezt mondta: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. A többi csak mindennek a fejtegetése. Most pedig menj, és tanulj."
Csodás Hanukát mindenkinek!
