Korábban a Dívány szerkesztősége is szemügyre vette a belgyógyászból lett tévés, majd pszichológus nemrég megjelent könyvét. Legutóbb a szeretői viszonyokat vettük górcső alá Várkonyi Andrea perspektívájából, ezúttal pedig megnézzük, mit gondol a szülőségről egy olyan nő, akinek egyébként papírja is volt arról, hogy nem lehet gyermeke, és, bár első házasságában nem sikerült teherbe esnie, később máshogy alakult az élete. Várkonyi Andrea lánya, Nóra jelenleg tizennégy éves.
A volt televíziós, és Mészáros Lőrinc jelenlegi felesége könyvében a szülőség témakörében is megosztja gondolatait az érdeklődőkkel. Ezúttal ezekből szemezgetett a Dívány szerkesztősége.
- „Egyébként érzékeny receptorok kellenek ahhoz, hogy észre vedd a pillanatot, amikor a gyerek fogékony a tanításra. Éppen ezért, azt vallom, főleg, így kamaszkorban, hogy amikor a lányomnak szüksége van rám, akkor azonnal ott vagyok. Dobok félre mindent, nem veszek föl telefont, semmit, amikor végre bejelenti, hogy anya, most beszélgethetnékem van. Ha van, akkor most beszélgessünk.”
- „Bár valahol vicces, hogy kamaszgyerek szüleiként ha a nagyságos kisasszonynak, vagy úrfinak van kedve beszélni, ha méltóztatik fogadni bennünket, akkor mi azonnal ugrunk. Hogy hálásak lehetünk, amíg hajlandó a társaságunkban utazni, és nem érzi a világ legnagyobb kitolásának, ha a tengerparton a pálmafa alatt velünk kell üldögélnie.″
- „Ettől neki még kamasznak kell lennie, és meg kell élnie a kamaszkorát, amikor újra és újra egymásnak feszülünk. Mondtam is neki a múltkor, hogy valószínűleg valamelyikünk nem fogja túlélni ezt az időszakot, vagy te, mert agyonütlek, vagy én, mert eret vágok magamon. Bizonyos kereteket meg kell szabni, azt mondom, figyelj, ez a stílus nem fér bele!″
- „Milyen anya vagyok én, hogy lepattintom a gyereket? A nagy magyar anya az legalább hat évig otthon van vele, a nagy magyar anya, ha tehetné, még oviba sem vinné, nemhogy bölcsibe! Hogy felelek meg én a nagykönyvben előírt társadalmi normáknak? Meg fognak kövezni! Hát nem elég, ha egy ország látja, időnként ott ülök a tévében, és megállapítják, hogy nahát, ez a rohadék dolgozik a gyerek mellett! Az a szegény gyerek meg szenved!″
- „Nálunk, ha anyaként dolgozol, akkor semmirekellő vagy, mert bébiszitter neveli a gyereket. Ha meg nem dolgozol, akkor az a baj, mert biztos eltartanak. Szóval bármit csinálsz, sehogyan sem tudsz jó lenni.″
- „Közben azért azóta is rendszeresen visszatérő kérdésként jelentkezik nálam, hogy rossz anya vagyok-e. De talán mégsem, mert voltak beszélgetéseink, amelyek alapján úgy ítélem, bizalommal viszonyul hozzám. Ennek ellenére azt gondolom, ez egy élethosszig tartó projekt.″
(Dr. Várkonyi Andrea könyve, az És ezt lehet? – Jogod van jól lenni című könyve a Jaffa kiadó gondozásában jelent meg.)
