pestis járvány

A tudósok a londoni pestisjárványokban elhunytak és túlélők fogazatát vetették alá genetikai vizsgálatnak. 

A Pennsylvaniai Állami Egyetem kutatói arra voltak kíváncsiak, milyen hatásai vannak az emberiség egyik legpusztítóbb járványának a ma élő emberek egészségére. A pestist vették górcső alá, egészen újszerű módon. 

A fekete halál egykor mindenhova elért

Hosszú ideig gyógyíthatatlan betegség volt az egykor milliós áldozatot szedő bubópestis. A magyarul mirigyláznak vagy csomának nevezett bakteriális fertőzés neve a betegség lefolyására utal. Középkori források szerint a lázzal, orrvérzéssel, bizonytalan járással, leállíthatatlan halandzsázással, fényérzékenységgel és tudatzavarral járó betegségben szenvedők pár nap alatt szinte önkívületi állapotba estek. Voltak, akik a nyílt utcán tépték le a ruháikat magukról. Nyirokcsomóik megduzzadtak – becsomósodtak, erre utal a magyar elnevezés is –, kékes-feketés színűvé váltak. 

Az elszíneződött nyakú, meztelen, zavart elméjű betegek országokat tartottak rettegésben. 

A járvány rendkívül gyorsan terjedt, halálozási aránya 50-80 százalékos volt mindaddig, míg 1894-ben a Pasteur Intézet kutatója, Alexander Yersin nem azonosította a kórokozót. A járvány kitöréséhez több tényező együttes jelenléte volt szükséges, a baktériumok rezisztenciája, a higiénia elhanyagolása, és a köztes gazdák – elsősorban a vándorpatkányok és más rágcsálók, de akár kóbor kutyák és macskák – jelenléte. Magát a betegséget a köztes gazdákon élősködő bolhák okozták, melyek az embereket is megcsípték. Ha a betegség kialakult az emberi szervezetben, és az immunrendszer nem volt elég erős ahhoz, hogy legyőzze, vérmérgezést okozott. A fertőzés elleni küzdelem a sejtek halálával végződött, leállt a máj és a vese működése is, végül toxikus sokk alakul ki, amit a beteg nem élt túl. 

Mindig akadtak túlélők

Azon szerencsések, akik megfelelő higiénés körülmények között éltek, és immunrendszerük is kellően erős volt hozzá, átvészelték a megbetegedést. A pestis enyhe lefolyású változata, amely csupán lázzal és a nyirokcsomók duzzanatával jár, egész életre szóló védettséget adott a betegséggel szemben. 

A már említett kutatás hipotézise szerint a pestis még évszázadokkal később is hatással van az emberi száj egészségére, és potenciálisan hozzájárulhat egyes fogínybetegségek kialakulásához és közvetve a cukorbetegség tömegessé válásához egyaránt. A vizsgálatok 235, Nagy-Britannia területén i. e. 2200 és i. sz. 1853 között élt elhunyt ember fogainak genetikai elemzésén alapulnak. A történelem során a bubópestis ezt a területet kiemelten érintette, a nagy londoni járványok idején több százezer ember hunyt el a fertőzést követően. Volt, hogy London lakosságának a fele elpusztult egy-egy nagyobb járvány következtében. Az elhunyt emberek fogaiban közel ezer különféle baktériumot azonosítottak a vizsgálatok során, és kiderül az is, hogy a két legnagyobb járvány között is egészen más baktériumok éltek az emberi szájban. 

A fekete halál az emberiség egyik leggyilkosabb betegsége, a legnagyobb volumenű járvány 1347 és 1352 között pusztított Európában, Észak-Afrikában, a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában. Négy éve alatt 80–200 millió ember veszett oda világszerte. 

Az emberi szájban, orrban és garatban élő mikrobiom testünk második legnagyobb baktériumközössége a bélrendszer után. Az elmúlt közel 4000 év, és kiemelten a különböző korokban pestisben elhunyt emberek fogazatából kiderült, hogy a baktériumflóra összetétele nagy változáson ment keresztül, különösen a második, 1348-as nagy londoni pestisjárványt követően. 

Máig ható következménye van a pestisjárványoknak

A fogak elemzése során kiderült, hogy két különböző mikrobiális közösség volt leginkább jellemző az elmúlt évszázadok során a szájüregre. Ezek közül az egyik, az úgynevezett Methanobrevibacter nemzetség által dominált típus körülbelül 2200 évvel ezelőtt jelent meg, viszont az iparosodás időszaka során lassanként visszaszorult, majd 1853 körül teljesen el is eltűnt. A baktériumok másik nagy csoportját a sokkal ismertebb nevű, Streptococcus nemzetség dominálta, sokkal kevésbé volt változatos a baktérium-összetételét illetően, azonban nagy számban vannak-voltak jelen benne olyan baktériumtörzsek, melyek parodontális problémákat, azaz különféle fogínybetegségeket okozhatnak. A kutatók a pestisjárványokkal magyarázzák a változást. 

A pestis egykori áldozatainak DNS-elemzése a mai napig fennálló genetikai variációkra utal. Ezek befolyásolják a légúti fertőzésekre, a Covid–19-re, illetve az autoimmun betegségekre való fogékonyságot is, és úgy gondolják, ennek köszönhetjük – egyfajta kaszkádhatásként – a cukorbetegségre való hajlamot is.

A pestis lehetséges következménye nálunk népbetegség

Ugyan tanulmányukban többször is hangsúlyozzák, hogy pontos ok-okozati összefüggéseket egyelőre nem sikerült feltárniuk, és sokkal pontosabb vizsgálatokra lesz szükség majd a közeljövőben, azonban amennyiben a cukorbetegség és a pestisjárványok közötti összefüggés feltételezése helytállónak bizonyul, akkor a magyarok jelentős része érintett lehet.

A hazánkban egyre nagyobb tömegeket életét megnehezítő népbetegség közel másfél millió embert biztosan érint, s a diagnosztizált betegek mellett sokan vannak, akik még nem is tudják magukról, hogy diabéteszesek. A cukorbetegség ha nem is közvetlenül, de éppen annyira súlyos következményekkel jár, mint a pestis, ha nem fedezik fel időben és nem kezelik megfelelően, akár 10 évnyi élettől foszthatja meg az embert. 

Ha érdekel, miért is terjedhetett el annyiszor a pestis, és miként éltek az emberek a középkorban, ezt a cikkünket ajánljuk.