Ne legyünk álszentek. A külső megjelenés igenis számít. Amikor először találkozol valakivel, jó esély van rá, hogy az első benyomásodat a másik személy kinézete (és különösen az arca) határozza majd meg számodra. Ha valaki vonzó külsejű, hajlamosak vagyunk pozitív tulajdonságokkal felruházni, még mielőtt beszéltünk volna vele egy szót is.
A látszat csal?
Sajnos a látszat alapján hozott ítéleteink azonban gyakran tévesek. A legtöbben azt hiszik, hogy meg tudják ítélni egy másik ember személyiségét a kinézete alapján, de ezt általában rosszul hiszik. A látszat félrevezethet bennünket, amikor arról kell döntenünk, kit alkalmazunk egy munkára, vagy kire szavazzunk. Fontos megértenünk, hogy az emberek mikor elfogultabbak valakivel szemben – a megjelenése miatt.
Egy dr. Bastian Jaeger által vezetett új kutatásban azt vizsgálták, hogy mikor van a legnagyobb hatással az emberekre valaki külseje. Más szóval, az emberek mely külső személyiségjegyek alapján gondolják ilyennek vagy olyannak a másikat. A megállapítás eredménye pedig az volt, hogy a résztvevők leginkább az arcot tartották fontosnak, és ennek megjelenésére hagyatkoznak valaki megítélésekor, függetlenül attól, hogy az illető barátságosan viselkedett-e egyáltalán.
Erkölcs, kompetencia és szociabilitás
Amikor az emberek egymást megítélik, a jellem három alapkövére összpontosítanak: erkölcsre (megbízható-e és őszinte-e valaki), kompetenciára (intelligens-e és képzett-e) és társaságkedvelő-e (azaz barátságos-e).
E három közül általában az erkölcs a legfontosabb, de fontos a kompetencia és a szociabilitás is.
Ha sebészt keresünk, érdemes a lehető legügyesebb ember megtalálására összpontosítani. Amikor azonban arról van szó, hogy kihez forduljunk egy buliban, olyan valakit keresünk, aki kedvesnek és barátságosnak tűnik.
A barátságos arc
Megvizsgálták, hogy az emberek milyen mértékben gondolják úgy, hogy képesek megítélni ezt a három emberi tulajdonságot (erkölcs, kompetencia és szociabilitás) az arc megjelenése alapján. Öt vizsgálat során az az eredmény született, hogy az emberek úgy gondolják, hogy jobban meg tudják ítélni a szociabilitást az arc megjelenése alapján (az erkölcshöz és a kompetenciához képest). Ez nem jelenti azt, hogy az emberek képesek pontosan megítélni ezt az arcok alapján, pusztán, hogy csak azt hiszik, hogy képesek rá.
Egy másik tanulmányban arra kérték az embereket, hogy értékeljék, milyennek ítélik az állásra pályázókat az arcuk alapján. Mindannyian a barátságosnak tűnő, jó küllemű embereket javasolták felvételre, de valójában semmit nem tudtad a jelentkezőkről. Ezek az eredmények azt sugallják, hogy a megjelenés hamis képet eredményezhet, különösen a jó szociális készségeket igénylő pozíciók esetében. Hiszen egy szép arc mögött lehet teljesen másmilyen belső is.
Ne vakítson el a szépség
A válasz összefügghet az érzelmi kifejezéssel. A szociális vonások általában az érzelmekhez kapcsolódnak, összefüggenek azzal, hogy az emberek hogyan jelenítik meg érzelmeiket, és hogyan reagálnak mások érzelmeire. Fontos, hogy az emberek azt hiszik, hogy az érzelmek kifejezésével kapcsolatos vonások elsősorban a külsőségekben mutatkoznak meg, de ez sokszor nincs így.
A külsőségekre való összpontosítás valószínűleg elfogult döntésekhez vezethet.
Bár az emberek azt hiszik, hogy a külsőségekből megtudják, ha valaki melegszívű és könnyen kilehet jönni vele, de valószínűleg jobban tennék, ha figyelmen kívül hagynák ezeket a külső információkat, különösen a nagy téttel járó döntési helyzetekben, és a személyes tapasztalataikra támaszkodnának egy emberrel szemben, nem pedig pusztán a külső megjelenésükre.
