téli szünet 1980-as

A 2023-as év „a melegrekordok megdöntésének éve” szomorú cím jogos várományosa is lehet, az első rekorddöntés nem váratott ugyanis sokat magára, rögtön január 1-jén be is következett. Ekkor Sellyén 18,9 Celsius-fokot mértek. Pedig sokunknak homályos emlékei még talán vannak olyan telekről is, amikor akár hóesésben is részünk lehetett, mint amilyen a legendás 1987-es havazás, amikor néhány nap leforgása alatt fél méternél is magasabb hótakaró borult az országra, ami a mínusz 20 Celsius-fokos hőmérsékleti viszonyok mellett nem is volt olyan tiszavirág-életű, mint azok a bátortalan havaseső-cseppecskék, amiket mostanában látni.

 

Űrhajóssapka

Na, ezekben az időkben, még volt létjogosultsága a vasfüggönyön innen mindenhol uniformizált, úgynevezett űrhajóssapkának. A nyakig leérő, sálat is helyettesítő ruhadarab szigorúan ellentétes volt mindennemű frizurával. Ezen a bebújós, vastag, kötött sapkakreáció kerek nyílásán úgy tekintettek ki az egyforma pogácsaképűre keretezett fejű kis lurkók, mint űrhajós az űrjárgány kerekded ablakán. Hogy, hogy nem, a legelterjedtebb színösszeállítása a domináns piros mellett néha felbukkanó kék, esetleg fehér árnyalatok voltak. „Csempésszünk már némi bohókás vidámságot a gyermek űrhajósok ötéves tervébe!”, gondolhatták a formatervezők (?), amikor fejbúbból kiindulva, satnya lófarokra emlékeztető, soványka bojtban végződő „díszt” kapott a kiegészítő. Egy jól megtermett, kövérkés pomponnak sajnos nyomába sem ért ez a fonallógattyú, mégis, amikor leszakadt, megmagyarázhatatlan hiányérzetet, mondhatnánk, űrt hagyott maga után.

Overall

Ha előkerült a pincéből a faszánkó, és lehetett menni vidáman csúszkálni vagy hógolyózni, azaz csupa olyan tevékenységet űzni, amit a mi gyerekeink ezen az éghajlati övön sajnos nem valószínű, hogy megtapasztalnak már, akkor nem lehetett beérni az űrhajóssapka melegével. Ekkor előkerültek a tetőtől talpig bebugyoláló, szkafander jellegű, enyhén pufis kezeslábasok, extrán hosszú cipzárral a közepén, és vidámnak szánt színes kis betétekkel válltájékon. Az uniszex ruhadarab egészen addig nagyon praktikusnak bizonyult, amíg csak az volt a cél, hogy deréknál ne folyjon be a hólé, vagy ne tűrődjön ki a trikó. Amikor viszont már fedett helyiségbe tévedtünk vele, vagy netán mosdóba szólított a kényszer, rögtön nem bizonyult annyira átgondoltnak a dizájn.

Bordázott pamutharisnya és norvég mintás pulóver

Az overall egyik nagy erénye volt, hogy nadrágról sem kellett feltétlenül gondoskodni alá, bár úgy a pufi, enyhén steppelt orkánanyag, selyembéléssel nem volt nagyon kellemes viselet. Ezért legtöbbünk szülei meghozták azt a nehéz döntést, hogy alá ránk adnak egy bordázott szövésű, vastag pamutharisnyát, ami mindenkinek egységesen rongybabalábakat kölcsönzött, de védett a hidegtől. Ugyanakkor, 

Mintha ezer hangya futkorászott volna az ember lábán. 

Mindehhez felsőnek pedig egy szintén vastag kötésű, norvég mintás, természetesen jellemzően piros színű pulóver volt az igazán stílusazonos. A norvég minta szövése a pulcsi belső oldalán kusza fonalerdőt rajzolt ki. 

Kabátba madzagolt kesztyű

Gyermekként igazi agyrém volt. Ma szülőként már sokkal elgondolkodtatóbb találmány a madzaggal összekötött, kabát ujjába így rögzített, leggyakrabban egyujjas kesztyű. A szocialista lelemény és a tervgazdaság kombinációja efféle csodákra volt képes, de nem is kóvályogtak a lakásban még nyáron is a fél pár, elherdált kesztyűfattyak. A titok abban állt, hogy a madzag finoman átvezetődött a kabát akasztóján, így (a szülők szerint) kicsit sem volt zavaró a kabát belsejébe rögtönzött szerkezet.

Gumicsizma

A tetőtől talpig szóló nosztalgiázásból nem maradhat ki a lábbeli sem, és hát, van is mire emlékeznünk e téren is. A kék vagy sárga gumicsizma felső korca több centiméter szélességben világos színű textília volt, elöl pedig kis zsinór figyelmeztette viselőjét, hogy a szárát akár még szűkítheti is. Akkor végképp nagyon furán nézett már ki, de az éppen függőlegesen szálló hópihék ellen bizonyára hatékony védelmet nyújthatott.