sportág választás

Az antropometriai, illetve sportantropológiai vizsgálatok során a gyermek fiziológiai adatai alapján – például a várható magassága, testalkata – derítik fel, hogy milyen sportágban érhet el sikereket. A bajnokok vizsgálatával, az adatok gyűjtésével és azok elemzésével átfogó képet kapnak róla, hogy például egy világbajnok úszó, egy olimpiai bajnok vízilabdázó vagy egy magyar bajnok tornász általában milyen magas, milyen a testalkata, a testösszetétele.

A magasság nagy pontossággal jelezhető előre 

Ezek a fizikai jellemzők, amelyeket igen nagy pontossággal – a magasságot 80 százalékos hatékonysággal – előre tudnak jelezni. A kérdésnek azonban sokkal több összetevője van.

„A Nagy Sportágválasztón évente kétszer nálunk is elérhető ez a vizsgálat – kezdi dr. Kiss Gergely háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, a Nagy Sportágválasztó kommunikációs igazgatója. Azzal kapcsolatban valóban nagy segítség, hogy például a magasság nagy pontossággal jelezhető előre. Hiszen ha előreláthatólag 170 centiméter lesz a gyermek magassága felnőttkorában, valójában nincs nagy értelme mondjuk kosárlabdaedzésre vinni, hiszen valószínűleg nem lesznek nagy sikerei. A régi edzők azt mondták, nézd meg a tanítvány anyját, apját, körülbelül a gyerek is akkora lesz. Ezzel kapcsolatban azonban én vagyok a tökéletes kivétel: a szüleim alig 160 centiméter magasak, én viszont majdnem kétméteresre nőttem.”

Hiába a tehetség, ha a lélek mást akar

A fizikai tényezőkmellett azonban nagyon fontos a lelki beállítottság is. Előfordulhat, hogy valakiben megvannak a dobogóhoz szükséges testi adottságok, mégsem lesz belőle élsportoló.

„A vizsgálat végén megszülethet az az eredmény, hogy a gyerek felépítéséhez tökéletesen illik a vízilabda, de ha ő mentálisan nem alkalmas erre a sportágra, akkor nem lesz belőle bajnok – szögezi le dr. Kiss Gergely. Ha nem az a típus, aki bírja, ha lökdösik és rugdossák a víz alatt, vagy akár nem versenyzőalkat, mert leblokkol egy ilyen megmérettetésen, akkor hiába a fizikai megfelelőség, nem fog nagy sikereket elérni. Végig kell gondolni: egyéni versenyzésben lenne jobb, vagy inkább csapatsportban, a testi kontaktus nem zavarja, és még jó néhány kérdést meg kell fontolni, mielőtt választunk.”

Gyakran tapasztalni azt, hogy inkább a szülő az, aki a leendő olimpiai és világbajnokot látja a gyerekében, miközben könnyen előfordulhat, hogy benne nincsenek ilyen vágyak. 

„Csak a Nagy Sportágválasztón 100-féle lehetőséget mutatunk be, és még ezenkívül is vannak sportágak, amelyekben a gyerek megtalálhatja az örömét – akár szabadidős sportként is. Az viszont biztos, hogy ha a kicsiben nincs elköteleződés, a tehetség és a szülő akarata mit sem ér. Azt le kell szögezni, hogy ha valamiben kiváló akar lenni, abba rengeteg munkát kell fektetni. Ugyanakkor azt látom, hogy a sportklubok is egyre többször lehetőséget adnak, hogy különböző szinteken kapcsolódhassanak be a gyerek az ottani sportéletbe. Vannak versenyzőcsoportok, és olyanok is, ahol inkább az van a fókuszban, hogy a gyerek mozogjon, legalább heti kétszer-háromszor az iskolai testnevelésen kívül” – osztja meg tapasztalatát az olimpiai bajnok vízilabdázó.

Szárnyakat kap, ha lekerül a teher

Ha a szülő azt a visszajelzést kapja az edzőtől, hogy a gyereknek mégsem annyira való az adott sportág, akkor sem kell kétségbeesni.

„Nehéz kérdés, hiszen lehet, hogy egy mozgásforma nagyon közel áll a kicsihez, de nem neki való. Ebben az esetben megtehetjük, hogy leülünk vele beszélni, és nyíltan elmondjuk, hogy nem valószínű, hogy itt nagy bajnok lesz, de mi továbbra is támogatjuk, ha élvezi, amit csinál. Az a tapasztalatom, hogy ezzel – főleg azoknál a gyereknél, akikben nem tombol a versenyszellem – sokszor lekerül a teher, és a gyerkőc még inkább élvezni fogja a sportot. De látnunk kell azt is, hogy előfordulhat, hogy ezzel összetörnek az álmai” – világít rá a helyzet bonyolultságára dr. Kiss Gergely.

Vannak sportágak, ahol viszonylag nagy lehet az átjárás, és jó néhány, amelyet nem kell kisgyermekkorban elkezdeni – például a vívás vagy a kajak-kenu –, így ha a piciként elkezdett sportágról kiderül, hogy mégsem a mi gyermekünknek való, még semmi nincs veszve.