Ha már találkoztál A szolgálólány meséje című Margaret Atwood-könyvvel vagy az az alapján készült sorozattal, akkor ez a vallási közösség kísértetiesen ismerősnek fog tűnni. Ismeretes, hogy a sorozat jelmeztervezője jelenkorunk működő vallási közösségei alapján inspirálódott. A disztópikus világ még termékeny nőinek szolgálólányként történő ábrázolásához fő forrásként a Gloriavale nevű szekta szolgált.
A gloriavale-i keresztény közösség élete
Gloriavale története egy ausztrál prédikátorral, Neville Cooperrel kezdődött, aki hazáját és Új-Zélandot járva terjesztette vallási tanításait, majd 1969-ben úgy döntött, hogy keresztény közösséget alapít. Munkássága Peter Lineham vallástörténész, az új-zélandi Massey Egyetem emeritus professzora szerint a „túláradó személyes hit pünkösdi értékeit” és a „teljes közösségi életet” vegyítette.
Az 1990-es évekre a közösség olyan nagyra nőtt, hogy átköltöztek a Haupiri-völgybe, amely Új-Zéland egyik legelszigeteltebb részeként ismeretes. Ezt a települést nevezték el Gloriavale-nek, az alapító néhai felesége, Gloria után.
Ma körülbelül 600 ember él Gloriavale-ben szigorú szabályok szerint. A festői hegyek és zuhatagok között fekvő település farmokkal, munkásszállószerű lakásokkal, iskolával és más társintézményekkel szinte teljes önellátásra rendezkedett be. Egy kis csoport férfi vezeti a közösséget, őket „pásztoroknak” nevezik. A munkabeosztás nemi szerepek mentén rendeződik – a nők élete nagyrészt már születésüktől fogva előre meghatározott.
A közösség anyagában ez áll: „A gyermekeket arra nevelik, hogy Istent szolgálják stabil családokban, ahol a férjek szeretik a feleségüket, a feleségek engedelmeskednek a férjüknek, a gyermekek pedig tisztelik a szüleiket.”
A nők külső szemmel nézve rabszolgaszerű életet élnek. Napjukat hajnali 3 és 6 óra között kezdik, ők készítik a reggelit-ebédet-vacsorát a teljes kommuna számára, mossák az összes ember egybegyűjtött ruháját, takarítják a közösségi tereket.
„A pásztorok abszolút önkényuralmat gyakorolnak a közösség felett, övék a végső szó a házassággal kapcsolatos döntésekben, az egyházfegyelem kezelésében és a közösség pénzügyi vonatkozásainak működtetésében” – mondja a vallástörténész, aki kezdetektől fogva követi a gloriavale-i közösség életét.
A nők legfontosabb szerepe az utánpótlás biztosítása
Gloriavale szabályzata kimondja:
„Mivel Istenre bízzuk szükségleteinket, és nem alkalmazunk születésszabályozást, egy házaspárnak 12 vagy több gyermeke is lehet. Ez a természetes szaporulat segít reálisan tartani az életszínvonalunkat, és megakadályozza, hogy önsanyargatóvá váljunk.”
Az 1980-as években a csoport úgy döntött, hogy „egységesíti a ruházat típusát, hogy a lehető legjobban megakadályozza a hiúság kifejezését”, a férfiak, nők és gyerekek azóta szinte mindig jellegzetes kék ruhát viselnek. A csoport ezt a változást pozitívan élte meg, a nők állítólag sokkal elégedettebbek azzal, hogy mindenkinek ugyanaz az életszínvonal adatik meg.
Gloriavale üzletnek sem rossz
A Christian Church Community Trust a rendszert üzemeltető, a Gloriavale mögött álló alapítvány egy bejegyzett jótékonysági szervezet. Az állami támogatások, az adómentesség előnye és a közösség üzleti vállalkozásai évente több millió dollárt hoznak a közösségi kasszába. Efelett a vezetők diszponálnak, hiszen a lakóknak nincs saját jövedelmük, munkájukat önkéntesen végzik gyerekkoruktól fogva.
Gloriavale titkai felsejlenek
A kívülről mosolygósnak és elégedettnek tűnő embercsoport titkára végül az 1990-es évektől kezdődően derült fény. Egyre több történet kapott szárnyra azzal kapcsolatosan, hogy a közösségen belül nemcsak kiskorúakat molesztálnak, de megengedett a kiskorúakkal történő házasságkötés is. Ez felkeltette az igazságszolgáltatás figyelmét is, a közösséget elhagyó nők és férfiak beszámolói alapján a rendőrség és az új-zélandi kormány több nyomozást is folytatott a közösség ellen, számos szexuális visszaéléssel kapcsolatos ügy bíróság elé került.
Ezek közül a legsúlyosabb az alapító pásztor, Neville Cooper elleni vádak sokasága.
Elítélt szexuális ragadozó a közösség élén
Neville Cooper, felvett nevén Hopeful Christian (a reményteli keresztény férfi karakterét magára öltve) megbocsáthatatlan erőszakot követett el a keresztény közössége nőtagjain. Bűneinek teljes lajstromát most hozták nyilvánosságra, miután hat volt gloriavale-i nő vádolta meg szexuális visszaéléssel.
1994 szeptemberében eredetileg hat év börtönbüntetésre ítélték, miután az esküdtszék bűnösnek találta tíz rendbeli szemérem elleni erőszak bűntettének elkövetésében, amit 53 és 57 éves korában követett el a magát szellemi vezetőként aposztrofáló Cooper. Fellebbezést és újratárgyalást követően 1995 decemberében öt év börtönbüntetésre ítélték három szexuális zaklatás vádjával, amiért három egymást követő napon keresztül fatárgyat helyezett egy 19 éves lány nemi szervébe. Míg a végül 11 hónapra kiszabott börtönbüntetését töltötte, a közösség tagjai továbbra is töretlenül nagyra becsülték vezetőjüket, aki a börtöncellájából is közvetítette vallási tevékenységét a külvilág felé.
Szabadulása után egy időre eltűnt, majd visszament a mozgalom vezetésébe, és ott is maradt haláláig. Neville Cooper/Hopeful Christian 2018-ban, a 90-es évei elején halt meg, az új vezető kijelölése mellett a közösség nyíltan elkötelezte magát arra, hogy egy gyermekvédelmi vezetői csoportot is létrehoz, ami Új-Zéland gyermekügyi minisztériumával közösen működik majd.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Borítókép: Gloriavale weboldalán elérhető videó (A Woman's Place)
