A HeStyle divatblog év végi felmérése - a közönség és egy szakmai zsűri – szerint 2010-ben te vagy a legjobban öltözött és legstílusosabb magyar férfi. Mit gondoltál, amikor megtudtad, hogy megnyerted ezt a címet?
Meglepetésként ért. Egyrészt nem is tudtam róla, hogy van ilyen verseny, ahogy azt sem, jelölt vagyok. Gyakorlatilag a repülőtérre menet hívott fel egy barátom, hogy láttam-e ezt a hírt.
Megnézted, kik milyen helyezést értek el?
Meg, de nem mindenkire emlékszem. Inkább csak azokra, akiket személyesen ismerek.
Mitől válik valaki stílussá?
Ez velünk született dolog. Nem lehet senkibe belenevelni, hogy ízlése és stílusa legyen.
Egy stílusos férfi trendkövető?
Nem feltétlen függ össze, sőt, talán inkább az ellenkezője igaz. Soha nem szerettem azokat, akik nagyon trendkövetően, nagyon divatosan öltözködnek. Nekem az erőltetett. Ha a stílust öltözködéshez kapcsoljuk, akkor ez egy igen jó önkifejezési mód.
Minden esetben? Nem lehet egy nagyon jó álca?
Nem hiszem. Ha álca lenne, akkor egyszerűen leesne az emberről. Akkor működik csak, ha az ember saját maga tud lenni azokban a ruhákban, amiket hord. Ha egy trendet vagy irányzatot követ, ami nem feltétlenül passzol az arca karakteréhez, a hajához, a bármiéhez, akkor látszik, hogy az egész erőltetett.
Szerinted ciki dolog luxusmárkák kopijával villogni, vagy lehet egy jó poén is?
Ciki kopit venni, ha az ember nem engedheti meg magának. De olyan kopit venni, ami hangulatában hasonlít egy luxusmárka termékre, csak egy sokkal alacsonyabb árkategóriájú boltban árulják, az szerintem nem ciki. Azért nem tartom jó poénnak, hogy hamisítvány Louis Vuitton táskát vegyek, mert nyilván úgy érdemes öltözködni, ahogy megengedhetjük magunknak.
Szerinted mi a legnagyobb probléma a magyar férfiak öltözködésével?
Nem lehet azt mondani, hogy a nyugdíjasok vezetik a listát a rosszul öltözöttek körében. Nagyon sok olyan hölgyet és urat látni az utcán, akik jól néznek ki. Szerintem most inkább a negyven-ötven évesek között van az a réteg, akik - pejoratív értelemben - hanyagabbul öltözködnek mindenkinél. Ez az a generáció, amelyik huszonöt-harmincéves lehetett, amikor a rendszerváltás történt. Ők a szocializmusban szocializálódtak.
Az az árudömping, ami ma Budapesten fogadja az embert – ami Nyugat-Európához, Amerikához mérten még mindig semmi – a szocializmushoz képest hatalmas. Korábban ez nem volt így, az öltözködés kultúrája nem is működött Magyarországon. Nem volt választék, az ember vagy kiügyeskedett, vagy valahonnan szerzett egy farmert. Minden mást az állami áruházban lehetett beszerezni.
Mondjuk már akkor is azok a fiatalok öltözködtek izgalmasan, érdekesen, akik a zenéhez kapcsolódó irányzatokat akarták követni. Olyan fura, hogy ez a generáció mégis úgy nőtt fel, hogy a rendszerváltás után megszakadt az érdeklődése az öltözködés iránt.
Fel lehet ezt a generációt még tüzelni?
Veszett fejsze nyele. Harmincöt év után ezeken a dolgokon már nem lehet változtatni. Arról nem is beszélve, hogy nálunk a divat a férfiak körében pejoratív.
Nem az utóbbi nézeten kellene változtatni?
Mi tudna ezen változtatni? A kereskedelmi tévézés? Mondjuk szerintem leginkább ők a felelősek a vizuális kultúránk alakulásáért, hiszen az ott látott dolgok jutnak el a legtöbb emberhez.
Korábban te is öltöztetted a Barátok közt stábját.
Én tömeget öltöztettem a tömegnek. Nem volt rá alkalmam - részben azért, mert két stylist is dolgozott már rajtam kívül ezen a produkción -, hogy változtassak bármin. Már ki voltak alakulva a karakterek öltözködési szokásai. Nem emelhettem ki őket a hétköznapi világuktól, ahol ők hétköznapi foglalkozásukat űzték. Meg kellett felelni annak a látványvilágnak, amit a sorozat szerkezete megkívánt.
Mit tettél volna, ha az elején kerülsz a sorozathoz?
Nyilván amilyen pofátlan vagyok, elkezdek harcolni azért, hogy valahogy próbáljuk meg kiemelni a szereplőket a tömegből, de nem tudom, hogy sikerült-e volna.
A kereskedelmi televíziók milyen műsorokban képesek az öltözködésünkre hatni?
Tehetségkutatókban vagy olyanokban, amik naponta kerülnek a képernyőre. Mindkét nagy magyar kereskedelmi televíziónak van vezető stylistja. Viszont a műsorvezetők stílusa így is elég egyhangú, olyan tíz évvel ezelőtti divatot követ. Az állami televíziónál pedig azt hiszem, nincs is büdzsé erre. Nem tudom, hogy ez ma is így van-e, de régen biztosan így volt. Persze náluk az is benne van/volt a pakliban, hogy a műsoraik konzervatívak az elejétől a végéig. Talán Winkler Nóra az egyetlen, akin érezni lehet, hogy van stílusa. Aki magától is jól és érdekesen tud felöltözni.
Említetted a tehetségkutató műsorokat. Ott a szereplők és a műsorvezetők szerinted jól vannak felöltözve?
Nem nézek tévét, de az interneten szembesülök vele. Nem mondom azt, hogy örül a szemem. Azt a műsortípust, amit például az X-Faktor testesít meg, azt tökéletesen kiszolgálja. A díszletből sugárzik a profizmus, ezt nem tagadom le. Ez úgy kompletten rendben van, más kérdés, hogy nem mondhatjuk divatérzékeny stílusnak vagy trendinek.
Ami nagyon jellemző az RTL-re: az a német kommersz öltözködés. Ezt minden műsorukban meg is valósítják. Mindig az jut eszembe róluk, amikor tinédzserként PRO7-et néztem. Most ugyanúgy vannak felöltöztetve a műsorvezetők, mint az anyacégnél 15-20 évvel ezelőtt. Egy kialakult, letisztult stílus, de nem mondanám, hogy ez izgalmas vagy individuummá teszi a csatorna arcait.
Most is elvállalnál tévés munkát?
Nem, mert nem érdekel. Reklámokat szoktam forgatni, mert azt szeretem, az inspiráló. Ott nagyon szorosan együtt dolgozik az ember a rendezővel, a megbízóval. Az izgalmas.
A mostani harmincasokat milyennek látod? Jól öltöznek?
Kifejezetten fejlődőképes generáció, de szakmaorientáltan öltözködnek. Mindenkinek megvannak a hátárai, amin belül mozog. Akiket a budapesti utcán látok, nem kiábrándítóak. Nem egynek van egyedi stílusa. A nagy tömeg viszont már nem annyira öltözik jól. Azért nem szabad elfelejteni, hogy mennyi pénze van az embereknek.
Hülyeség azt mondani, hogy a jó öltözködés nem pénz kérdése. A mostani harmincasok közt sok olyan van, aki nem keres jól, de lenne rá igénye, de nem engedheti meg magának, hogy kifinomultan öltözködjön. Pont ez a korosztály az átmenet, a jó öltözködők és a nem jól öltözködők közt. Az idősebbeknél úgy tűnik, nincs öltözködési kultúra, viszont a fiatalabbaknál egyre inkább érezni, hogy van.
Meg lehet jósolni, hogy a mostani harmincasok milyen hatvanasok lesznek?
Ha társadalmilag nem rombolódik szét ez az ország – erre most nagy esély van –, ha nem jut el egy most jól kereső harmincas a padlóig, ha nem lesz alkoholista és cigarettamániás, akkor igen. Sajnos ezek nagyon sokat rontanak az emberen. Ha ezek nem történnének meg, simán elérhetjük azt a szintet, ami Bécsben van: a nyugdíjasok egyszerűen, elegánsan, korukhoz illően öltözködnek. Bár Bécs egy karót nyelt város, de ott úri módon vannak felöltözve az idősebbek.
Bizakodó vagy?
Nagyon sok minden befolyásolja a divatot, az emberek el se tudják képzelni, mennyi minden. A legtöbben úgy gondolnak a divatra, hogy az egy sznobéria, egy humbug. Viszont a világban történő gazdasági folyamatok vagy természeti katasztrófák, vagyis bármilyen változás befolyásolja a divatot. Kedvenc példám: 2001. szeptember 11., ami után a military megszűnt a kifutón. Az ilyen események hatnak az utcára is, hiszen azok a cégek, amik koppintják a drága luxusmárkákat, referálnak a kifutókra, hiszen onnan táplálkoznak. A következő negyven év a globális felmelegedés szempontjából fogja megváltoztatni a divatot.
