Good Vibrations néven nyitotta meg szexboltját Joani Blank 1977-ben San Franciscóban. Ez volt az első üzlet, ahol a vásárlók barátságos, és mindenféle szégyentől mentes környezetben vásárolhattak szexjátékokat. Ez persze akkoriban még korántsem volt bevett gyakorlat.
Carol Queen, az Antik Vibrátorok Múzeumának kurátora a Mental Flossnak arról beszélt, hogy a kiállításukon egyes termékek régebbiek, de fontos, hogy a vásárlók ráébredjenek arra, hogy régebben is használtak már ilyen készülékeket. Így hát Blank bevitt nagyjából nyolc antik vibrátort, amelyeket az évek során gyűjtött össze, lerakta őket egy polcra, és az üzlet bejárata fölé „Antique Vibrator Museum” feliratú táblát ragasztott.
„Azt akarta, hogy a vásárlók, megtudják, hogy ezeknek a termékeknek a története és háttere körülbelül egy évszázados – magyarázza Queen, és hozzátette, a kiállítás nemcsak tájékoztató jellegű, hanem a tudatosság növelésére is irányul.
Amint a Good Vibrations egyre nagyobbra nőtt és más városokba is eljutott, úgy az ügyfélköre is bővült, a vásárlók pedig elkezdtek ingatlaneladásokon és bolhapiacokon előkerült régimódi vibrátorokat adományozni az intézménynek. Hamarosan minden üzletnek saját minimúzeuma volt, mire 2012-ben a vezetőség úgy döntött, hogy az egész gyűjteményt egyetlen helyiségbe tömöríti.
A termet művészeti galériaként és műhelyhelyiségként használtuk, de rájöttünk, hogy az együtt bemutatott gyűjtemény komolyabb – magyarázza Queen, aki addigra már több mint két évtizede a Good Vibrationsnél dolgozott, és 1988-ban a doktori diplomája megszerzése után hivatalos szexológus munkatárs volt a cégnél.
Ezekben az években a cég antik vibrátorgyűjteményének szakértője is lett, így a Polk Street-i múzeum kurátorává vált. Amellett, hogy kiválasztotta, melyik vibrátort mutatja be, Queen minden tudományos részlettel foglalkozott – beleértve a vibrátorok használatát és fejlődésüket a történelem során, a vibrátorok leírását és még sok mást –, miközben kollégája, Sharon Lee átalakította a teret.
Az Antik Vibrátormúzeum bemutatja, milyen messzire jutottak ezek a látszólag egyszerű felnőttjátékok az elmúlt 150 évben. Kezdetben az orvosok vibrációs eszközöket fejlesztettek ki, és egyfajta gyógymódként hirdették őket; az emberek arcukat, nyakukat, gyomrukat vagy bármi mást, amitől megbetegedtek, masszírozták velük. Az elektromos termékek a 20. század hajnalán robbantak be a köztudatba, és a varrógépek, teáskannák és más népszerű eszközök sorához gyorsan csatlakoztak.
A múzeum gyűjteményében számos ilyen korai eszköz is található – például a Detwiller, egy 1906-os találmány.
Szóval, csak idő kérdése volt, hogy az emberek mikor kezdenek el vibrátort használni a szexben, de a társadalom csak az 1970-es években lett kész arra, hogy ezt nyíltan vállalja. Az ezt megelőző években a vibrátorokat leginkább a nők számára forgalmazták mint szépségápolási készülékeket, amelyek segítségével formásak és fiatalosak maradhatnak. Több mint valószínű, hogy egyes háziasszonyok inkább orgazmusra használták a saját kis rezgő barátjukat, mint a ráncok megelőzésére.
Mások azonban megépítették a saját eszközeiket, így például a Hippie Home-Made-et, egy ihletett találmányt, amelyet „egy hippi kommuna maradványaiból” eszkábáltak, amelybe beletartozik egy régi serpenyőről lecsupaszított fogantyú is.
Egy nap postán érkezett egy levél, amely elmagyarázta a származását, és azt, hogy a kommün srácai az „öreg hölgyeik” örömére készítették – mondja Queen.
Az Antik Vibrátormúzeum is ez előtt az innovatív szellemiség előtt tiszteleg, destigmatizálva a vibrátorokat. És persze enyhén megmosolyogtató, ha az ember lánya arra gondol, hogy az orvosok mit tartottak orvosilag megalapozottnak a viktoriánus korszakban.
