rovar csípés halálos

Ám először is meg kell magyaráznunk, pontosan mi is az a rovar. Azt már mindannyiunkba beleverték, hogy minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár. Lépjünk is ezen túl, hiszen a fájdalom és a halálozási ráta szempontjából nem a bogarak a legveszélyesebbek, hanem a pókszabásúak. Ők viszont – a tévhitekkel ellentétben – egyáltalán nem tartoznak a rovarok közé. Külön osztályt képviselnek az ízeltlábúak között, idetartozik az összes pók és skorpió is. Ha rájuk is rovarokként tekintenénk, ez a lista egészen másképp nézne ki. Így viszont az első helyen egy aprócska hangya szerepel. 

A legveszélyesebb rovar a világon 

A Pogonomyrmex maricopa az Egyesült Államok egyes részein él, és neki van a legerősebb mérge a rovarok közül. Az aminosavak, peptidek és fehérjék koktélja tizenkétszer erősebb a méhénél, és 350 adag elég belőle ahhoz, hogy egy felnőtt ember ott a helyszínen meghaljon. A hangyák egyesével is dolgoznak ezen, azaz egyetlen példány addig fecskendezi mérgét áldozatába, amíg el nem pusztul. Közben pedig olyan kémiai anyagokat választ ki, amelyek üzenetet jelentenek a faj többi tagjának, akik amint tudnak, a helyszínre sietnek. Ha elsőre nem is egy egész boly akad az utunkba, a feromonok gondoskodnak róla, hogy a többiek hamar beszálljanak a buliba. Ami pedig a csípés okozta fájdalmat illeti: a Schmidt-skála szerint majdnem az egyik legfájdalmasabb a világon, hatása pedig akár 4 órán keresztül tarthat. Azért ne utáljuk nagyon: hangyák nélkül bolygónk sokkal élhetetlenebb hely lenne. Az aratóhangyák, akik közé a Pogonomyrmex maricopa is tartozik, fontos szerepet játszanak a bomlásban, az elpusztult állatok tetemeit a föld alá vonszolják, így egyrészt javítják a termőföld minőségét, másrészt védik a felszínt a fertőzésektől. A növények magvait is folyamatosan „elvetik” szerte Amerikában.

Afrikában gyerekek halnak meg a csípésüktől

A vándorhangyák közül a Dorylusok folyamatosan úton vannak, mivel olyan nagy tömegben élnek, hogy néhány naponta új táplálékforrásra van szükségük. Főleg az élőhelyükön, azaz Afrikában, a Kongó környékén dolgozó kutatók esnek áldozatul nekik, illetve azok a kisebb gyerekek, akiket ketrecek védenek attól, hogy túl messzire bóklásszanak szüleiktől. Az őslakosok ennek ellenére megtanulták, hogyan használják fel a kis rovarokat: egyrészt örülnek neki, hogy megtisztítják a környéket az elhullott állati részektől, kártevőktől, patkányoktól, másrészt a vágott sebeket a hangyák rendkívül erős állkapcsának segítségével „varrják” össze.

Az ázsiai óriásdarázs halálos a méhekre – és néha az emberre is

Délkelet-Ázsiában őshonos, ám a világ számos más területére – például Amerikába – is bekerült a szállítóhajóknak köszönhetően. Rokona, az ázsiai lódarázs Franciaországban inváziós fajjá vált. Mindkét darázsfaj megtámadja a méheket és az embereket is. Az óriásdarazsat mérete eleve félelmetessé teszi, a királynők 5, a dolgozók 3-4 centiméteresre nőnek, a fullánkjuk 6 mm hosszú, és ellentétben a méhekével, nem szakad bele a szövetbe, azaz az állat többször egymás után képes szúrni vele. Emberekre allergiás reakció nélkül is veszélyes, hiszen a méreg nagy mennyiségben légzésbénulást okozhat, Japánban évente körülbelül 50 ember haláláért felelős. Az ázsiai lódarázs és az óriásdarázs megjelenése Magyarországon is elképzelhető, hiszen a környező országokban már megtelepedtek. Ugyanakkor pánikra semmi ok, egyik faj sem önszántából repült ide, egyszerűen az országokon átívelő kereskedelem hozza-viszi őket, és inkább a méhekre veszélyesek, mint az emberekre. A lódarazsak terjedéséhez hozzájárulnak a mostanában szokásossá vált enyhe telek is. Kirándulásokon a magányos lódarazsaktól nem kell tartanunk, ám ha a fészek közelébe kerülünk, már jobb, ha menekülünk. 

Az afrikanizált méh az arcot és a szemet támadja

Nagyon hasonlít a házi méhre, de az élőhelye egész más: ez a faj nem kaptárakat épít, hanem saját kis fészkeket készít gumiabroncsokban, ládákban, dobozokban. Kifejezetten agresszív állatok, ügyesen és gyorsan védekeznek, ezért ma Közép- és Dél-Amerika uralkodó méhfajtájává váltak. Képesek türelmesen megvárni, hátha az elmenekült támadó esetleg visszatér a helyszínre, de az is előfordul, hogy több méh is dühödten követni kezdi az iszkoló állatot vagy embert. Az embereknél az arcot és a szemeket támadják, mérgük gyenge, de ha sok méh csípését szenvedjük el, veszélyes mennyiségben gyűlhet össze a szervezetben. 

Amilyen cuki, olyan veszélyes az amerikai gyapjaslepke 

A legmérgezőbb lepkefaj a Földön, ráadásul tüskék ezrei borítják a testét. Ezek miatt hasonlíthat a molylepkére, pedig nincs túl közeli rokonságban vele. Ha hozzáérünk, a tüskékből származó méreg komoly sérüléseket okozhat, a helyi kiütés és duzzanat mellett hasi, mellkastájéki fájdalmat, hányingert, fejfájást, vérnyomásproblémát is tapasztalhatunk. Érdemes orvoshoz fordulni, ugyanis legrosszabb esetben légzési nehézségek is felléphetnek – 2018-ban két floridai gyerek is kórházi ellátásra szorult emiatt. Szerencsére hazánkban nem fordul elő, Amerikában őshonos New Jersey és Texas környékén, s már hernyóállapotban is okozhat tüneteket.
Még egy lepkefaj hernyóját érdemes kerülni, ha utazunk: a Lonomia obliqua színpompás példánya olyan mérgező, hogy Brazíliában több ember halálát is okozta – mérge blokkolja a vér alvadási képességét. 

Valami megcsípett, mit csináljak?

Így tavasszal fontos, hogy elkerüljük a méhek, darazsak élőhelyeit. Kiránduláskor vigyázzunk az odvas fákkal, a fészkek körül dongó rovarokkal. Ne piszkáljuk őket, hanem kerüljük ki nagy ívben. A virágillatú parfümök, testápolók, öblítők, élénk színű ruhák, a cukros üdítők, csomagolatlan édességek odavonzhatják őket az emberhez, ezekre is érdemes figyelni. Ha a csípés után csak fájdalom és duzzanat jelentkezik, szappanos vizes lemosás, a fullánk kihúzása és óvatos jegelés enyhíthet a tüneteken. Amennyiben a sérülés az arcot érte, gyerekről, idős emberről van szó, allergiás reakció lép fel, a duzzanat mérete az idő elteltével nemhogy csökken, de tovább nő, azonnal értesítsük a mentőket. A szúnyogok közül a hazánkba nemrég megérkező tigrisszúnyoggal érdemes vigyázni, hiszen csípésére a szokásosnál erősebb reakciót ad a szervezet, illetve rosszabb esetben – és ritkán, tegyük hozzá – megfertőződhetünk sárgalázzal vagy csonttörő lázzal is.