Bojtor Gáborné általános iskolai intézményvezető helyettes, gyakorló pedagógus, a kisiskolás korosztály jó ismerője arra hívja fel a szülők figyelmét, hogy gyorsan változó világunkban változnak a szülők is. Más nevelési módszerek jönnek divatba, melyek által változnak a gyerekek is – sokszor a túlterhelt szülők rohanó ritmusába kényszerülnek óhatatlanul.
Túlterhelt gyerekek
„Egy átlagos család életét tekintve – jó esetben egy teljes családról beszélünk, ahol mindkét szülő dolgozik, hogy a megélhetésük biztosított legyen – sajnos megfigyelhető, hogy gyermekek és szüleik egyaránt túlterheltek.
Szintén a társadalmi változások idézték elő, hogy a családalapítás kitolódott, így sok helyen sajnos a nagymamák sem tudnak már besegíteni.
A felnőttek napi 8-10 óra munka után rohannak a gyerekért az iskolába, utána haza, egy kis tanulás, tévézés, vacsora, és vége a napnak. Kevés idő jut a meghitt beszélgetésekre, a közös társasjátékra, egymásra. Aztán hétvégén igyekeznek mindent pótolni, gyakran túlprogramozni magukat. Így állandó felpörgetett rohanásban vannak a gyerekek is. A sok program felboríthatja életritmusukat” – vélekedik a szakértő.
Pedig pont ez az, ami a legfontosabb lenne a gyerekek életében: a kiszámíthatóság, a rendszeresség, a biztonság. Mégis, gyakran ez hiányzik a családok és a gyerekek életéből.
„Mondhatnám, a mai gyerekek nem tudnak unatkozni, kivárni, csak úgy lenni” – mondta el Bojtor Gáborné a Díványnak.
Elvárások és teljesítménykényszer
Az intézményvezető-helyettestől megtudjuk, hogy pedagógusként, alsós tanítóként azt látja: a gyerekek fokozottan túlterheltek.
„Számukra megterhelő a teljesítménycentrikusság, amire még pszichés terhelés is rakódik. A pici gyerek meg akar felelni a szülői elvárásoknak a tanulás terén is.
Gyakran előfordul, hogy már első osztályba úgy érkezik a kisgyerek, hogy kinézték neki a számára, vagyis szüleinek megfelelő gimnáziumot, sőt, találkozunk olyan szülővel is, aki már egy adott egyetemet is megnevez kitűzött célként.
Nyilvánvalóan látszik, mekkora nyomás nehezedik egy ilyen kijelentéssel egy hatévesre. Természetesen megértem a szülők aggodalmát, elfogadom, hogy gyermeküknek a legjobbat akarják, de a felkészüléssel a kötetlen játékra, mozgásra fordított értékes időt veszik el gyermeküktől, ami ebben az életkorban a legfontosabb lenne az egészséges fejlődés szempontjából” – mondja az Intézményvezető-helyettes.
Eredménycentrikus szülők – a legjobb szándékkal
„Amikor a tanulónak a napi 4-5 tanítási óra után még egyszer ennyit kell folyamatosan figyelni, utasításokat végrehajtani az éppen aktuális különórán, legyen az sport, zene, tánc, hangszer, sakk, vagy angol, akkor megkérdőjelezhető, hogy valóban a gyerek szeretné-e ezt” – fogalmazódik meg a kérdés az általános iskolásokat és jót akaró szüleiket figyelő pedagógusban.
„Első osztályban azt szoktam javasolni a szülőknek, hogy ne járjon a gyerek külön foglalkozásra. Szokja meg az iskolát, ismerje meg a közösséget, az iskolai szokásokat, fedezze fel a közösséghez tartozás, közös játék örömét. Van olyan szülő, aki ezt elfogadja, van, aki nem.
Érdemes azon is elgondolkodni, hogy helyénvaló- e, hogy a tanuló csak ötös osztályzatot vihet haza. Ha például sírva fakad a négyes érdemjegy láttán, akkor felmerül a kérdés: Miért is?”
Az első osztályos gyerekek megterhelő tanulási folyamaton mennek keresztül, nagy bennük a megfelelési vágy. Elfáradnak a nap végére, hiszen rengeteg információt kell befogadniuk és feldolgozniuk.
„Tanítási szünetek előtt érzékelhető, hogy a gyerekek nehezebben koncentrálnak, türelmetlenebbé válnak, gyakrabban fordulnak elő konfliktusok a közösségben. A pszichés terheltség szerencsés esetben feltűnik a szülőnek, de előfordul, hogy a pedagógusnak kell erre rávilágítani” – hívja fel a szülők figyelmét Bojtor Gáborné tapasztalatait megosztva.
Hogyan tudja ebben segíteni az iskola és a pedagógus a szülőt?
„Az általános iskolában teljesíthető a tananyag minimális házi feladat hozzáadásával is. Amikor a lecke azért nincs kész, mert a gyerek este kilenc órakor ért haza a különóráról, akkor nincs egyensúly a teherbírás és az elvárások között” – figyelmeztet a tanító. „Ez pedig baj. Egészséges terhelés kell a gyereknek. Jó, ha jár sportolni, tanul hangszeren, de mindent mértékkel!”
A gyerek napja nagyobb részét az iskolában tölti. Éppen ezért nagyon fontosnak tartja a szakember, hogy a szülő és pedagógus együttműködő, bizalmi kapcsolatot tudjon kialakítani egymással. A tanítók látják a gyerek egész napos tevékenységét, ők érzékelik leginkább, ha a gyerekre túl nagy nyomás nehezedik, ezért érdemes figyelni jelzéseikre.
Ha túl nagy a rohanás: ezek az árulkodó jelek
„Ha a gyerek mindig fáradt, rosszkedvű vagy túlzottan energikus, ingerlékeny, el kell gondolkodni azon, hogy nem várunk- e tőle túl sokat. Gondoljuk át egy hat-hét éves kisgyerek napját, akinek nincs még kialakult időérzéke: általában napi tevékenységekhez köti az idő múlását. Gyakran megkapja szüleitől reggel az instrukciót: ki jön érte, mikor, hova kell mennie, hánykor kezdődik a szolfézsóra és a többi… Egy kisgyerek attól lesz kiegyensúlyozott, ha vannak biztos pontok az életében. Azonos időben ebédel, utána tudja, hogy mese következik, majd udvari játék, uzsonna, és mindig pontban négy órakor hazaviszik. Ehhez képest előfordul, hogy azt sem tudja, aznap éppen ki jön érte, hány órára kell felöltözve készen állnia az indulásra. Folyamatos bizonytalanságban van, frusztrált ettől a helyzettől” – sorolja a nehézségeket Bojtor Gáborné.
Végezetül így összegzi megfigyeléseiből fakadó tanácsait a pedagógus: „A szülők azzal tudják segíteni gyermeküket, ha kialakítanak egy rendszert a család életében, ahol a gyerek szeretetben, biztonságban nevelkedhet. Vannak szabályok és megfelelő elvárások, de lehet hibázni, tévedni. Az iskola pedig együttműködve a szülővel közös feladatának tekinti a kisgyerekek egészséges fejlődését.”
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
