Kommentelőink egy része kíváncsi volt arra, ő vajon miként éli meg, hogy egy harmadik is belépett házasságukba: talán meglepő lesz, de mindennél természetesebben vette a változást, mivel annak már volt előzménye. „A poliamor szót két-három éve ismerem, addig a nyitott kapcsolat szót használtuk: így éltük meg a kapcsolatunkat, és így is kerestünk másokat” – mondja.
Volt tehát előzménye annak, hogy poliamor trióvá bővült a kapcsolatotok?
Klárával korábban is nyitott kapcsolatban éltünk, voltak próbálkozásaink, nem állt tőlünk távol a dolog. Amiben most vagyunk, az kicsit döcögősen indult, de én mindenki felé nyitott vagyok. A korábbi nyitott felállásainkban volt alkalmi és kettő komolyabb is.
Azokban az esetekben nővel vagy férfival egészült ki a kettősötök?
Egyikük férfi, másikuk nő volt. A női taggal sokkal lazább volt a kapcsolat: ő a szüleivel élt, de folyamatos konfliktusforrást jelentett számára, hogy bulizott volna, ezért felajánlottuk, hogy költözzön hozzánk. Ezt megelőzően sor került már köztünk együttlétre alkalmi jelleggel, így költözött hozzánk. Ő is ment a saját dolgára, mi is végeztük a magunkét: a nyitott kapcsolat és a poliamoria közt volt félúton, amiben éltünk. A férfi taggal is hasonlóan alakult az összeköltözés: szakított a barátnőjével, elvesztette a lakhatását, ezután költözött hozzánk. Vele már voltak szabadidős programjaink is. Ezek a kapcsolatok fél évnél kicsit tovább tartottak, aztán megszakadtak. Próbálkozásnak, útkeresésnek mondanám őket.
Mi volt más ebben a mostani felállásban?
Az, hogy Klára és a barátja, Péter közt szorosabb kapcsolat alakult ki. Ebben jobban benne voltak az érzelmek, de kicsit önző módon engem is igényelt, és őt is. Egyikünket sem akart elengedni, így közös kapcsolódási pontunkká vált.
Mit jelent neked Péter, milyen jellegű a kapcsolatotok?
Sokrétű, hogy éppen kicsoda nekem. Van, hogy haver: tíz évvel fiatalabb nálam, időnként olyan, mint egy munkatárs, akivel elökörködik az ember. Van olyan is, hogy barát, megy a lelkizés. Előfordul az is, hogy szinte az öcsém, hiszen annyival fiatalabb nálam, más háttérből is érkezett, van, hogy nevelgetem. És ugyanúgy társ is.
Értem egyébként, amit a kommentelők írtak arról, hogy nekem vajon milyen érzés, hogy egy harmadik lép be a kapcsolatba, de nekem azért nincsen gondom Péterrel, és azért nem volt gondom korábban sem, egyik verzióval sem, mert nincs bennem féltékenység.
Ha szeretek valakit, azt akarom, hogy boldog legyen akkor is, ha épp másokkal van. Nem probléma nekem, hogy ők ketten épp milyen viszonyban vannak, hogy veszekednek, jóban vannak vagy összebújnak. Nem élem meg saját lelki problémámnak: ez az ő dolguk.
Volt mindezek ellenére olyasmi a kapcsolatotokban, ami azért komoly nehézséget jelentett számodra?
Nem volt ilyesmi, vagy ha igen, az is csak a külvilág részéről – vannak persze problémák, de azokat meg kell oldani. Én azt a szemléletet hoztam magammal, hogy ami elromlott, azt meg kell javítani. Nagyapám is ezt csinálta, akkor is, ha nem is értett hozzá. Ha egy probléma merül fel, magamba nézek, hogy én mit rontottam el, mit nem csináltam jól. Próbálok változni, és sokat beszélek mindenkivel. A kommunikációt fontosnak tartom: Klárából is folyamatosan kikényszerítem, hogy elmondja, mi a baja. Péter és közte is én vagyok a békéltető. Volt már, hogy Péter kilépett volna a dologból, Klára is ráunt, én hoztam vissza a békét.
Milyen, a külvilággal kapcsolatos problémákra gondolsz?
A társadalmi megítélésre, amit a legszűkebb környezetemben, a családom és a barátaim körében tapasztalok azoktól, akik tudnak a helyzetről vagy sejtenek valamit. Ez a hármas kapcsolat azzal kezdődött, hogy mi Klárával szétmentünk, és ő összejött Péterrel: a családom és a barátaim mellém álltak, és elítélték a feleségemet annak ellenére, hogy mondtam nekik, ne tegyék, ez az én dolgom. Amikor 9-10 hónap után rendeztük sorainkat, mindenki kínosan érezte magát. Nem mondták, de biztosan azt gondolták, hogy ők nem tennének ilyet. Emiatt mindenki távolságtartó, még ha nem is tudják, hogy hárman élünk együtt, akkor is érdekesek lettek a családi viszonyok Klárával szemben, és ez engem is érint.
Te elmondtad a hozzá legközelebb állóknak, pontosan hogyan éltek együtt?
Vannak olyan barátaim, akik korábban is tudtak rólam mindent, úgy éreztem, ezt nekik el kell mondanom. Nem is csalódtam bennük: nem csodálkoztak, úgy tudják, hogy furcsa madár vagyok, elfogadtak így. Nem érzek megkülönböztetést részükről. Anyukám tud róla, de nem érti.
Tágabb körben nem vállalom fel: azért, hogy védjem a többieket.
Nem az érdekel, hogy mit szólnak hozzá az emberek, de nem akarom a gyerekeket, Klárát és Pétert kellemetlen helyzetbe hozni.
A gyerekekre hogyan hat meglátásod szerint ez a helyzet?
Rájuk konkrétan nem hat. Kiegyensúlyozottak, normális gyerekek, azt hallom vissza, hogy nincs velük semmi probléma sem magatartás terén, sem tanulmányi dolgokban. Olyanok, amilyennek kell lenniük. Ha kell, tanulnak, ha kell, játékosak. Elfogadják a helyzetet, mert nyitottságra neveljük őket. Van a közeli barátaink közt egy meleg fiúpár, azt is tudják, hogy ilyen is létezik. Mi hárman szeretjük egymást, nekik ez jó.
Azt sem volt nehéz elfogadni, hogy az intimitást is hosszú távon kell megosztani egy harmadikkal?
Nem, pont azért, mert korábban is nyitott életet éltünk. Volt már, hogy nem ketten voltunk az ágyban. Én azt szeretem, ha Klára boldog, ha ezt rajtam kívül más is meg tudja adni neki, az jó, főleg, ha én is ott vagyok a pakliban. Amikor külön éltünk, akkor is jó viszonyt tartottunk fenn, nem próbáltam meg Klárát ellehetetleníteni vagy fúrni.
Ő a gyerekeim anyja, fontos nekem, hogy boldog legyen, hiszen ha terrorizálom a távolból, annak a gyerekek isszák meg a levét.
Segítettem neki berendezni azt az albérletet is, amibe elköltözött, megbeszéltük, milyen bútorokat visz el – annak ellenére, hogy tudtam: abban az ágyban, amit elvisz, este nem én fogok mellette feküdni. Nem mondom, hogy jólesett, de nem keltett bennem gyűlöletet, mert akkor is szerettem. A szerelem és a szeretet is összeköt bennünket.
El tudnátok képzelni, hogy újabb féllel bővüljön a kapcsolatotok?
Mi Klárával szívesen nyitnánk mások felé, Péternek volt nehéz elfogadnia ezt az egészet, engem is. Most is vannak ebből adódó nézeteltéréseink. Emiatt ő nem szeretne újabb személyt a kis közösségünkbe – és ha mi keresnénk valakit, azzal is csak a nyitott kapcsolat felé indulnánk el. Egy negyedik személlyel még nehezebb lenne egyeztetni mindent, logisztikai szempontból problémás lenne. Szexuális tekintetben működne: erről beszélgetünk is, de nem erőltetjük. Ha jön, akkor jön, de ha nem, akkor nem.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
