Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A könyvek legnagyobb konkurense évek óta a televízió mellett az internet, azon belül is a közösségi média. A digitalizáció, valamint a szabadidő eltöltésének újabb és újabb lehetőségei miatt nemcsak kevesebbet, de máshogyan is olvasunk, mint régen. Sőt, nemcsak szokásaink változtak meg, de az olvasás jelentősége is átalakult.
Míg korábban a pihenés, a kikapcsolódás fontos része volt az elmélyült olvasás, ma már más, élményszerűbb, mozgalmasabb szórakozási lehetőségeket választunk. A könyvolvasás lassú tevékenység, abba bele kell engednie magát az embernek, bele kell helyezkednünk a történetbe, és megeshet, hogy tíz oldalon keresztül semmi rendkívüli nem történik a főhőssel. Ezzel szemben a képernyőn vagy a telefon kijelzőjén percek, sőt másodpercek alatt rengeteg inger ér bennünket. Az eseménydús, gyorsan változó elektronikus tartalmak miatt lényegesen csökkent a koncentrációs képességünk. Ám egy regény főhősének jellemét vagy a környezet leírását nehéz két tőmondatban kifejteni, mindez tartós figyelmet igényel. Ez főként a fiataloknak okoz nehézséget – mondja dr. Törőcsik Mária trendkutató, a Pécsi Tudományegyetem tanára.
Érték, és nem időrabló
A trendkutató szerint éppen ezért nem véletlen, hogy a mostani olvasók nagy része a 40 és 65 éves korosztályhoz tartozik. Közülük is a fővárosban élő, felsőfokú végzettséggel rendelkezők vesznek gyakrabban könyvet vagy újságot a kezükbe, sokuk a szépirodalom mellett a szakirodalmat is előnyben részesíti.
A számok is azt bizonyítják, hogy nemcsak kevesen, de kevesebbet is olvasunk, mint évekkel ezelőtt. Míg 2016-ban átlagosan 14 könyvet olvastak évente a magyarok, 2019-ben már csak 11,8-at. A felmérések szerint az olvasók 20-30 százaléka használ valamilyen digitális eszközt az olvasáshoz. Ők leginkább fiatal, diplomás, fővárosi férfiak.
Ma már az utcákon, a kávézók teraszán újságolvasók helyett telefonjukat böngésző embereket látunk.
Az elektronikusan elérhető tartalmak a nyomtatott médiapiacot is jelentősen átalakították. A napisajtó kiadványainak példányszáma óriásit esett, a digitalizációt csak a minőségi tartalmat előállító magazinok voltak képesek túlélni.
Tovább csorbította az olvasás és a könyv népszerűségét, hogy míg évtizedekkel ezelőtt pár száz vagy ezer forintért is hozzá lehetett jutni a kötetekhez, ma már akár öt-hatezer forintot is fizetnünk kell értük. De elsősorban nem árérzékenységünk szabta át az olvasási szokásainkat, hanem felgyorsult életünk.
Ehhez a könyv már túlságosan ráérős, sokszor azt érezhetjük, túl sok időt vesz el az életünkből, ha pedig olvasás közben nem tudunk ellazulni, mert azon gondolkodunk, hogy mi minden mást kellene még elintéznünk, a könyvre már nem értékként, hanem időrablóként tekintünk.
„Az elgondolkodtató, elmélyülést igénylő, komplex szövegek mellőzése, a hírportálok leegyszerűsített, sokszor felszínes megfogalmazása és az egyre többször infografikákkal illusztrált tartalmak miatt szűkült a szókincsünk, a kifejezőképességünk, nehézséget okoz az értő szövegolvasás, nem beszélve arról, hogy a kicsontozott írások egyáltalán nem ösztönöznek kreativitásra, belső képalkotásra” – figyelmeztet dr. Törőcsik Mária, aki szerint az olvasási szokások megváltozása visszafordíthatatlan, de jó hír, hogy lassítható.
Például azzal, ha ajándékozásnál értéknek tekintjük a könyvet, ha a gyerekeknek mesét olvassunk akkor is, amikor már ismerik a betűket, de a könyvhöz kötődést azzal is erősíthetjük, ha ifjúsági regényeket adunk a kezükbe.
Az olvasásra nevelést illetően is igaz, hogy a jó példa ragadós. Ha a gyerek azt látja, hogy a szülők szabadidejükben, vagy akár a hétköznapokon is szívesen olvasnak, nagyobb esély van arra, hogy unaloműzésképpen vagy kíváncsiságból ő is gyakrabban választ magának a könyvespolcról olvasnivalót.
Az olvasás bárhol lehetséges
Szabados Ágnes, az egyik kereskedelmi csatorna híradós műsorvezetője sok elfoglaltsága ellenére is minden lehetőséget megragad a könyvbújásra. Már korán reggel olvasással indítja a napot, képes emiatt akár fél órával előbb felkelni. Ha csak egy oldalt, de lefekvés előtt is olvas. Ezt a szokást édesapjától „örökölte”. Ha nagyon magával ragadja egy történet, még ebéd vagy hajszárítás közben is ott van vele az éppen aktuális kedvence. Könyv nélkül ki sem teszi a lábát az utcára, mert bármikor adódhat ideje az olvasásra. A postán sorban állás közben, vagy ha beszorul a liftbe, de előfordult már az is, hogy egy színházi előadás második felét inkább a kávézóban töltötte, mert a regénye izgalmasabb volt, mint a darab.
Kereshetnék kifogásokat, hogy miért nincs időm a könyvekre, ehelyett megtanultam, hogyan tudok akár öt-tíz perc alatt is élvezettel olvasni. Ehhez is hozzá lehet szokni, és már szinte rosszul érzem magam, ha egy napom olvasás nélkül telik el” – mondja Szabados Ági.
Ági azt mondja, ahogy a könyvek iránti rajongás, úgy az olvasás népszerűsítése is észrevétlenül kúszott be az életébe. Ma már missziójának tekinti, hogy másokkal is megszerettesse a könyveket. Hat évvel ezelőtt az egyik közösségi portálon létrehozta a Nincs időm olvasni kihívás (NIOK) elnevezésű csoportot, ahol rendszeresen közkincsé teszi olvasmányélményeit, emellett könyveket és olvasási módszereket ajánl. Ági örül annak, hogy épp egy olyan magányos tevékenység, mint az olvasás, képes összekovácsolni egy több tízezres közösséget, ahol még az olvasói ízlés formálására is van lehetősége.
Nyugodtan tegyük félre, ami nem tetszik
A tapasztalatok szerint általában százoldalnyi bizalmat szavazunk egy könyvnek. Ha ezek után sem köt le bennünket az olvasnivaló, nyugodtan tegyük félre. Emiatt ne legyen lelkiismeret-furdalásunk, mert nem biztos, hogy a könyvvel vagy velünk van a baj. Nagyon sok könyv közül válogathatunk, a szabadidőnk pedig kevés, ezért olyan olvasnivalót kell választanunk, amit akár órákon át is szívesen olvasnánk. Ha szenvedés átrágni magunkat egy történeten, lehet, hogy a nyomasztó élmény miatt hosszú ideig nem veszünk majd könyvet a kezünkbe. Ezért fontos, hogy le merjük tenni azt, ami nem tetszik. Ha mégis lelkiismeret-furdalásunk lenne emiatt, nyugtasson meg bennünket az a tudat, hogy talán egyszer eljön az az idő, az az élethelyzet, az a hangulat, amikor ránk talál a kötet.
