Én gyermekként soha nem kaptam zsebpénzt. Amikor elmentem boltba, sokszor megtarthattam a visszajárót, és gimis koromban kaptam érte pénzt, ha anyukám fodrászüzletében takarítottam.
Így gyűjtögettem, de zsebpénz vagy szülinapi pénz, az nem volt.
Nyolcéves korom körül jártam egy gyerekműsorba statisztálni, amiért fizetést is kaptam. Ezt mindig szépen eltettük, és mivel nagyon vágytam egy számítógépre, vettünk egyet, amikor egy év múlva összegyűlt az összeg. Ennyi volt az összes pénzügyi nevelésem, aminek az lett az eredménye, hogy rettentő spórolós lettem. Ez lehetne akár előny is, de nem mindig az.
A tudatos pénzügyi nevelés fontos
Sajnos, mire az aktív keresők sorába léptem, a szüleim már nem éltek, így nem tudtam tőlük tanácsot kérni anyagi téren, és a magam kárán kellett megtanulnom, hogy nem éri meg mindig mindenből a legolcsóbbat választani.
Mert igaz az a bizonyos mondás az olcsó húsról meg a levéről, szóval a minőségre érdemes többet áldozni, de nem biztos, hogy valaminek az ára mindig a minőségét tükrözi.
Mindenesetre a gyermekeimet tudatosabban szeretném felkészíteni az élet ezen területére, így aktuálissá vált a zsebpénz kérdés, és mellette sok másik. Adjunk-e egyáltalán zsebpénzt? Ha igen mennyit? Mikortól? Kössük-e valamilyen házimunkához, tanulmányi eredményhez? Beleszóljunk-e mire költik? Nem egyszerű kérdések!
Megkérdeztem néhány szülőtársamat, miként vélekednek a témáról, vagy náluk mi a bevált rendszer. A társaság egyik fele határozottan zsebpénzellenes álláspontot képviselt, míg néhány családban jár a zsebpénz. Nézzük, ők hogy is csinálják!
Ahol nem kap zsebpénzt a gyerek
Tamáséknál nincs zsebpénz, de így is van, amivel gazdálkodhatnak a gyerekek.
„Én nem adok nekik. Mindent megkapnak, ruhát, ételt, szóval nem is igazán kell semmire költeniük. Ha szeretnének valamit szólnak, megbeszéljük és megkapják, ha úgy látjuk jónak.
Amikor kirándulás van, vagy mennek, valahova kapnak költőpénzt, amivel úgy gazdálkodnak, ahogy akarnak, ha akarják elszórják, ha akarják összegyűjtik.
Általában a nagyszülőktől pénzt kapnak születésnapjukra, azt is úgy költik el, ahogy akarják. Ebbe nem szólok bele.”
Éva sem zsebpénzpárti, de náluk a tanulmányi eredményekért jár a „fizetés”, így ha valaki jól tanul, gyűjtögethet.
„Nálunk nincs zsebpénz, én sem kaptam, de ha jó jegyet hoznak, azért kapnak pénzt a lányok. Az ötös háromszáz, a négyes kétszáz forint. Egy ismerősömék úgy csinálják, hogy ha hármast vagy rosszabb jegyet hoz, akkor ő fizet. Én ezt kihagyom, mert nem mindig múlik rajtuk, meg nem egyformák a képességeik sem, így nem tartanám igazságosnak, de a jó jegyért jutalom jár. Mondjuk szerencsére jól tanulnak, és így szépen gyűlik. Hónap végén egybe szoktam odaadni. Leülünk együtt, és kiszámoljuk, kinek mennyi jár.”
Amikor házimunkáért jár a pénz
Vali egész más állásponton van. Szerinte a tanulás alapelvárás, így külön jutalom nem jár az ötösökért.
„Mi a jegyekért nem adunk pénzt. Neki az a dolga, hogy tanuljon, ezért nem jár külön semmi ilyesmi. Persze megdicsérjük, és tudja, hogy örülünk, ha jól tanul és jó jegyeket hoz, de pénzt nem kap érte. Zsebpénz nincs, viszont ha a házimunkában segít nagyobb dolgokat, azért szokott kapni. Persze nem mindenért. A szobáját neki kell rendben tartania, meg vannak feladatai otthon, ezeket alap, hogy megcsinálja.
Én sem kapok érte külön fizetést, hogy főzök, mosok, takarítok.
De mondjuk fűnyírásért, vagy ha összegereblyézi a leveleket a kertben, azért adunk valamennyit. Mindig megbeszéljük, mennyi lesz a fizetség. Hólapátolásért is kaphatna, de mostanában abból nem jönne össze sok. Ha többet szeretne, akkor jövőre már vállalhat diákmunkát is.”
Áginak külön rendszere van arra, hogy hogyan jutalmazza a segítséget.
„A házimunkával nálunk is kereshetnek a gyerekek. Van egy táblázatunk, hogy melyik feladat mennyit ér, és szépen felírjuk mindennap, hogy ki mit segített, aztán kéthetente elszámolás. Néha van belőle veszekedés, hogy elhappolják egymás elől, ami könnyebb és jobban szeretik. Mondjuk a mosogatógép kipakolása ilyen, meg a mosógép átpakolás a szárítóba, de porszívózni senki sem szeret.
Azért igyekeztem úgy kitalálni az összegeket, hogy ha valami nehezebb, tovább tart, azért több is jár.
Amíg a lányom kisebb volt, arra is figyelni kellett, hogy neki még nem mindegyik feladat megy könnyen, és emiatt ne legyen igazságtalan a dolog, de most már ő is 10 éves, és mindent meg tud csinálni.”
Amikor jár a zsebpénz
Dóriéknál és Ákoséknál is kap minden gyerek zsebpénzt, de nem egyforma a rendszer.
Ákos fiai kapnak zsebpénzt, és nincs megszabva, mire költhetik.:
„Mi adunk zsebpénzt a fiúknak, mióta a suliban felsősök lettek. Hetente kapnak 1500 forintot, és arra költik, amire szeretnék. Az iskolába mindig visznek szendvicset, meg kapnak ebédet is, szóval arra nem megy el. Kirándulásokhoz adunk külön költőpénzt is, és ha ügyesek, akkor abból is marad nekik.
A nagyobb 15 éves, ő már gyűjtöget szépen, a múltkor fejhallgatót vett magának, de a kicsi még sokszor elszórja édességre, üdítőkre.
Szerintem, ha ő is nagyobb lesz, és lesznek célok, akkor elkezdi majd félrerakni.”
Dóriék rendszere összetettebb:
„Tőlünk is kapnak zsebpénzt, mióta iskolások. Alsóban még kevesebb volt, felsőben emeltünk rajta, de feltételekhez van kötve. Rendesen kell tanulniuk, és ami otthoni feladatuk van, azt meg kell csinálni. A tanulás alatt azt értem, hogy írják meg rendesen a leckét, és lássam az igyekezetet, a belefektetett munkát. Ha pedig nem tanulnak vagy nincs meg a házimunka, akkor levonás jár.”
Szabjuk magunkra a rendszert
A beszélgetésünkből mindenesetre annyit leszűrtem, hogy ahány ház, annyi szokás, és nincs egyetlen örök érvényű igazság a témában. Minden család és gyerek más, és más hat rá ösztönzőleg. Mindegyik rendszerben látom a pozitívumot, végül is a lényeg az, hogy a gyerekek megtapasztalják, hogy a pénz nem csak úgy hullik az ölünkbe, tenni kell érte. Értékeljék, tanulják meg beosztani és átgondolni, mire költik. A türelmük, önuralmuk és a kitartásuk is fejlődik, ha hónapról hónapra gyűjtögetnek egy komolyabb dologra, és azért nekik is jó érzés, ha valamit a saját félretett pénzükből vásárolhatnak.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
