világ veszélyes gyerek

Nehéz eldönteni, hogy mivel teszünk jót a gyerekeinknek: ha már kiskortól kezdve felkészítjük őket a világ igazságtalanságára és a benne rejlő veszélyekre; vagy ha megtanítjuk őket arra, hogy mindig van, akire számíthatnak, akár a legnagyobb bajban is minden jóra fordulhat a végén, hiszen az emberek alapvetően jók. Mindannyiunk életében voltak nagy csalódások, megingott az emberekbe vetett hitünk, és természetes, hogy azt szeretnénk, a gyerekeinknek jobb élete legyen, ne essenek bele ugyanazokba a csapdákba, mint mi. Ugyanakkor, talán nem túl nagy baklövés azt sem mondani, hogy a legtöbbünknek legalább egyszer életünk során egy kedves ismerős, idegen, rokon vagy barát olyan szívességet tett, amely könnyebbé tette a nehéz helyzetet, amelynek éppen kapálózva próbáltunk a felszínén maradni: nem ugyanolyan nagy tanulság ez is az életről? Egy 2021-es kutatás megtalálta a választ arra, mit érdemes tanítanunk gyermekeinknek a világról.

A világképek hálójában – Te hogy látod a világot? 

Mindannyiunkban él egy ösztönös világkép, amely minden döntésünket és helyzetértelmezésünket átszövi. Hiába vagyunk sokan sokfélék, mégis úgy tűnik, hogy viszonylag kevés mintába tudjuk beleszuszakolni a körülöttünk és velünk történő eseményeket, ugyanis mindössze 24 ösztönös világképet voltunk képesek megalkotni a kutatások szerint, hiába vagyunk többmilliárdnyian. Jeremy Clifton, a kutatás vezetője és a Pennsylvaniai Egyetem egyik vezető kutatója azonban három fő kategóriára tudta bontani a 24 világképet, ezekbe a kategóriákba mindegyiket be lehet sorolni. A három kategória egy-egy állítást tesz a világról, amellyel vagy egyetértenek az emberek, vagy az ellentettjét vallják, tehát ha úgy vesszük, akár három skálának is vehetjük a kategóriákat:

1. A világ egy biztonságos hely (a veszélyessel ellentétben). Ez határozza meg, hogy ki mit gondol, a világ mennyi fenyegetést tartogat számunkra.
2. A világ egy csábító hely (az unalmassal ellentétben). Ez határozza meg, hogy ki mennyire hajlandó aktívan részt venni a világban, tehát hogy azzal foglalkozunk-e, ami érdekel, és amit szépnek, értelmesnek tartunk, vagy sem.
3. A világ egy élő, eleven hely (a mechanikussal ellentétben). Ez határozza meg, hogy ki mennyire látja a világot egy olyan helynek, amelyben a dolgok azért történnek meg, mert megdolgoztunk értük, és hogy a világnak szüksége van-e a segítségünkre, közbeavatkozásunkra. 

A biztonságos vagy a veszélyes világba vetett hit vezet nagyobb sikerhez?

Clifton és társai azt vizsgálták meg, hogy a három világkép kategóriája mennyire befolyásolja azt, hogy az emberek sikeresek legyenek a munkában, hogy elégedettek legyenek a munkájukkal és az életükkel kapcsolatban, hogy képesek-e kibontakozni, és hogy milyen eséllyel válnak depresszióssá. A kutatásból az derült ki, hogy foglalkozástól függetlenül azok, 

Akik a világot egy rettenetes helynek hiszik, őszintén annak is látják. A helyzet fonák oldala, hogy meggyőződésükkel ellentétben nem védi meg őket cinikus hozzáállásuk attól, hogy csalódjanak, hogy veszélybe kerüljenek, de még a munkájukat sem végzik emiatt hatékonyabban, és a világ problémáinak megoldásáért sem dobban hevesebben a szívük emiatt. Sőt, tanulmányok azt mutatták, hogy a veszélyes helyzeteket túlreagálják, és abban is fenyegetést látnak, ahol valójában semmi ilyesmi sincsen.

Miért ne ítéljük meg azokat, akik számára a világ egy rossz hely?

Ugyan erre nem tért ki Clifton és csapatának kutatása, de mielőtt még az első követ dobnánk azokra, akik számára a világ veszélyes helynek tűnik, és rossz szülőnek bélyegeznénk meg őket, amiért ezt tanítják a gyereküknek, álljunk meg egy pillanatra gondolkodni. Nem biztos, hogy minden negatív világképpel rendelkező emberre igaz, azonban gyakran megesik, hogy azok, akik túlreagálják a stresszes helyzeteket, nem dölyfösségből teszik, hanem a tudatalattijuk így próbálja megüzenni nekik, hogy valamilyen feldolgozatlan dolog van az életükben, amellyel foglalkozniuk kéne. Továbbá, arról is készültek kutatások, hogy a traumatúlélők biztonságos világba vetett hitét könnyen felforgathatják az átélt szörnyűségek és azok fantomujjai, amelyek még mindig szorongathatják őket, hiába vannak már biztonságban. Tehát megeshet, hogy, még ha a mi életünk éppenséggel traumamentesen is telt, a másikkal történt olyasmi korábban, amely hatására nem megy olyan egyszerűen számára a bizalom megszavazása.

Persze, mindenképp érdemes foglalkozni azzal, ha valaki borzalmas helynek látja a világot, és ha van rá lehetősége, ezt egy terapeuta vezetésével tenné meg. A gyerekek a szülők mintájából tanulnak nagyrészt, így ha a szülő gyógyítja magát, az a gyermek számára is kedvező hatással lesz. Hogy sikeresebb és boldogabb lehessen gyermekünk, próbáljuk meg arra tanítani, hogy a világ egy biztonságos hely, ahol az akadályokat meg lehet ugrani, például alkalomadtán hagyjuk egy olyan személy felügyeletére, akiben mi magunk is képesek vagyunk megbízni.