Nincs két egyforma arcvonással rendelkező ember, hasonlóságuk ellenére még az ikrek is különbözőek. Egyediségünk, különlegességünk alapvetően a bennünket meghatározó külső tulajdonságoknak köszönhető. Az egyik ilyen legritkábban előforduló szembetűnő jellemvonás a heterokrómia, vagyis az a tulajdonság, amikor valakinek különböző színűek a szemei.
Nem minden heterokrómia egyforma
Heterokrómiáról akkor beszélünk, amikor a szem íriszei, vagyis a fekete pupilla körüli részek különböző színűek a jobb és a bal szem esetében. A heterokrómiának három típusa van.
A teljes heterokrómia az elváltozás legnyilvánvalóbb formája, ebben az esetben a két szem írisze teljesen eltérő. Központi heterokrómiáról akkor beszélünk, amikor az írisz belső gyűrűjének színe eltér az írisz külső területétől. Ez kétféleképpen jelenhet meg: vagy a pupilla körüli írisz nagy része, vagy csak egy vékony sáv eltérő színű.
Részleges heterokrómia esetén pedig szinte csak közelebbről megnézve derülhet ki, hogy valakinek az egyik szemszíne eltér a másiktól.
Milliókat érint, mégis ritkának számít
A heterokrómia rendkívül ritka, a világ népességének kevesebb mint egy százalékát, vagyis alig 80 millió embert érint világszerte. Ha ez a szám soknak tűnne, vegyük figyelembe, hogy az emberek 70-80 százalékának, vagyis körülbelül 6,4 milliárd embernek van barna szeme, ami messze a leggyakoribb szemszín a bolygón.
A második leggyakoribb szemszín a kék, ami az emberek 8-10 százalékának van. Ennél ritkább a mogyoróbarna és a borostyánsárga szem, ami a Föld lakosságának 5 százalékánál figyelhető meg. Szürke szeme az emberek 3 százalékának van, míg a zöld szemek aránya mindössze 2 százalékra tehető. Ennek tükrében a heterokrómia nagyon ritkának számít.
Míg az embereknél rendkívül ritka, a heterokrómia valójában meglehetősen gyakori a kutyáknál. Azok a fajták, amelyeknek nagy valószínűséggel két különböző színű szeme van, az ausztrál pásztorkutya, az ausztrál juhászkutya, a dogok és a szibériai huskyk.
Ettől lehet különböző színű szemük az embereknek
A heterokrómia leggyakoribb oka, ahogyan általában a szemszíné, a genetikában keresendő. Ugyanis a génjeink határozzák meg, hogy mennyi melanin, vagyis sötét színű pigment van az egyik és a másik szemünkben. Ha több melanin van, azt jelenti, hogy sötétebb a szemünk színe, míg a kevesebbtől világosabb lesz.
A heterokrómia lehet velünk született tulajdonság, ami általában ártalmatlan, de néha betegség tünete is lehet.
Ha röviddel a születés után alakul ki a heterokrómia, ez utalhat szembetegségre is, például Horner-szindrómára vagy Sturge–Weber-szindrómára. A Horner-szindróma a fej és a nyak régióját ellátó idegpálya elváltozásából ered, és azért vezethet heterokrómiához, mert az írisz pigmentációjának kialakulását ezek az idegek szabályozzák. A Sturge–Weber-szindróma egy ritka neurológiai rendellenesség, amely születéskor jelentkezik, és mélyvörös foltosodást okoz a homlokon és az egyik szemhéjon. Szemész tudja megállapítani, hogy az elváltozás szembetegség, vagy jóindulatú heterokrómia.
Felnőttkorban is kialakulhat
A heterokrómia későbbi életkorban is megjelenhet. Bár sokszor ez esetben nincs ok aggodalomra, de mint minden egészségügyi állapotváltozás kapcsán, érdemes ilyenkor is orvoshoz fordulni, különösen akkor, amikor a szem beduzzad, bevéresedik, zöld hályog képződött rajta, továbbá cukorbetegség, kötőhártyát érintő pigmentált elváltozás, centrális retinavénák elzáródása vagy egyéb szembetegségek esetén. Fontos kiszűrni, hogy ezek valamelyike áll-e a szemszín megváltozása mögött. Ha a heterokrómiát egy alapbetegség okozza, arra a szemész javasolhat kezelést.
Vajon melyik tulajdonságunkat örököljük az édesanyánktól és melyiket az édesapánktól? Ha szeretnéd tudni a genetikusok válaszát, olvasd el az erről szóló cikkünket is.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
