Ha valaki engem kérdez arról, hogy milyen volt suliba járni, azt felelem, hogy „sz…r”. Na jó, finomítok: én nem szerettem. A kötelező része maradt meg, tanulás olyan dolgokról is, melyek még ma sem érdekelnek – matek, fizika, kémia –, nem beszélve a felelésekről, a dolgozatokról, na meg a korán kelésről.
Persze, volt sok jó dolog is, kirándulások, barátok, szerelmek, a gondtalan gyermekkor. Mégis, talán sokan vélekednek hozzám hasonlóan az iskolás évekről, és ezért feszengünk akkor, amikor szeptember elsejéhez közeledik a naptár.
De már felnőttek vagyunk, és ha a gyerek kezdi az iskolát, neki mégsem mondhatjuk azt, hogy „na, kincsem, most aztán nagyon nehéz 12 (vagy több) év vár rád”. Őt is meg kell nyugtatnunk, de a saját magunk pánikolásán is úrrá kell lennünk. Lássuk, mit tehetünk a könnyed(ebb) iskolakezdés érdekében.
Győződj meg arról, hogy a tanár mindent tud!
Nem a tananyagot kell kikérdezni tőle, bízz abban, hogy azt ismeri. De jó, ha tudja, hogy melyik gyerek melyik szülőhöz tartozik. Ismernie kell, ha a gyereknek van valamilyen allergiája, érzékenysége. Ha a gyermekednek van inhalátora, győződj meg arról, hogy a tanár tud róla, ragassz rá egy matricát vagy címkét az utasításokkal. Tudjon hozzátok egy, de jobb esetben két telefonszámot, hogy ha baj van – nem lesz –, akkor el tudjon érni.
Találkozz és csevegj legalább egy „új” szülővel!
Sorstárs, mondhatjátok. A közös aggódás és a közös öröm összehozza az embereket.
Jól fog jönni, ha már az elején összeismerkedsz a szülőkkel, és a későbbiekben, mint egy szövetséges számíthatsz rájuk.
Valószínűleg ugyanazon a folyamaton megy keresztül, mint te, így sok mindenben tudjátok egymást támogatni, és nemcsak az első napon, hanem akár évek múlva a gyerekek ballagásán is.
Címkézz fel mindent!
Tényleg mindent! Gondolj bele, hány gyereknek lesz elzás vagy Peppa malacos pulcsija, uzsonnásdoboza vagy épp tornazsákja. Az elveszett/elcserélt tárgyak láthatatlan stresszforrásai a szülőnek, amit, bár nem tudsz, de jó előre érzel. Ám nem kell aggódnod ezen, ha mindenre odabiggyeszted a gyerek nevét. Időigényes, de megéri.
Ne aggódj, a könnyek normálisak!
Amikor elváltok az iskola kapujában, magyarázd el neki, hogy érte fogsz menni. Ugyanezen ment át ovis korában is, az sem volt könnyebb.
Ha sír, ne szakadjon meg a szíved, ez egy természetes dolog.
Te tudod, hogy jó helyen van, idővel majd ő is elfogadja. A sírás nem azt jelenti, hogy haragszik rád, nem vagy ettől „rossz” szülő, csak teszed a dolgod.
Készülj fel mindenre!
Talán ez a legnehezebb, hiszen kivitelezhetetlen. Mégis lesz, amikor se apa, se anya, se a nagymama nem tud érte menni, legyen mindig egy C terved is. Ha eddig menekültél a hírek elől, most néha nézzél rá, hogy áll a Covid-helyzet, esetleg tud-e még fűteni az iskola, mert idén (is) bármi előfordulhat. Aztán ott lesznek a betegségek, na arra aztán tényleg lehetetlen felkészülni. Mégis, amikor a legsűrűbb hullámok csapnak össze a fejed felett, gondolj arra, hogy a legtöbb szülő megbirkózott ezzel a feladattal, neked is sikerülni fog.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
