szegénység beszélgetés

A sablonos válaszok vagy épp a tagadás szinte azonnal utat törnek maguknak. Nagyon könnyű azt válaszolni ilyen esetekben, hogy ehhez még kicsi vagy, nem érted, vagy hogy aki rendesen dolgozik, annak fizetése és pénze is van. A világ számos részén tömegek élnek olyan nyomorban, amit mi elképzelni sem merünk. Az igazságtalanságok, betegségek, sorscsapások miatt elszegényedő vagy már elszegényedett emberek köztünk élnek. Nem tagadhatjuk le a létezésüket, hiszen ezzel a gyereknek sem segítünk. Szülőként az a feladatunk, hogy megismertessük és megértessük vele a világot, minél kevesebb képmutatással.

A National Center for Children in Poverty szervezet szerint a gyerekek 38 százaléka alacsony jövedelmű családokban, minden ötödik gyerek pedig szó szerint szegénységben él. Ez azt jelenti, hogy még ha a te családod nem is küzd vele, biztosan ismertek olyanokat, akik igen. Ahhoz, hogy minél empatikusabb és érzelmileg intelligensebb felnőttet nevelj a saját gyerekedből, meg kell ismernie az őt körülvevő világot. Ha kiváltságos helyzetben van hozzájuk képest, annál inkább. Természetes, hogy meg szeretnéd őt védeni a világ rideg valóságától, de az igazság ne essen ennek áldozatul. Mutatunk néhány tippet, hogy lehet könnyebb az ilyen típusú beszélgetés.

#1 Ismerd fel a saját érzéseidet a szegénységgel kapcsolatban!

Ahhoz, hogy hitelesen tudj kommunikálni a nehéz témákról, előbb magadnak kell elgondolkodnod azon, pontosan mit is gondolsz. Mennyire érintenek meg a történetek? Szoktál-e adakozni? Miként védekezel a világban jelen lévő igazságtalanság ellen? Milyen módszerekkel igyekszel elkerülni a szegénységet? Hogyan bánsz azokkal, akik kérnek tőled valamit? Az elsődleges üzenet, amit a témával kapcsolatban önkéntelenül is átadsz, a te véleményed, viselkedésed. Ahhoz, hogy minél több kérdésre válaszolj, és hiteles lehess, először a saját érzéseiddel érdemes tisztában lenned, észrevenni a megbújó hazugságokat, képmutatást vagy épp információhiányt. Dr. Erlanger Turner pszichológus szerint nagyon könnyű belecsúszni a diszkriminációba, az előítéletek hangoztatásába, az ítélkezésbe, de ez nem feltétlenül az az üzenet, amit akár tudatosan, akár tudattalanul tovább szeretnénk szülőként örökíteni. 

#2 Figyelj a gyereked életkorára!

Teljesen másképp kommunikálunk egy kis óvodással vagy épp egy kiskamasz iskolással, másra is kíváncsiak a világból, annak működéséből. Minél többet tudnak, annál több félelem ébredhet bennük, akár attól is, hogy ők is szegénységbe keverednek. Minden bizonnyal elhangzanak majd a beszélgetések során olyan kérdések, amelyek azt firtatják, hogyan lehet az ember gazdag és tarthatja meg azt, amije van. De ugyanígy kérdés lesz az is, hogyan lehet segíteni a rosszabb sorsúakon. Ahhoz, hogy ezek a félelmek ne nőjenek irreálisan nagyra, az adott gyerek korának megfelelő válaszokat érdemes adnod. Ehhez pedig nemcsak azt érdemes tudnod, mit mondj vagy mutass, de érdemes megkérdezni gyerekedet, ő mit gondol, mit hallott eddig ezekről a témákról, pontosan mire is kíváncsi.

#3 Légy őszinte a beszélgetések során!

Amikor a szegénység valóságáról beszélünk, elengedhetetlen, hogy elmondjuk az igazat a gyereknek – anélkül persze, hogy megijesztenénk. Igen, léteznek országok, ahol így és így bánnak emberekkel, léteznek fizikai és mentális betegségek, függőségek, van olyan, hogy éhhalál. Léteznek olyanok is, akik beleszülettek a szegénységbe, és vagy ki tudnak törni belőle, vagy nem. Sikert és gazdagságot pedig nem csak kemény munkáért, szorgalomért osztanak. Sokkal gyakrabban játszik szerepet a szerencse, az öröklés, a kiváltságos életmód, miközben az is igaz, hogy szorgalom és munkakedv nélkül elbocsátanak a munkahelyünkről. Mindenkinek vannak könnyebb és nehezebb időszakai. A szegénységnek pedig ezer arca és összetevője van, és nem azonos a személyes kudarccal. Nem kell fizikailag is távol tartanunk magunkat azoktól, akik nehezebb sorsúak, ugyanis a szegénység nem fertőző. Az viszont meghatároz minket, mit kezdünk a nélkülözőkkel. 

#4 Remény és cselekvés

A gyerekekben érthető módon komoly érzelmi viharok dúlhatnak, ha az igazságtalanságokról hallanak. Dühösek, szomorúak lehetnek, vagy épp azonnal neki akarnak állni segíteni. Ilyenkor nem kell letörni őket. Segítsünk együtt! Először beszéljük meg, ennek milyen formái vannak, tájékozódjunk, beszélgessünk alapítványokkal, aztán ha a gyerek szeretné, vonjuk be az adományozásba, segítségnyújtásba. Időnként előfordul, hogy bűntudat is fellép, hiszen a gyerek megérti, hogy neki olyan kiváltságai vannak, ami másoknak nincs. Fontos megértetni vele, hogy nincs ezzel semmi baj: a kérdés inkább az, mihez kezd a kiváltságaival. Tud-e adni másoknak abból, ami neki felesleges? Persze jól segíteni nekünk kell megtanítanunk. Beszélgessünk arról, vajon mit érezne, ha hirtelen ő kerülne szorult helyzetbe: szeretné, ha ezt mindenki más megtudná? Milyenfajta segítségnek örülne? Mi az, amit ő tud adni a világnak? Miben tudunk neki mi segíteni? Érdekes kérdések, amiken érdemes elgondolkodni, még akkor is, ha csak egy nagyon apró szeletét érinthetjük a nagy egésznek.