Bár főként a cipőiddel lettél ismert, korábban te is terveztél női ruhákat. Hogyan jött most a férfikollekció ötlete?
Eleinte ez csak arról szólt, hogy nem nagyon találtam magamnak ruhákat, más tervezők stílusát túl feltűnőnek találtam. Így viszont nyugodtan kiélhettem a fantáziámat. Aztán jöttek pozitív visszajelzések, hogy tetszik a kabát vagy a zakó, amit viselek, és szeretnének belőle. Több emberrel beszélgettünk erről, szakértőkkel is, és arra jutottunk, hogy érdemes lenne legalább egy kisebb kollekciót csinálni, mert egyre nő az igény Magyarországon is arra, hogy a férfiak jól öltözködjenek. Egyre többen vannak, akik nemcsak az ismert üzletekből akarnak felöltözni, hanem valami igényesebbet szeretnének, magyar tervezőtől, méretre alakítva – ez egy nagy előnye, mert biztos jól fog állni.
Milyen irányt követtél a tervezésben?
Egyelőre elég kevés modell van, néhány nadrág, felső, kabátok és sálak. A klasszikus alapdarabok érdekeltek, mint például a trencskó. Ezeken vannak olyan érdekes részletek, mint a zseb nagy hajtókája, vagy a télikabáton a bőrszegések.
Eddig elég szorosan együtt dolgoztatok Katával, a cipőket mindig az ő ruháihoz tervezted. Ebbe most beleszólt?
Nem, ezt teljesen külön csináltam, bár én abba is belementem volna, ha ez is közös. De végül is én is csak annyira szólok bele az ő ruháiba, hogy ha megkérdezi a véleményem, akkor őszintén megmondom neki, ha valami nem tetszik, de nem tervezünk egymás helyett. A cipő azért más téma. Ott sem tervez helyettem, de sokkal nagyobb beleszólása van, mit hogy szeretne, mennyire fér bele a világába. Általában nagyon egyre jár az agyunk. Annyira már mozgunk egy hullámhosszon, hogy tudjuk, mit tart a másik vállalhatónak. Persze volt már olyan is, hogy valami egyáltalán nem tetszett neki elsőre, később meg mégis az lett a kedvence.
Mióta dolgoztok együtt?
Mindketten a Kisképzőbe jártunk, ő két évvel fölöttem járt, ott lettünk nagyon jó barátok. Már akkor is szerettük egymás munkáit, és rájöttünk, hogy könnyen egymásra tudunk hangolódni. Remélem, ez még tartani is fog sokáig.
Ha már ennyire régóta együttműködtök, biztos meg tudod mondani, mi a közös munka során a legidegesítőbb és a legjobb tulajdonsága.
Annyira idegesítő dolgot nem tudok mondani, maximum azt, hogy óvatosan kell neki fogalmazni. Keményen meg tudom mondani a véleményem, és annak ellenére, hogy ő is, ezt néha nagyon magára tudja venni. Szóval tudunk kegyetlenek lenni egymással, főleg, ha valamivel nem vagyunk kész időben. A legjobb az, amit Lakatos Márk asszisztenseként tanultunk meg, hogy határozottan dolgozzunk, gyorsan tudjunk dönteni. Nem álmodozhatsz hónapokig a ruhákon, anyagokon, hanem ami elsőre jön, azt a lehető legjobban kell megcsinálni.
(A fair play érdekében ugyanezt megkérdeztük Szegedi Katától is: - A leidegesítőbb Daniban, hogy nagyon lassan dolgozik, viszont a legjobb, hogy nagyon letisztultan gondolkodik. Ha valamit kitalál, akkor velem ellentétben egyből jól megcsinálja. És nagyon motiváló vele dolgozni.)
Szőke Gábor Miklós, aki szintén jó barátotok, bár más területen alkot, hatással van rátok?
Igen, egyre inkább. Benne is az a jó, hogy nem molyol dolgokon, hanem kitalál valamit, és megcsinálja, kész. Sok olyan emberrel találkoztam, aki évekig ugyanazon dolgozott, ebbe szerintem nagyon bele lehet fáradni. Azért mert valami elsőre nem sikerül, nem biztos, hogy addig kell gyúrni, míg valami összejön belőle. Hozzám közelebb áll a lendületes munka, mindegy, hogy az előző sikerült vagy nem, lépni kell a következő feladatra. Így is lehet tanulni a hibáinkból, a másik esetben meg lehet, hogy csak évek múlva tűnik fel, hogy hol is volt elhibázva az egész.
És mik a terveid?
Ez még egyelőre nem tiszta. Én még mindenképp szeretnék tanulni, Kata ebben annyira már nem biztos. Szívesen dolgozom vele is a jövőben, de ha sikerülne a felvételim valamelyik külföldi iskolába, gondolkodás nélkül mennék. Tudom magamról, hogy még rengeteg mindent kéne tanulnom.
A tervezők közös karácsonyi vására december 22-ig tart.
