Jenna Glover pszichológus, a Coloradói Gyermekkórház pszichológiai képzésének igazgatója úgy gondolja, hogy a nagyszülők részvétele a gyerekek életében kifejezetten hasznos – derül ki a Rompernek adott interjújából. „Rengeteg előnnyel jár, ha a nagyszülők részt vesznek unokáik életében. A kisebb gyerekek számára különösen fontos, hogy gyakorolhassák a különböző típusú kapcsolatokat és interakciókat a felnőttekkel.
Nagyon fontos, hogy a gyerek mást is lásson, aki szereti, törődik vele, de nem a saját szülője”
– magyarázza Glover. „Ami pedig a tinédzsereket illeti, a nagyszülők olyan hatást is képesek lehetnek kiváltani, amit a szülők nem. Néha olyan tanácsokat adhatnak az unokájuknak, amelyekre ő jobban reagál, mintha a szülő adná. Nagyon kevés gyerek kapja meg a felnőttek osztatlan figyelmét, de életszakaszukból adódóan a nagyszülők megadhatják ezt, amikor együtt vannak, és ez pozitívan hat a gyermekekre.”
Hasonlóan gondolkodnak erről a magyar pszichológusok is. „A nagyszülőkkel való kapcsolat a gyermek életében a szülőkhöz való kötődése után a második legfontosabb érzelmi kötelék” – véli Bajor Anita. „Több ez irányú kutatás szerint is azok a gyermekek fejlődnek egészségesen, akik gyerekkorukban mind a szülők, mind a nagyszülők részéről megtapasztalják azt a meleg, szeretetteljes és bensőséges kapcsolatot, amely mindkét fél számára örömteli.”
A pszichológus szerint a nagyszülői szerepre, feladatra készülni kell, hiszen az unoka születése önmagában nem elegendő ahhoz, hogy megalapozza a jó nagyszülő-unoka kapcsolatot.
A nagyszülőnek „meg kell dolgoznia” a gyermek kötődéséért, mert a ragaszkodás nem automatikusan alakul ki. A vágyott kapcsolat legfontosabb záloga a közös játék, az őszinte érdeklődés és a nyitottság, amivel a nagymama vagy a nagypapa az unokához viszonyul.
Hogyan beszéljünk a nagyszülőkkel az aktívabb részvételről?
Dr. Victor Fornari pszichiáter a Rompernek azt mondja, hogy néhány dolgot őszintén fel kell mérni, mielőtt belevágnánk egy ilyen beszélgetésbe. „Minden felnőtt gyereknek más a kapcsolata a szüleivel, ezért nincs mindenkire érvényes megoldás. Amikor ilyesmiről beszélünk a saját szüleinkkel, nagyon fontos, hogy mit kérdezünk. Gyermekfelügyeletet kérünk? Azt szeretnénk, hogy az unokáknak több kapcsolatuk legyen a nagyszülőkkel?” Fornari szerint a legtöbb nagyszülő szeretne részt venni a gyerekkel kapcsolatos tevékenységekben, de ha erre megkérik őket, akkor nem érzik jól magukat, és ez némi távolságot okozhat. „Ha nem működik, az azért is lehet, mert feszültség van a felnőtt gyerekkel, vagy a gyerekek apjának vagy anyjának konfliktusa van a nagyszülőkkel.”
Természetesen olyan esetek is vannak, amikor valakinek soha nem volt jó kapcsolata a szüleivel. Fornari szerint egy családi tanácsadás vagy terápia segíthet orvosolni ezt a szakadékot. „Gyakran ez az a kapcsolat, amelynél beavatkozásra van szükség.
Ha megpróbáljuk megjavítani a szülő-nagyszülő kapcsolatot, az általában a nagyszülő-unoka kapcsolat javulásával is végződik.
Persze vannak olyan esetek is, amikor a kapcsolat annyira megromlik és annyira mérgező, hogy nincs megoldás.”
„Az egyik legfontosabb dolog, hogy ne továbbítsuk a saját szüleinkkel való konfliktusainkat a gyerekeinknek” – mondja Glover. „Azt tanácsolom a szülőknek, hogy figyeljenek arra, hogyan beszélnek ezekről a nehézségekről a gyermekeik előtt. Hagyjuk, hogy gyermekeink saját véleményüket és kapcsolataikat alakítsák ki a nagyszüleikkel a mi konfliktusainktól mentesen.”
Az unoka fitten is tartja a nagyszülőt
„Felmérésekből kiderül, hogy azok a nagyszülők,
akik sok időt töltenek az unokákkal, rendszeresen foglalkoznak velük, tehát hasznosnak érzik magukat, jobb egészségnek örvendenek,
mint azok, akik nem veszik ki részüket az unokázásból” – mondja Bajor Anita. „A gyerekekkel szervezett közös programok fizikailag és szellemileg is fitten tartják a nagyszülőt, a fiatal generáció gondolkodásmódja, újszerű meglátásai, a világhoz való viszonyulása frissítően, inspirálóan hat az idősebbekre.”
