A szülők sokkal szigorúbban ítélik meg, milyen mesét nézzen a gyerekük, mint maguk az érintettek. A hazai anyukák körében annak idején nagy vitákat kavart, meg szabad-e néznie a gyereknek a Kisvakondnak azt az epizódját, amelyben premier plánban mutatják be a nyuszimama szülését. Amerikai és kanadai szülők évekig küzdöttek, hogy a nálunk is látható Caillou című mesét több mint húsz év után végre levegyék a képernyőről. A mesében a főszereplő kisfiú az érzelmek teljes skáláját mutatta be, azaz nyafogott, dühkitöréseket élt át, állandóan panaszkodott, és a szülők attól féltek, hogy mesét néző gyerekük eltanulja ezeket a káros viselkedésmintákat. Nos, úgy látszik, a dánok nem féltik ennyire az ifjúságot, hiszen eléjük tárják – ráadásul a célcsoport a 4–8 éves korosztály –, hogy John Dillermand többméteres, hajlékony, csíkos péniszével léggömbökről lóg, tárgyakat emel ki a folyóból, és úgy általában praktikus szerszámként kezeli a nemi szervét, nagyjából úgy, mint a macska a farkát.
A mese egy-egy része ötperces, s az első évadot bárki megnézheti. Nemcsak a dán tévéadón, de az internetnek köszönhetően tulajdonképpen bárhol is élünk, hozzáférhetünk. Minden epizód arról szól, hogy Jancsink valamiféle bajba kerül, amiből csakis hű szövetségese segítségével keveredhet ki. A pénisze kiválóan funkcionál nyakörvként, ha elveszett kutyát kell hazavezetni – képzeljük el, hogy ezek után a gyerek minden esetben kuncogni kezd, amikor apa viszi le az ebet sétálni –, sőt a szomszédok a látottak után arra kérik, vigye már el egy körre az ő házi kedvencüket is. Egy másik epizódban fagyit lop az állatkertből, máskor meg lufikhoz kötözi magát a... khm... kötele segítségével. Picit más ez, mint amin mi felnőttünk.
Ekstra Bladet, a műsor gyártásáért felelős vezető hivatalos nyilatkozatában megvédte Fütyi Jancsit. Szerinte a mese csupán egy kitalált, humoros univerzumot ábrázol, amelyben vicces történeteket mutatnak be, amik lekötik a gyerekek figyelmét. A túlzások, a humor, a mese varázslata könnyen dekódolható a gyerekeknek, azaz tömören összefoglalva nem lesz tőle semmi bajuk. A mese ugyanis állítása szerint nem szexualizál, csupán a gyerekek természetes kíváncsiságára épít. Ebben a korban ugyanis a nemi szerveket poénosnak tartják, és kuncognak a vele kapcsolatos kínos történeteken. Ez a célcsoport igénye, a mese pedig csupán kiszolgálja ezt az igényt. Ezzel egészen kicsit sem ért egyet a dán politikai élet egy része, pláne nem maguk a szülők, akik közül néhányan hivatalosan is panaszt tettek a mese ellen.
A politikusok aggódnak, a szakértők szakértenek, a gyerekek nevetnek
Morten Messerschmidt, a jobboldali Dán Néppárt politikusa a CNN-nek beszélt arról, mennyire károsnak tartja, hogy a fiatalokat arra kényszerítik, hogy egy felnőtt férfi ágyékát bámulják. Ennek ellenére több szülő is úgy nyilatkozott, hogy a mese valóban vicces, és semmi kivetnivalót nem találnak abban, hogy egy szokatlan viselkedésű pénisz a főszereplője. Legalább tanulnak egy kis anatómiát – fogalmaztak sokan annak ellenére, hogy a mese egyértelműen pontatlan e tekintetben. Jelenleg úgy néz ki, Fütyi Jancsinak több támogatója akad, mint ellenzője. A gyerekek pedig szeretik a rajzfilmet, az első epizódot öt nap alatt negyedmillióan látták.
Maga a műsor a Sex & Samfund szexuális edukációval foglalkozó szervezet, illetve gyerekpszichológusok együttműködésével készült, s elméletben úgy rajzolták meg, hogy azt a gyerekek ne értelmezhessék félre. Ennek ellenére John történeteit többen is kritizálják. Christian Groes, a Roskilde Egyetem genderprofesszora aggodalmának adott hangot: szerinte a mese a patriarchális társadalom fenntartását szorgalmazza, normálisnak mutatja az úgynevezett öltözőbeli viselkedést, ami kvázi felmenti a férfiakat egy sor helytelen viselkedés alól. Mivel viccesnek szánják, ezért ártalmatlannak tűnik sok-sok olyan tett, ami egyáltalán nem az.
Erla Heinesen Højsted családokkal foglalkozó pszichológus viszont úgy véli, hogy indokolatlanul nagy port kavarunk egy alapvetően humoros és a gyermeki kíváncsiságot kiszolgáló mese körül, hiszen ebben a korban a gyerekek alapvetően a nemi szerveket viccesnek találják. John ráadásul impulzív, gyakran hibázik, ahogy a kicsik is, ám ezt aztán igyekszik helyrehozni. Felelősséget vállal a tetteiért. Amikor a mesében egy nő arra kéri, tartsa a péniszét a nadrágjában, hallgat rá, ez pedig felelős viselkedést mutat. Højsted szerint csak azért gondoljuk, hogy a rajzfilm a szexről szól, mert felnőtt szemmel tekintünk rá és kivetítjük saját félelmeinket, tapasztalatainkat.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
A mese szülői szemmel: bátorítja a pedofilokat?
A felnőtt nézők egy része szerint a mese – szakértői vélemény ide vagy oda – normalizálja a nemi erőszak kultúráját, és a pedofilok alá adja a lovat. Míg a gyerekeinket óvjuk a „mutogatós bácsiktól”, helytelenítjük, ha egy férfi az utcán vagy a buszon közszemlére teszi a nemi szervét, sőt Amerika egyes államaiban a nyilvános vizelés is tiltva van, ez a rajzfilm viccet csinál a pénisz nem rendeltetésszerű használatából. Természetesen az sem normális, ha a nemi szervektől való félelemre neveljük a gyerekeinket, mondják az ellenzők, ám ugyanennek az ellenkezőjét sem kéne támogatni, legalábbis nem feltétlenül így. Nehogy egy nap az egyik tanár vagy nagybácsi ezt a mesét használja fel arra, hogy a péniszét elővegye egy gyerek társaságában, és megmutassa, milyen „vicces” dolgokat tud vele csinálni.
