szétválasztott egypetéjű ikrek hasonló személyiség

A „nature vs. nurture”, azaz a kérdéskör, hogy vajon a természet vagy a nevelés van-e nagyobb hatással az emberek személyiségére, régi, de nem kevésbé fontos vita. Ugyan régen eldöntendő kérdésként álltak hozzá, mára már enyhült az éles elválasztás – a tudomány szerint mindkettő befolyásolja a kialakuló személyiséget –, és egyre inkább áthelyeződött a hangsúly arra, hogy melyik lehet vajon a dominánsabb a kettő közül. Egy újabb kutatás talán segíthet elmozdítani a mérleg nyelvét az egyik irányba: egy olyan egypetéjű ikerpár személyiségét vetették össze, akik 45 év után találkoztak először. Különlegességük, hogy az egyiküket Amerikában, a másikukat pedig egy az ottanitól nagyban eltérő kultúrában, Dél-Koreában nevelték fel.

A szétválasztott egypetéjű ikrek története

Az ikerpár 1976-ban, mindössze 2 évesen veszítette el egymást 45 évre, amikor a nagymamájukkal egy dél-koreai piacon jártak. Valahol a tömegben az egyikük leszakadt a családtól, akit utána plakátok és tévébejelentés segítségével próbáltak felkutatni, mindhiába. A lányt ugyanis egy távoli kórházba szállították a piacról kanyaróval diagnosztizálva, ahol egyedül tekergett. Hamar örökbe fogadó családra talált, akik azonban Amerikában éltek, így egy másik kontinensre került testvérétől. Az ikreknek körülbelül 45 évvel később sikerült újra felvenniük egymással a kapcsolatot, amikor az amerikai iker egy DNS-vizsgálaton alapuló dél-koreai programba jelentkezett, amely elveszett családtagok felkutatását és újraegyesítését vállalta. Az ikrek egymásra találásából pedig érdekes esettanulmány kerekedett.

Ugyanolyan gének, eltérő környezet – Hogyan alakult a személyiségük?

Izgalmas kutatásra adott lehetőséget az ikrek története, hiszen életük majdnem egészét teljesen más kulturális közegben élték le, így nagyszerű alannyá váltak a természet vagy nevelés kérdéskör boncolgatására. Két különböző ember interjúvolta meg az ikerpárt, az egyiküket Amerikában, a másikukat Dél-Koreában kérdezték ki alaposan. Megvizsgálták az élettörténetüket, a családi környezetüket, különböző módszerekkel megmérték az intelligenciájukat, felmérték a személyiségüket, a mentális egészségüket, a munkamegelégedettségüket és a fizikai egészségüket is. 

Hiába nőttek fel egészen más kultúrkörben és családban, mégis megdöbbentő hasonlóságokra derült fény kettejük személyiségét illetően. Mindketten keményen dolgoztak, munkafókuszúak, rendszerezőek voltak, akik élvezték a sportot, és törekedtek az eredményességre. Hasonló genetikájuknak köszönhetően közel azonos magasságuk, testsúlyuk lett, mindketten diabéteszesekké váltak, és tinédzserkorukban mindkettejük petefészkéből tumort kellett kiműteni.

Érdekes különbség volt közöttük, hogy az amerikai iker az egyént autonóm lényként szemlélte, és az egy csoporthoz tartozó egyéneket egyenlő státuszúként értelmezte. Ezzel szemben a dél-koreai iker az egyént a csapat részeként szemlélte, és elfogadta, hogy a csoporton belül hierarchia és ezáltal egyenlőtlenség legyen. Ez az eredmény nagy valószínűséggel a különböző kulturális háttérnek köszönhető, ugyanis amíg az Amerikai Egyesült Államok individualista kultúrának számít, ahol az egyénnek csak saját magáról és a közvetlen hozzátartozóiról kell gondoskodnia, Dél-Korea kollektivista kultúra, ahol a csoport viseli gondját az egyénnek az egyén megkérdőjelezhetetlen hűségéért cserébe. 

Továbbá az IQ-szintjükben 16 pontnyi eltérést mértek a dél-koreai iker javára, bár a teljes képhez hozzátartozik, hogy az amerikai iker három agyrázkódást is elszenvedett felnőtt évei alatt, a legutóbbit 2018-ban, amely érzelmi változásokat eredményezett nála, illetve egy kevés kognitív romlást is. Nagyobb különbséget ezeken kívül a nevelő családjukban találtak a felmérést végzők: a dél-koreai család összetartóbbnak bizonyult, akik támogatták lányuk egyéni fejlődését, míg az amerikai család szigorúbb és vallásosabb volt, és több konfliktus fordult elő közöttük.

Egypetéjűiker-kutatások

Az egypetéjű ikerpárok mindig is izgatták az emberek fantáziáját, hiszen ritka jelenségnek számítanak. Egy 1990-ben publikált tanulmány több mint 100 olyan egypetéjű ikerpárt vizsgált meg, akiket korán elválasztottak egymástól, és formatív éveiket külön töltötték, majd felnőttként találtak egymásra újból. Azt találták, hogy ugyanakkora eséllyel váltak hasonló személyiségűvé, érdeklődésűvé és hozzáállásúvá a szétválasztott ikerpárok, mint az együtt felnövekvők. Ebből arra következtettek, hogy az ikerpárok közötti hasonlóságok a géneknek köszönhetőek, nem a környezetüknek. 

Az 1990-es tanulmány legérdekesebb ikrei a „Jim ikrek” voltak. Mindkettejüket Jamesnek nevezte el az adott örökbe fogadó család, Jim becézéssel, amikor mindössze 4 hetes csecsemők voltak. Kísérteties hasonlóságok voltak közöttük, mire 39 évesen találkoztak: a feleségeik, gyermekeik és kutyájuk nevének megegyezésétől kezdve a hobbijaikon át (asztalosság, fafaragás, miniatűrök készítése) az intelligenciaszintjükig és a foglalkozásukig (seriffhelyettesek voltak) rengeteg párhuzamot találtak közöttük.

Összességében továbbra sem oldódott meg egyértelműen a rejtély, hogy a genetika vagy a nevelés nyom-e többet a latban a személyiségek kialakulásánál. A korán szétválasztott egypetéjű ikerpárok hasonlóságai arra hívják fel a figyelmet, hogy nem elhanyagolhatóak a genetikai adottságok, amelyeket a szülőktől öröklünk. Viszont, ahogyan az amerikai és dél-koreai ikerpár példája is mutatja, a kultúra, amely körülvesz minket felcseperedésünkkor, szintén nagy hatással van arra, hogy miként értelmezzük a világot, hogyan állunk hozzá az élet nagy kérdéseihez.