A csecsemők önnyugtatási módszerének megtalálása rendkívül fontos lépés az egészséges önállósodás megindulásához. Hogy kinek milyen megoldás válik be, az azonban rendkívül változatos lehet. Egyfelől múlik a szülők ajánlásain (cumi, pelus, plüss), másrészt a gyerek saját kreativitásán (ujj-, ajakszopás, fülpengetés, címkerágás stb). Mindegyikre lehet bőséggel találni példát a környezetünkben, azonban még így is az egyik legelterjedtebb eszköznek a cumi bizonyul.
Szerzőnkről
Tarkovács Cecilia szülő-gyerek coach, a kisgyermekkori fejlődés és nevelés elkötelezett szakértője. Több mint ötéves kisgyermeknevelői (bölcsődei) tapasztalata terelte a szülők célzottabb támogatásának irányába, majd saját praxisának megalapítására.
Szülőnek lenni állandó változást jelent, amivel nem mindig könnyű egyedül megbirkózni. Szülő-gyerek coachként célja támaszt nyújtani mindazoknak, akiknek küzdelmük, nehézségük vagy csak kérdésük adódik a gyereknevelés és a családi hétköznapok kérdéskörében.
A legtöbb családban rakatszámra lehet felfedezni őket, hiszen ha a gyerek egyszer rákapott, igencsak ragaszkodni tud hozzá, és jaj nekünk, ha éppen nem találunk egyet sem a közelünkben szükség idején. Nagyobb gondot szokott azonban jelenteni a szülőknek a gyerek cumiról való leszoktatása. Ma már tudjuk, hogy mind a beszédfejlődésére, mind pedig a gyerek fogsorának rendezettségére hathat negatívan az eltúlzott használat, érthető tehát, ha szeretnénk szabályozni ennek a folyamatnak a végkimenetelét. A kérdés csupán, hogy mindezt hogyan tehetnénk meg anélkül, hogy lelki törést és a belénk vetett bizalom elvesztését eredményeznénk?
Vannak gyerekek, akik maguktól is képesek megválni szeretett önnyugtató eszközüktől, akik különösebb előjel nélkül, egyszer csak kiköpik, s onnantól hozzá sem nyúlnak újra. A másik eset viszont, amikor olyan erős a ragaszkodás, hogy legszívesebben mindent cumizással egybekötve vinnének véghez, ebben az esetben pedig már jóval nehezebb dolgunk van. A jó hír, hogy a gyermekorvosok szerint 3 éves korig bezárólag anatómiailag nem okoz nagyobb gondot a cumihasználat, a rossz hír viszont, hogy a beszédfejlődésben már ekkor is akadályozó tényezőt jelenthet. Éppen ezért kétéves kor körül mindenképp érdemes valamiképpen szülői beavatkozással csökkenteni, vagy teljesen véget vetni a cumihasználatnak. Az alábbiakban pedig bemutatjuk, hogy mindezt hogyan tanácsos abszolválni.
#1 Edukáld magad!
Az első és legfontosabb, hogy tisztázd magadban, te mennyire állsz készen erre a váltásra? A gyerekek rendkívül jól tudnak alkalmazkodni a környezetükhöz, ha egy magabiztos és támogató szülő áll mellettük. A cumiról való lemondás viszont sokszor nekünk, szülőknek bizonyul nehezebb feladatnak, hiszen mi is hozzá vagyunk szokva annak mindenható erejéhez. Először tehát magunkat kell meggyőznünk egyfelől arról, hogy ez egy helyes döntés, másrészt hogy megfelelő időpontban vagyunk a változtatáshoz. Érzelmileg fel vagyunk-e töltve annyira, hogy nehéz helyzetekben se törjünk meg, pánikoljunk be, vagy váljunk mérgessé? Van-e kellő forrásunk, ami biztosítja a lelki kiegyensúlyozottságunkat? Egy amúgy is feszültségekkel teli időszakban nem fogjuk megkönnyíteni se a gyerek, se a magunk életét, ha viszont rendszeresen tudunk érzelmi támogatáshoz jutni, a cumiról való leszokás kivitelezése is gördülékenyebbé válhat.
#2 Legyen egy terved!
A magabiztos váltáshoz elengedhetetlen, hogy legyen egy átgondolt terved. Érdemes például kiválasztani egy napot, amikor is megváltozik az eddig megszokott cumihoz való hozzáállás. Akár írd be a naptárba, vagy rajzold le a gyerekkel közösen, a lényeg, hogy senki számára ne legyen váratlan az esemény. Összekötheted egy nyaralással, költözéssel, de akár csak egy szombati nappal is. Eldöntheted, hogy teljesen megváltok a cumitól, vagy inkább fokozatosan, először csak alvásra szűkítitek le a használati időt. Itt is annyi a fontos, hogy egyértelmű legyen, és következetesen be is tartható. Mindehhez nem kell se nagy éljenzés, se túl nagy szigor, maradjon meg inkább egy természetesen bekövetkező eseménynek, amihez nincs másra szükség, mint a mi nyugodt semlegességünkre.
#3 Támogasd a gyereked érzelmileg!
Az előző lépések azért hangsúlyosak, mert a változást mindenki nehezen éli meg. A gyerekednek is várhatóan lesznek nehezebb, elégedetlenebb és toporzékolósabb napjai, főleg a cumi elhagyásának első napjaiban. Ahhoz pedig, hogy te mindezt a helyén kezeld, úgy, ahogy arra a gyereknek is szüksége van, elengedhetetlen a döntésedben való egyértelmű magabiztosság. Innentől kezdve viszont neki kell megadnod azt az érzelmi támogatást, ami segít megbirkózni a történésekkel. Legyél vele megértő, empatikus, türelmes és elfogadó. Mondd el, hogy tudod, ez most milyen nehéz neki! Add a tudtára, hogy te is jobban örülnél, ha ez nem lenne szükséges, de sajnos az. Elmondhatod neki az érveidet – különösebb hosszú és bonyolult magyarázkodás nélkül –, hogy valóban értse, miért tartod szükségesnek! A hangsúly azonban inkább az ő érzéseinek megfogalmazásán és elfogadásán legyen. Attól, hogy ő még kicsi, és kisebb problémái vannak, legalább annyira megterheli őt is, mint minket a saját felnőtt nehézségeink. Ne becsüljük alá a fájdalmát! A kommunikációnkkal tegyük zökkenőmentesebbé a „gyászt”, a döntésünket tekintve pedig maradjunk következetesek.
Nincs szükség alkudozásra, lekenyerezésre vagy büntetésre. Maradjunk az egyszerűség hívei, és hozzunk egy átgondolt, magabiztos döntést, amit a gyerekünk és a többi családtag felé is kommunikálunk. Ha a gyerekünk szereti a rituálékat, egyedi módot is találhatunk a cumi búcsúztatására, de az elhatározás és a váltás kezdő időpontja egyértelmű legyen. Pár nap nyűgösség, gyász és jó adag együttérzés után könnyen át fog tudni állni. Csak tudja, érezze, hogy szerintünk is jó döntést hoztunk, mi pedig higgyük el, hogy ő is meg fog tudni vele birkózni.
