vízbe fulladás szülő gyerek

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint „a fulladás az a folyamat, amikor légzési károsodást tapasztalunk a folyadékba való elmerülésből/merítésből”.

Ezt az egyszerű meghatározást a 2002-es Amszterdamban tartott Vízbe fulladási Világkongresszuson fogadták el. Korábban a vízbe fulladás egyes definíciói és besorolásai nem feltétlenül voltak jól meghatározva, és jelentésüket a különböző országok és egészségügyi szervezetek többféleképpen értelmezték.

Míg egyesek még mindig megpróbálják kategóriákba sorolni a fulladásos eseményeket (például nedves vagy száraz, elsődleges vagy másodlagos, végzetes vagy nem halálos kimenetelű), ezek a kifejezések vagy nem megfelelően írják le a páciens helyzetét, vagy a lehetséges eredményt nem jól definiálják.

Fulladási statisztikák

A vízbe fulladás a harmadik leggyakoribb baleseti halálok világszerte, az összes sérüléssel összefüggő haláleset 7 százalékáért felelős. A WHO szerint évente több mint 236 000 ember hal meg fulladás következtében. És a szám évről évre emelkedik. A világ összes vízbe fulladásának csaknem fele Kínában és Indiában történik. A fulladás okozta halálozási arány nem tükrözi a fulladásos folyamatot túlélők agysérülése miatti lehetséges rokkantságot. Hogy ez mennyire veszélyesen csöndes és láthatatlan jelenség, a számok is mutatják:

Mi történik a vízbe fulladáskor?

A fulladás általában csendes, néma cselekedet. Az áldozatok általában nem csapkodnak. Ehelyett jelentős energiát fordítanak arra, hogy a fejüket a víz felett tartsák, és túl fáradtak ahhoz, hogy segítségért kiáltsanak. Sőt, ha a víz érintkezik a hangszálakkal, azok görcsbe állhatnak, és megakadályozzák, hogy az áldozat segítségért kiabáljon. 

Az oxigénhiány miatt leáll az aerob anyagcsere, és a szervezet acidotikussá válik. Ha nem korrigálják gyorsan, az oxigénhiány túl sok savval kombinálva problémákat okozhat a szívben és az agyban is. A test funkcióinak csökkenésével a gége ellazulása lép fel, ez okozza, hogy a víz a tüdőbe jut. A fulladásos áldozatok közel 20 százalékának azonban tartós gégegörcse van, és nem szívnak vizet, ezt nevezték korábban „száraz” fulladásnak.

Legnagyobb szülői hiedelmek

„Az én gyerekemmel ez nem történhet meg” – sajnos ez nem igaz. A fulladásnak két csúcskora van: a 4 évnél fiatalabb gyermekekés a 15 és 25 év közötti fiatal felnőttek. Az 1 évesnél fiatalabb csecsemők leggyakrabban fürdőkádba fulladnak. Az 5 évnél fiatalabb gyermekek leggyakrabban lakossági uszodákban fulladnak meg. A fiatal felnőtteknél pedig a nagyobb víztömegek – folyók és tavak – a legveszélyesebbek. 

De a vízben előforduló egészségügyi vészhelyzetek szintén fulladáshoz vezethetnek. Ilyenek lehetnek többek között görcsrohamok, a szívroham, a hirtelen szívhalál és hipoglikémia, ez az alacsony vércukorszint a cukorbetegeknél. A fuldokló, ha nem kap segítséget, mindössze 20–60 másodpercig tud a felszínen küzdeni, mielőtt elmerül. Így nincs idő várni.

A vízbe fulladások többsége ugyanakkor megelőzhető, és már egyszerű lépésekkel is elősegíthetjük a vízbiztonságot. A legfontosabb, hogy tanuljon meg úszni a gyerek, de még ekkor sem lehetünk maradéktalanul biztosak abban, hogy nem történik baj. Lásd a folyókban történő tragédiákat, ahol az örvényeknek, a sodrásnak és a hirtelen mélyülésnek kiszámíthatatlan következményei lehetnek. Mindig legyen felnőtt a közelben, aki nemcsak jelen van, de figyel is a gyerekekre. 

Különösen fontos, hogy minden olyan személyt, aki fulladás áldozata lett, még akkor is, ha időben kimentették, és túlélte, látnia kell egy egészségügyi szakembernek. Néha olyan fontos információk kerülnek napvilágra, amelyek alapján megállapítható egy mögöttes egészségügyi állapot, és megakadályozható, hogy valamilyen szövődmény alakuljon ki.