Saját képernyőarcuktól szoronganak a kamaszok

Lassan két éve van köztünk a Covid, és így az online oktatás, konferencia, munkavégzés, randik és baráti összejövetelek. Folyamatosan a képernyőhöz tapad a szemünk, korábbi életvezetésünkhöz képest jelentősen többször használjuk a videóhívásra alkalmas programokat. Már nem csak arra használjuk ezeket, hogy külföldi ismerőseinkkel fenntartsuk a kapcsolatot, ennél elterjedtebbé vált, közös életmegélési tapasztalattá avanzsálódott. Hirtelen kellett hozzászoknunk, hogy mindennap képernyőarcunkkal nézzünk szembe, és bár ez sokak számára nem egy könnyen megemészthető dolog, a kamaszokra nézve különösen rossz hatással van: feszültséget, stresszt és önértékelési zavarokat okozhat náluk – derül ki Holcsik Erzsébet klinikai és mentálhigiénés ifjúsági és gyermek szakpszichológus tanulmányából.

A kamaszok és képernyőarcuk látványa

Mivel a járvány rákényszerítette a világot, a kamaszok legfőbb szociális élet kiélésére alkalmas színterévé is az online tér vált. „Képernyőn keresztül szemlélve magunkat nagyságrendileg többször figyelünk az előnytelennek vélt vonásainkra, gesztusainkra, apróbb testi hibákra, emiatt könnyen negatív irányba torzulhat saját magunkról alkotott képünk” – mondta el Holcsik. Hozzátette, a kamaszoknál ez halmozottan igaz, hiszen ebben a korban kiemelten fontossá válik a társak visszajelzése külsejüket és személyiségüket tekintve, hiszen ekkor próbálgatják, milyen új, a gyerekkoritól távolodó énképet alakítsanak ki magukról.

De hát a kamaszok pont az a generáció, akik folyamatosan képeket posztolnak saját magukról, és küldözgetik szanaszét a barátaiknak és olyanoknak is, akiknek nem kellene. Pont, hogy ők vannak a leginkább hozzászokva az online láthatósághoz, mégis miért zavarhatná őket ez az új helyzet? – gondolhatnánk. Azonban Holcsik kitér erre is: azok a képek, amelyeket a fiatalok a közösségi média oldalaira feltöltenek, egy „digitális énkép”, amelyet gondosan megválogatnak és módosítanak, hogy a lehető legjobban nézzenek ki. Az online tanórákon azonban a „képernyőarcukkal” kell szembesülniük, amit nem tudnak a tökéletességig befolyásolni, arckifejezéseik, gesztusaik nem maradhatnak ugyanabban az ideális pózban, így a maguk számára támasztott elvárásoknak is nehéz megfelelniük.

Azonban nem csak a kamaszokat zavarja ez a kontrollálatlan online kép, 2021-ben az egyik vezető szépségápolási trend az áll- és állkapocsfeltöltés volt, mivel sokan szembesültek azzal, hogy nem tetszik saját képernyőarcuk.

Mit tehetnek a szülők?

Nehéz helyzetben vannak a szülők is, ha szeretnék könnyebbé tenni ezt a helyzetet csemetéjük számára, hiszen az online jelenlétet nem szüntethetik meg. „A pozitív visszajelzés nagyon fontos, a szülőknek időnként érdemes kimondani, nyilvánvalóvá tenni, hogy mit tartanak értékesnek, szerethetőnek a gyerekünkben. Ez kapaszkodót, muníciót adhat az önérték kialakításához még akkor is, ha a kamasz nem ad látványos reakciót. Az is fontos, hogy minél több idő és tér legyen biztosítva családi offline programokhoz, ahol az élmény, az együtt töltött idő áll a fókuszban. Emellett, ha a szülő őszintén, esetleg humoros formában beismeri, hogy számára is fárasztó helytállni az online térben, az is mankó lehet kamasz számára ahhoz, hogy nyíltan beszéljen saját problémáiról” – javasolta Holcsik.

Testpozitív szemléletmód

Lehetséges, hogy az is segíthetne a kamaszok számára, ha témává válna otthon a bodypozitivitás. Ajánljuk ehhez Sirokai Diána plussize modell szemléletét, melyet az Elég Jó Vagyok Konferencián mondott, mely szerint elsődlegesen fejben dől el, mikor tudjuk szépnek látni magunkat, ezért érdemes testünk azon részeire fókuszálni, amelyeket szeretünk, illetve fontos észben tartani, hogy testünk folyamatosan változik, nem egy tökéletes pillanatba fagyva létezik. De érdemes minél több szemszögből megvizsgálva beszélni a testpozitív szemléletmódról, hiszen ebben is vannak buktatók: ehhez az Aknák a bodypozitivitás mezején című cikkünket ajánljuk.